„A Flying F#*k rádióirányított helikopter meglepő és világos üzenetet küld, amint felszállt. Az RC Flying F#*k helikopterrel óriási meglepetést okozhat környezetének otthonában és munkahelyén egyaránt.”
Tessék, az ideális karácsonyi ajándék, a repülő b#*zás azoktól, akiket utálunk. Hiszen a csomag kibontása után már szállhat is a b*meg az ajándékozó felé. Világos üzenet, de ki bírja ki röhögés nélkül?
A kilencvenes évek elején szenvedélyesen gyűjtöttem az általam megfizethető árú hamisítványokat. A zenéket is hamis kazettákról hallgattam, darabját 80 forintért vettem Szabadkán, miután az itthoni ún. lengyel piacokat felszámolták. Nem éreztem rosszul magam emiatt, sőt. Összesen negyvennél több hamisítvány kiadására specializálódott kiadótól vannak még most is felvételeim. A többségük Lengyelországból és Romániából érkezett és sokuk ismertetőjegye, hogy az eredeti album képe egy nagy ablakban látható a borítón, de rengeteg saját válogatással is jelentkeztek ezek a kalózgyárak, különböző zenei stílusokban. Emlékszem, punk és metálrajongó ismerőseimnek is rendszeresen hoztam kazettákat. Itthon a legismertebb ilyen kiadó talán a tAkt volt és érdekesség, hogy hazánkban az egyébként kitűnő minőségű hamisítványt is hamisították a borító másolásával és silány kazettákkal. A tAkt lengyel kihívója a tAct lett, hasonló dizájnnal, de lényegesen rosszabb minőséggel. Gyűjtöttem a hamis édességeket is, a TacTic-től a Milna csokiig. Egyébként akkoriban a farmerem is hamis 501-es volt, de szigorúan gombos, nem cipzáros. Régi szép idők.
Biztosan sokan emlékeznek még a magyar piacokat is elárasztó, majdnem egyszer használatos Adidos, Nice, Pumo cipőkre is, ezekből azonban nem spájzoltam, mivel a hideg is kirázott tőlük. A kedvencem a Panasonic és Sony márkájú sportcipő volt, ez a két cég tipikusan a ruházati termékeikről híres. Néha egészen pofás ruhák jelentek meg kretén, ismert nevekre hajazó márkanév alatt. Akkoriban mérgelődtem, miért nem tudnak kitalálni valami jól hangzó fantázianevet ezeknek, hiszen az áruk miatt biztosan sokan vettek volna ilyeneket. Ezért is örültem meg az egyik osztrák áruházban fellelt sportcipőnek, amit Fake (angol: hamisítvány) márkanév alatt forgalmaznak. Ez legalább szellemes. És bár a neve Hamisítvány, mégis eredeti.
Aki ma Magyarországon 1 TB-os (terabájtos) merevlemezt vesz, az kénytelen azzal szembesülni, hogy önkényesen elloptak tőle 93, azaz kilencvenhárom gigabájtot. (Sok ezren lehetnek olyanok, akiknek a számítógépében néhány gigabájtos a teljes háttértár. Ehhez képest gigászi az elcsórt bájtmennyiség.) Én csak azt nem értem, hogy miért nem léptek már fel ez ellen vagy a hatóságok, vagy a fogyasztóvédelmi szervezetek.
A különbség oka egyébként egyszerű. Az átváltásoknál ugyanis ezres szorzót használnak 1024 helyett.
1 GB (gigabájt) az 1024 MB (megabájt)
1 TB (terabájt) az 1024 GB.
Az általam vásárolt merevlemez dobozán viszont már nagyvonalúan elfeledkeznek 24 GB-ról, ami több mint 5 DVD-nyi, vagy 34 Cd-nyi adatmennyiség. A csomagoláson ugyanis ez a felirat virít: 1 TB = 1000 GB. (Mintha apróbetűvel szerepelne a kenyéren, hogy 1 kg = 930 g).
Tehát én ennek az átverésnek a tudatában vásárolom meg a merevlemezt. De mivel gonosz vagyok, ezért ellenőrzöm a szűz merevlemezt, hogy valójában mit is kapok a pénzemért. És jönne az újabb sokk, ha eddig nem fedeztem volna fel már ezt az aljas trükköt az összes eddigi merevlemezemnél. A gyártók ugyanis 1 TB címszóval 999,958 milliárd bájtot adnak nekem, tehát már az alapoktól elfeledkeznek az 1024-es szorzóról. De félre a matekkal. A 999,958 milliárd bájt szabályosan átváltva 931 GB.
Tehát az 1024 GB helyett 931 GB.
Ha a merevlemez ára 25 ezer forint, akkor egy GB ára 24,5 forint. Magyarul minden egyes merevlemeznél 2278,5 forintot a semmire fizetek ki, hiszen nem kapom meg a „kicsórt” tárterületet. De ha a pénzt nem nézzük, akkor közelítsük arról az oldaláról a dolgot, hogy összesen 136 CD lemeznyi tárterülettel lettem megrövidítve terabájtonként.
