Egy húsz évvel ezelőtti szalagon érdekes felvételre bukkantam. A német RTL Éjszakai sztriptíz című műsorán egyik ámulatból a másikba estem, de a végén megértettem a lényeget. A diáklánytól a nagypapáig terjedő vetkőzőkön látszik, hogy amatőrök a témában. Az inges, atlétás férfi csaknem átesik a nadrágján, miközben igyekszik úgy csinálni, mintha ritmusra mozogna.  A hölgyek beszélgetnek a rendezővel, hogy mit csináljanak, van, aki grimaszol is közben. Valószínűleg ez adhatta meg a sorozat alaphangulatát. Én csak ezt az egy részt láttam és a youtube-on rákeresve nem is találtam többet, ezért aztán feltöltöm, érdekességként. Húsz évvel ezelőtti szórakozás, amin ma már csak mosolygunk.

De a lényeg: a pár másodperces vonaglásért 1000 márka ütötte a résztvevők markát. Így aki megszorult és „volt olyan szerencséje”, hogy beválogatták, az gyors pénzhez jutott, amit vissza sem kellett fizetni. És mivel minden csoda három napig tart, így aztán az ismerősök rácsodálkozása is hamar lecsengett. Meg különben is, miért néznek éjszaka olyan műsort, nem igaz?

A videó a képre kattintva megtekinthető. A felvétel vége felé NEM Soltész Rezső látható vetkőzés közben! A fekete kitakarások miatt engem lehet szidni, de ez az ára, hogy fent lehessen a Youtube-on. A videó inkább vicces, mint erotikus, de akit az ilyesmi zavar, kérem ne kattintson rá!

Másrészt a nagybetűvel kezdődő sorok és a felkiáltójel elé elhelyezett pont mégis csempész némi vidámságot a bevásárlásba. Mintha a Pioneer űrszonda földönkívülieknek szóló üzenetét olvasnánk.

Rendőr karjelzései nem bonyolultak: ha a rendőr lapján van tilos, ha élén látom akkor szabad, ha fent a keze változás jön, lassítok. Ha hívogat menni kell. Amúgy meg a lóbált kezével mutatja hol haladjak el előtte vagy mögötte. (Majdaztenszabalyzom hozzászólása)

Értelemszerűen ez az idei kép.

Jól látszik, mennyire kopár volt a Derkovits lakótelep és mennyire megváltozott a helyzet mára.

Nyolc éve Szombathely oladi városrészében is fotóztam egy óriásplakátot az egyik graffitis cikkhez, de az festékszóróval készült szerelmi vallomás volt: „Simo! I want you! I need you! I love you!” (Sajnos a cikkben már csak a bélyegképek maradtak meg, de ott van.)

Kiegészítés: amennyiben izmos falú nyálkahártya-csövet fogyasztok, az alsó végtagom hőmérsékletét csökkenti.

A megfejtés:

Van egy kék tó a fák alatt,
Ha beleteszem lehűti a lábamat…

Azaz:

Van egy kék tó a FUCK alatt,
Ha belet eszem lehűti a lábamat

Bocsánat, én szóltam előre…

Az már csak mellékesen jutott eszembe, hogy van egy helyi cég, amely rendszeresen szponzorál közéleti eseményeket, például bálokat. Ilyenkor természetesen a nevüket is beolvassák: Vasi Faker, amit természetesen soha nem hallottunk még félre vasi fucker-nek. Áá, soha.

Persze vannak esetek, amikor az ember nem választhatja meg, mi kerül a feneke alá. Én pl. kifejezetten rosszul érezném magam mondjuk a GAY-696-os rendszámmal külföldön, tudván, hogy a három betű ilyen sorrendben angolul homoszexuálist jelent. Az utakon viszont lehet látni ilyen rendszámú autókat. Most eszembe jutott, miről kell még előkeresnem fotókat. Pl. a szombathelyi Philips egyik születésnapjára készült torta képét, amire angol nyelven írták fel a jókívánságokat és a „Philips Hungay”-t köszöntötte az egyébként györnyörű édesség. A cukrász már biztosan belefáradt az angol szövegbe, így nem tűnt fel neki a hiányzó r-betű, de az előbbi gondolatmenetből már azok is tudhatják, mit jelent a gay, akik esetleg eddig nem voltak vele tisztában. A Philips kapcsán bevillant egy beszállítóval kapcsolatos történet is, aki rendszeresen a Silipsz Kft-nek címezte a leveleit, van is belőle egy gyűjteményem, majd előkotrom. Számomra egyébként érthetetlen, hogy rendszeresen használt márkaneveket hogy képes valaki rendre rosszul, sőt, számomra bosszantóan mondani. Ilyen például a „Falcó” (úgy ejtsd, ahogy leírtam), vagy a „Tescó”.

