Van amikor hirtelen megtorpanok é nem tudom, mi zavar, vagy mit kellene néznem. A szombathelyi kirakodóvásáron a parfümöknél ütött szíven a Noemi Caramell márkájú költemény, de aztán leesett, honnan olyan ismerős a név. Biztos vagyok benne, hogy vannak, akik csak azért vásárolják meg, mert úgy érzik, ezt a márkát – és a körülötte lévő tucatnyit – ismerniük kell valahonnan. Persze a Naomi és Noemi között van árnyalatnyi különbség, de hamisítványról nem beszélhetünk. És a doboz,valamint a karaktertípus is csak hasonló, de nem ugyanolyan. Nem vagyok az utánzat parfümök ellensége, ha azok ellenőrzött körülmények között készülnek. (A laboratóriumi kísérletek érzésem szerint nem igazán jellemzőek a kutatási fázisban ezeknél az illatszereknél. A kémkedés annál inkább.) Azóta meg végképp nem tudok haragudni rájuk, amióta megtudtam, hogy az általam kedvelt, manduladarabokkal szórt pálcikás jégkrém előállítási költsége csomagolással együtt 18 forint, de 250-350 forint körüli áron kerül a boltokba. Ilyen lehet a parfümgyártás is. Előállítás költség üvegenként x dollár, egy tégelyre jutó reklámköltség 45x dolár, haszon, szállítási költség stb. pedig pluszban növelik az árat. Az utánzatok meglovagolják a nagyok hullámait, így nekik is csurran-cseppen a haszonból.
