Magyarnak tabu videók a neten

Szeretnéd átélni, milyen lehet pl. Tibetből, vagy valamelyik diktatúra által elnyomott országból internetezni, hírekhez, információkhoz jutni? Mindezt otthon, a karosszékedből? Nyomás a veoh.com videomegosztó portálra. Kicsit elkerekedett a szemem, amikor olvastam az üzenetet. (A Veoh többé nem elérhető Magyarországon.) Esetleg valaki tudja, mit követtek el honfitársaink, ami miatt így berágtak ránk? Nem szeretném, ha szaporodnának az ilyen jellegű üzenetek böngészés közben. :/

Magyaroknak tabu

Én, a táltos

Nekem senki ne mondja, hogy a vezetékneveknek nincs komoly szerepük az életben. Szép gyűjteményem van már pl. Tánczos Gábornak címzett levelekből. Az egyik ráadásul a bíróságtól jött, egy korábban lefoglalt adathordozót küldtek meg az én címemre, de egy más ügyben ismertté vált férfi nevére. Legáborozott már a MÁV, a TV2 és az egyik fővárosi könyvtár is. Szóban sem jobb a helyzet, bemutatkozás után öt perccel már Gábor voltam nem egy esetben. Ezért jelentett felüdülést a most előkerült, évekkel korábban telefonos InterCity jegyrendelés során kiállított tasak, ahol végre nem a keresztnevemet szúrták el. Az viszont már megint más kérdés, miért nem lehetett új tasakot kezdeni a baki után?

Táltos Mihály jegye

Ave, ave!

A Savaria Karnevál egyik legforgalmasabb helyén, a Borok Utcája bejáratánál kaptam le ezt az ételszobrot. Több ismerőst is megkérdeztem, látnak-e valami furcsát rajta. Senki nem látott, így én is elbizonytalanodtam. Végül Google segített és megerősített a hitemben. Valaki esetleg látja, mi a bibi az alábbi képen? (Most nem a fotótechnikára gondolok. 🙂 )

Ételszobor a Savaria Karneválon

Ferde szemmel a világot

Na jó. Már hónapok óta noszogatva vagyok, hogy ne a főszerket nyaggassam, meg ne is a kollégákon éljem ki a frusztrációimat, inkább csépeljem a billentyűket. Nem mintha nem tenném amúgy minden nap, de ez a blogosdi most valahogy divatos. Én meg szeretem a divatos dolgokat. Legalábbis ezt mondta nekem a főszerk. Én meg bólogattam rá, hogy ne rontsam el a kedvét. Mert bólogatni is szeretek. Khmmm. A poligráf közben matyóhímzést vésett a papírra, úgyhogy hagyom a fenébe a kötelező köröket. Időnként (értsd: néhány naponta, hetente, évente) majd idepötyögöm, ami kicsi lelkemet nyomja, hogy aztán sírásra görbülő szájjal olvassam a kommenteket, mennyire nincs igazam, meg különben is, blabla. Az viszont alapszabály, hogy a hozzászólásokat tiszteletben tartom. Nem módosítom, nem törlöm őket, kivéve, ha valami nagyon-nagyon durva szerepel bennük. Durvább a k.anyádnál. Más szabály nincs. Csak kérés. Ha véleményed van valamiről, írd le! Ha más mondja meg, mi legyen a véleményed, arra bocs, de nem vagyok kíváncsi. A tegeződés pedig kötelező, erről már többször is kioktattak nálam okosabbak, így igyekszem tartani magam ehhez.

Korábban már bloggantottam néhányat, ha kíváncsi vagy rá, itt megnézheted: lesifotos.blogspot.com

Ott azt is megtalálod, mire számíthatsz majd ezen a blogon tőlem itt. Feltéve, ha nem üttetem magam agyon idejekorán. A szokásos ferdeszemmel fotózott dolgokon kívül azonban még egyet szeretnék: olyan apróságokat bemutatni, ameiket jártamban-keltemben láttam a nagyvilágban és szerintem Szombathelyen is alkalmazható lenne.