Kategória: utazás

Ujj-é, a körforgalomban nagyszerű

Gigantikus hüvelykujj Marseille egyik körforgalmában. Út közben törtem a fejem, mi a fenyőt jelképezhet. Esetleg valakinek van ötlete?

Update: nem hagyott nyugodni a dolog és utánanéztem a neten, mit jelképez ez az ujj, kié, mit kell róla tudni? (Sztálin mutatóujja pl. a Csinibaba című film óta híres 🙂 ) Nos, alaposan meglepődtem. Azt nem tudtam meg, kinek az ujja lett megörökítve, de azt igen, hogy egy Cesar nevű francia művész alkotásáról van szó. Összesen három ilyen ujj készült, a képen láthatón kívül egy Dél-Korea fővárosát, Szöult díszíti (de megnézném, hogy szállították oda), egyet pedig elárvereztek 2007-ben. És itt nyeltem egy nagyot, a hüvelykujjra a nyertes licit 1,219 millió euró (mai áron kb. 350 millió forint) volt. César Baldaccini 1998-ban halt meg, az 1965-ben készült „Le pouce” 18 tonnát nyom és 12 méter magas.

Mozgó ravatal

Románia keleti csücskében figyeltem fel erre a számomra különös szokásra. A halottat nyitott koporsóban, szépen felöltöztetve vitték egy kört a városban a temetkezési vállalat autójában, miközben a hozzátartozók a koporsó mellett hangosan sírtak.

Lennél itt üveges?

Franciaországban, Marseille-ben fotóztam ezt a focipálya mellett álló emeletes házat és közben azon morfondíroztam, vajon megszokott-e, hogy időnként beszáll egy-egy labda az ablakon?


„Te, rúgd már be Catherine néni ablakát, dobjon le nekünk egy kis vizet!”

A műsorvezetők a fejükre estek

Tegnap este kapcsolgattam a tévét és a TV2 dzsungelshow-jában éppen szavazás zajlott.

A tét nem kicsi. Annak a játékosnak, aki a legkevesebb szavazatot kapta perceken belül el kell hagynia Afrikát.

Ilyet szólt a műsorvezető, én pedig elgondolkodtam, hogy tekintettel arra, miszerint ők éppen valahol Botswanaban eszik az ízeltlábúakat és pondrókat, vajon mekkora sebességre kell kapcsolnia a kiszavazottnak, hogy eleget tegyen a szabálynak és perceken belül elhagyja a kontinenst?

Budapest balra, 6876 km

Az egyik szekrényben az ömlesztett régi képek közül került elő ez a fotó. A múlt században készült, kölyökgólya koromban. Még most is emlékszem, milyen öröm volt felfedezni Budapest nevét az Amboseli Nemzeti Parkban, Kenyában. Akkor nem tűnt fel az irreális Bécs és Budapest közötti távolság. Lehet, hogy csak hasracsapással írták fel a számokat, de akkoriban még nem lapult GPS magyar civilek zsebében.

Az ötlet nem rossz, azok biztosan lefényképezik magukat az oszlop alatt, akik felfedezik országuk valamely városát. Szombathelyen a testvérvárosok kövén is látható hasonló, biztosan sok felvétel vitte már városunk hírét emiatt.