Van viszont egy hazánkban is forgalmazott autótípus, ami még mindig mosolygásra késztet. Ez a Fiat Albea, amit szerintem nem lehet úgy kimondani, hogy abból ne fiatal Bea legyen. A Hyundai Getz-en megjelenésekor viccelődtünk, ma már talán senki nem jegyzi meg az autópályán, hogy „nézd már, hogy elhúzott a kis gecc…”

Artúr – hívhatjátok Túrónak is – néhány éve Szentendre mellől került Szombathelyre egy havas, fagyos napon, az út széléről. Messze volt még a vágósúlytól, így szüleim a télen szépen felhízlalták a házban. A tüskés ördög az ágy alatt lakott és a nappalokat gyönyörűen átaludta. Csak időnként szuszogott elő ellenőrző körútra. Először a két házimacskát  szoktatta le a vele egy időben való evésről, majd idővel a kutyákkal is szót értett (értsd vagy szúrt, vagy harapott, vagy kombinálta a kettőt hangos pöfögés közepette). Artúró szépen átvette az uralmat a háziállatok között. Csak a szabadon bóklászó teknős nem félt tőle, de az semmitől nem fél, csak megy, mint a meszes, úgyhogy ő nem mérvadó. A süni még a családtagokat is megszokta, ha nem volt ismeretlen ember a közelben, akkor nyugodt lélekkel és parkettán kopogó körmökkel sasszézott fel és alá a lakásban. Ha ismeretlen érkezett, akkor átment lopakodóba. A körmei ugyanúgy kopogtak, a puffogása is messziről hallatszott, de ilyenkor igyekezett takarásban közlekedni, foteltől fotelig osont, így közelítette meg az idegeneket. Egy házisün nem szokványos dolog, így a legtöbb látogatónk üdvözült mosollyal szemlélte az itt-ott feltűnő vadállatot. Amikor Artúr előpöfögött a kanapé alól a vendégek lába mellett, a legtöbben valami olyasmit mondtak volna legszívesebben, hogy „Jajj, de aranyos!”, de ebből legtöbbször „Áááúúú! A ku***a dög megharapott!” lett. Artúr ugyanis őrző-védő sün is volt és kis tűhegyes fogait ügyesen mélyesztette bele az ember sarkába, majd ezután elégedetten és szélsebesen visszarobogott védett vackába, az ágy alá és jóízűen álomba pöfögte magát, hogy éjszaka újult erővel induljon akrobatikus túrára.

Ez a zömök tüskésgömb ugyanis hihetetlenül szűk réseken préselte át magát és eljutott a könyvespolc tetszőleges polcára. Sok könyv és lexikon leverésén szerintem egész éjszakákat dolgozott, de rendszerint sikerrel járt. Egy ideig számomra rejtély volt, hogyan jut fel egy kövér sün mondjuk a harmadik polcra, de aztán erre is fény derült. Túró beszuszogott a polc és a fal közé, a hátát nekinyomta a könyvespolc oldalának és a falon felgyalogolt tetszőleges magasságba. Ilyen módszerrel időnként az ágyra is feljutott a hajnali órákban. A szomszédok talán a mai napig nem tudják, honnan jött az a halálra vált ordítás néhány hetente. Ezt nem is próbálom megmagyarázni. Csak azok érthetik, akik arra ébrednek, hogy egy vérszomjas sündisznó van az arcukon.  A nyár beköszöntével a tekintélyes súlygyarapodáson átesett süni kénytelen volt kiköltözni a kertbe, egy farakás alá. Egy ideig rendszeresen elődöcögött, akár nappal is, ha mozgást észlelt a birodalmán és a macskákkal is megbékélt, de aztán egyre ritkábban láttuk. Tavaly már csak este bújt elő, mint egy igazi vad sün, az idén pedig már csak a nyomai árulkodnak róla, hogy él és virul, no és tizedeli a rovarokat, férgeket, lehullott gyümölcsöket. Az alábbi képek videokamerával készültek és egy félelmetes sün-támadást örökítenek meg, Artúr módra.