Szerző: admin

Esküvő óriásplakáton

Szlovákiában robogtam el emellett az óriásplakát mellett, szerencsére még sikerült lefotóznom. A plakáton semmi szöveg, csak egy boldog ifjú pár. Kolbászoltam sok felé az országban, de nem láttam több ilyet. Ez vajon egy kialakulóban lévő szokás, óriásplakáttal megajándékozni a párt, esetleg gerilla akció?

Nyolc éve Szombathely oladi városrészében is fotóztam egy óriásplakátot az egyik graffitis cikkhez, de az festékszóróval készült szerelmi vallomás volt: „Simo! I want you! I need you! I love you!” (Sajnos a cikkben már csak a bélyegképek maradtak meg, de ott van.)

Épa, etek, mogyoó – Stomfeld ltp.

A múltkor egy stoppost vettem fel Kőszegnél. Mondta, hogy Szombathely határáig kér csak fuvart, mert a Stomfeldre megy. Visszakérdeztem, hova? A Stomfeld lakótelepre.

Nem javítottam ki, mert ki tudja, lehet hogy baja van az R-betűkkel és nem tudja kimondani, hogy Stromfeld. Már meg is feledkeztem a dologról, amikor Sopron felé tartva elhajtottam a lakótelep mellett és a szemem sarkából láttam a buszmegálló tábláját. Visszatolattam, ellenőrizni, vajon nem csalt-e a szemem, de nem. Nagyban ott virított a Stomfeld név. A buszmenetrendnél már jól írták, r-rel. Valószínűleg a tábla készítőjében is a helytelenül használt név maradt meg, vagy éppen az ő táblájáról tanulták meg többen rosszul a nevet? Ki tudja.

Influenzajárvány idején szinte száz százalék, hogy a Kossuth rádióba betelefonálók közül lesznek olyanok, akik egy perc alatt háromszor kimondják az infulenza szót, amitől én pl. falra tudnék mászni. A múltkor egy felháborodott hallgató szidta a rendőröket, amiért azok rendszeresen letrapifaxozzák őt. Ezt a trapifax szót már régebben is hallottam, ezek szerint ez is gyakori tévesztés lehet?

Ne paráználkodj!

Ezen blog első politikai tartalmú bejegyzése, de csak a jelenség miatt.

A szombathelyi gyermekparadicsomnál, a Kalandvárosnál fedeztem fel ezt az elektromos szekrényre ragasztott politikai üzenetet tartalmazó matricát. Az aktivisták már szinte az összes városi szemétgyűjtőt leragasztgatták, ami nem nagy öröm. 2002. óta a pártok leszoktak a város elrondításáról, teleplakátolásáról és talán nem kezdik elölről a „mindenre felragasztjuk magunkat” kampányt. A kampányoló párt egy másik párt ismert emberében lelt számára megfelelő alanyra, aki mellé odabiggyesztették a hatodik parancsolatot: Ne paráználkodj!

Érdekes vetélkedésnek nézhetünk elébe, ha a többi párt is felveszi a kesztyűt és egymás vezéregyéniségeit előcibálva szedik elő a szellemesnek gondolt tiltásokat. (Pl.: Ne hisztizz! Ne sipánkodj! Ne kívánd párttársad feleségét! Ne hazudd, hogy nem hazudsz! Ne dübörögj! Ne libulj! Ne útelágazógázódj! stb.)

A többi parancsolat matricájával még nem találkoztam, de majd figyelem. Egyébként a Jobbiknak is célszerű lenne beszerezni néhány megállítótáblát és azt teleragasztani. Javaslom jó példának Ausztriát, ahol képesek tartós vizuális szennyezés nélkül lebonyolítani a kampányokat. A szavazás végeztével egyszerűen beszedik a tábláikat és nem maradnak plakát és matricaromok közterületen.

Marketingfogás: fogd a gyereket!

Ha marketing szemmel nézzük, akkor remek fogás a könyvsorozatok gerincén képtöredékeket elhelyezni, amelyek akkor adnak teljes képet, ha a sorozat minden darabja megvan. Íme, a donaldos könyveknél ez hogy néz ki.

Egyrészt egyszerűbb a könyvek áttekintése, hiszen sorban követik egymást a részek és a hiány azonnal feltűnik, másrészt ha már kettő van egy szériából, akkor a gyerek addig nyúzza a szüleit, amíg a többit is megszerzik.

Favédelem

Szú- és egyéb fakárosító rovarok és betegségek elleni rohamcsapat, bevetés előtt.

Oké, tudom, ez a Katasztrófavédelem autója, gyenge poén volt. De az előző autójukon a matricázásnál nem gondoltak minden apró momentumra, így amikor az ajtót teljesen elhúzták, akkor csak annyit lehetett olvasni a jármű oldalán, hogy „FAVÉDELEM”. Ezért nem is húzták el teljesen olyan helyszíneken, ahol civilek is voltak.

Magyarország kapui

A közelmúltban három szomszédos országba is el kellett mennem. Ausztria felé már többször rácsodálkoztam a magyar oldalon az aszfaltot feltörő gazra a lezárt sávokban, a nyáron kergetőző őszi falevelekre a korábbi VÁM épületek előtt és arra, hogy bő másfél év alatt mennyire megkopott minden. A múltkor Bucsunál léptem át a határt, hat éves kislányomnak magyaráztam, hogy itt régebben meg kellett állni, mielőtt átértünk volna egy másik országba. Megmutattam neki az ütött-kopott sorompót is, amit csak akkor húztak fel, ha alaposan átvizsgálták az autót a határőrök. Aztán gurultunk tovább. Ausztriában éppen a sorompót festették. A gaz nem törte fel az aszfaltot és csak az egyik határépület tűnt kicsit romosnak, de erről meg véletlenül épp tudható, hogy egy honfitársunk rongyolt bele az oldalába kocsival. De már ezt is javítják.

A hét végén Szlovákiából tartottam hazafelé. Kifelé, hajnali négy óra tájban még nem figyeltem az átkelőre, hazafelé azonban már a zuhogó eső ellenére is feltűnt, milyen gazos és lehangoló a rajkai átkelő. A bódék ablaka több helyen bezúva, rongyos függönyöket lobogtat a szél.

Az autóval érkező külföldieknek ez az első benyomásuk az országról. Az is lehet, hogy tudatos a dolog. Az első, borzasztó tapasztalatok után csak jobb jöhet? Félek, nem erről van szó.


Ez nagyon gaz!

Kidobva

A múlt héten egy autó fékezett Szombathelyen, a Derkovits lakótelep legforgalmasabb, négy sávos utcájában. Kinyílt a jobb első ajtó és egy kiskutya repült ki nyüszítve a fűre. Mire az eb feltápászkodott a kocsi már Olad felé robogott. A kutyus nem értette a dolgot, csak azt látta, hogy a gazdi ottfelejtette őt. A nyakába kapta a lábait és megpróbálta utolérni a gazdáját. Gyerekek látták az esetet, ők a kutyát sajnálták, rendszámot nem jegyeztek meg.

Lehet, aki ezt tette már megbánta a tettét. Talán titokban kíváncsi arra is, vajon jó gazdája lett-e feleslegessé vált kedvencének? Tudni szeretné talán azt is, kap-e símogatást a kiskutya, finom ételt, szóval minden olyat, amit ő nem tudott, vagy nem akart megadni neki.

Az ő kedvéért közlöm ezt a képet. Megnyugodhat, a kutyus már nem szenved hiányt semmiben.