Hónap: 2009 január

A vízimentők himnusza

Nem ritka, amikor a komoly, felelősségteljes munkát végző emberekkel való beszélgetés közben valami olyasmi szakítja meg a társalgást, amit nehéz kibírni fülig szaladó száj nélkül. Ilyen volt az a csengőhang is, ami az egyik balatoni vízimentő telefonján hangzott fel. Mint kiderült, ez a dal szinte a himnuszuk. Morbid humor, de miért is ne? Ja, igen, a Sugarloaf – Ragga II. című számáról van szó. Itt meghallgatható és aki nem ismeri az is hamar rájön, hogyan kapcsolódik a vízimentőkhöz.

Kövek

Ezek a kavicsok a lakásunk cserépkályhájának tetején pihennek. Amellett, hogy számomra kellemes emlékeket hordoznak távoli tájakról, még hasznosak is ezekben a téli hónapokban. Amikor kissé átfagyva hazaérek csak leveszek két meleg kövecskét, a tenyerembe szorítom őket és máris jobban érzem magam.

Energiaválság

Ez a válság szó egyre inkább meghatározó lesz. Sorban morális, gazdasági, energiaválság követte egymást. Az utóbbinál remélem, hogy napokon belül újra megnyitják a gázcsapokat az oroszok és ha így lesz, akkor én még örülök is ennek a nem éppen kis problémának. Arra ugyanis kiváló a mostani helyzet, hogy sok ember rádöbbenjen: bizony eddig meglehetősen kényelmes dolgunk volt, viszont ez azért nem olyan természetes állapot. Ami már megvan, annak kisebb a becsülete, mint amire még ácsingózunk, így nem is becsüljük annyira (tisztelet a kivételnek). Most a napokban kiderül, hogy öt fokkal alacsonyabb hőmérsékleten is lehet vásárolni egy hipermarketben, sokakban rögzül, hogy az egy fokkal lejjebb állított termosztáttal 5-7 százalékot lehet megspórolni a fűtésszámlán és páran talán elgondolkodnak azon is, miért kell éjszaka fényárban úsztatni boltokat, műemlékeket, közintézményeket stb. A legújabb Interspar katalógust böngészve

Eltöprengtem, mikor láttam utoljára háztartási gyertya reklámot valahol. Nem emlékszem ilyesmire, de lehet, hogy csak átsiklottam felette. Most viszont szimbolikus jelentőséggel bír.

A Tesco-ban is csökkentették a hőmérsékletet 18 fokra. Ma voltam, bevallom, nem tűnt fel. Annak viszont örültem, hogy más módon is próbálkoznak az energiapazarlás visszaszorításával. A Borostyánkő áruháznál például nem tárul ki teljesen az ajtó és csak időnként alakult ki kisebb torlódás. Íme:

Apróságnak tűnhet, de a minimális kényelmetlenségért cserébe az áruház is tett valamit az energiafogyasztás visszaszorításáért. De azért még a fejekben néhol kellene némi extra fény. Az egyik vásárló nem sokkal a fénykép elkészülte után feldühödött, mert meg kellett állnia a bejáratnál a szembejövők miatt, ezért fogta és erővel kifeszítette az ajtót, ami aztán úgy is maradt, nem záródott be ezután. Izomagy…

Lennél itt üveges?

Franciaországban, Marseille-ben fotóztam ezt a focipálya mellett álló emeletes házat és közben azon morfondíroztam, vajon megszokott-e, hogy időnként beszáll egy-egy labda az ablakon?


„Te, rúgd már be Catherine néni ablakát, dobjon le nekünk egy kis vizet!”