Ha az élet más területeit nézzük, akkor ugye nehezen nyelnénk le, ha 100 négyzetméteres lakás helyett 93 négyzetmétert kapnánk, vagy ha 5 darab 20 ezrest 93 db 1000 forintosra váltanának. A számítástechnikával vajon miért ilyen elnézőek a hatóságok?
Aki szeretne oda-vissza bitekkel és bájtokkal számolni, azoknak ajánlom ezt az oldalt.
Nem kívánok részletesebben foglalkozni a MonDex-et „leleplező” prezentációval, mivel annyira blőd és egy gyors keresés után mindenkinek nyilvánvaló lehet, hogy egy hatásvadász beetetésről van csak szó. Ami különösen vidámmá teszi az egészet az a Biblia belekeverése, abban ugyanis már egyértelműen megjósolták a MonDex világuralomra törését. 🙂
A prezentáció innen tölthető le. Aki ezt követően valósként továbbküldi az kérem fogadja őszinte megvetésemet. 🙂
Na, megint nyertem, ezúttal félmillió dollárt. Ha rászánom magam, akkor talán addig is eljutok az olvasásban, mit kell tennem érte. Gondolom semmi különöset, csak csatolnom a nevemet, életkoromat, címemet, útlevelem és bankkártyám fénymásolatát, az ehhez tartozó PIN kódot, a bankszámlaszámomat stb.
Vagy egyszerűen csak utalnom kell 1000 dollár kezelési költséget, miután az általános adataim elküldése után megkeresett a cég „vezetője”. Mindegy, ennyit megér. 🙂
Addig is mellékelem a nyereményről szóló netmagyarul írt levelet, csak le ne nyúljátok előlem a nyereményemet!
A történet előtt egy rövid magyarázat, miért van itt a blogban ez a „beszámoló”. Vannak írásaim, amelyek kiverik a biztosítékot a szerkesztőségekben. Vagy a téma kényes, vagy a stílus nem jön be a szerkesztőknek, főszerkesztőknek. Ilyenkor ezek egyszerűen mennek a süllyesztőbe. A mostani írás is egy ilyen cikk, egy hónapja mondták ki rá a halálos ítéletet. Tegnap aztán a hajléktalanok kapcsán elmeséltem a sztorit egy összejövetelen, de valahogy nehezen akarták elhinni a résztvevők, így aztán saját blogban mégis megosztom másokkal. Az itt olvasható kikukázott cikkel kapcsolatban egyébként az alábbi kifogások merültek fel: túl hosszú, általános iskolás színvonalú (Timúr és csapata szintű), s***nyaló. Ez utóbbi a mentőkre vonatkozik, akikre kár ennyi szót vesztegetni, hiszen az a dolguk, hogy segítsenek. Mivel nem mentem bele, hogy a cikk kb. fele kidobásra kerüljön (beleértve az összes párbeszédet) és „érthetőbb formába” öntsék a szavaimat, ezért aztán meg sem jelent. Az itt olvasható írás az eredeti változat. A fentiek figyelembevételével kéretik elolvasni. (A cikkhez tartozó képgaléria a nyugat.hu-n)
Trabantban szül a hajléktalan szlovák lány Szombathelyen? részletei…
Nem vagyok műszaki szaki, így amikor a munkatársam vigyorogva felhívott, hogy látott négy darabos cigányfúró készletet a Tescoban, akkor azonnal rábólintottam, hogy küldje csak a képeket. A vasfűrésszel vasat fűrészelünk, a fafúróval fát fúrunk, de vajon a cigányfúró mire jó?
Azért természetesen utánanéztem, mi lehet ez és mint kiderült, semmi ördöngösség:
A cigányfúró vándor cigány kovácsok által is készített kézi furdancs
Ezenkívül magyar és cigány értelmiségiek rövid életű folyóirata is megjelent ezzel a névvel. (Forrás)
Rendőr ismerősömet is megkérdeztem, tudja-e, mi az a cigányfúró? Tudta. Kézi fúrót mondott, amivel akkor szokott találkozni, amikor úgy jutnak be a betörők a lakásba, hogy megfúrják az ablakkeretet a kilincs alatt, majd benyúlnak egy kampós dróttal és kinyitják az ablakot. Ehhez képest a 47 forint nem is drága, négy darabért.
(A fotókért köszönet Sadnessnek.)
Kercsmár Lajos bácsi az ivánci otthonban: „munkát és italt csak mértékkel!”
Igaza lehet, hiszen három számgyertya kell a tortájára.
Csak egy kis nyári életkép 90-es tempónál a körmendi egyenesből.
Szemerkélő eső és lenge szellő pusztított Chilében: a 0,2 milliméternyi csapadék és az óránkénti 17 kilométeres légmozgás 4 ezer háztetőt rongált meg, áramkimaradásokat okozott. Az iskolákat bezárták keddre a rendkívüli természeti csapás miatt.