A kép jobb alsó sarkában látható egy érdekes szerkezet árnyéka. Állványa van, fogantyúja… vajon mi lehet az?  A menyasszony mellére vetülő másik szerkezet meg mondjuk legyen az autó alvázmatricája. A kamerának jó halszemoptikája van, így sok minden belefér a képbe, például a szomszédos ház részlete is, a jobb felső sarokban. Így a méret alapján viszont már kívülről rögzítették a kamerát az autóhoz, pl. a motorháztetőre. Nagyon valószínű, hogy senkinek nem tűnt fel.

Nem, mégsem, kívülről nincsen rajta. Bocsánat, tévedtem. Akkor biztosan belülről és igen-igen nagy látószögű a kamera.

Hopp, belül sincs. Akkor mégis csak E.T.-t láthattuk…

Sok-sok évvel ezelőtt néztem egy híres riporterünk rendkívül népszerű műsorát. Ő az a riporter aki csak most, csak Önöknek, csak itt exkluzív és bulvármentes anyagokat nyomatott és a fél ország szájtátva nézte. Valóban érdekes anyagok lettek volna, ha nem rágja a szánkba, hogy csak ő merte, tudta, bírta megcsinálni ezeket. Mert ezzel együtt már vicces volt. Az Internet elterjedésével pedig az ilyen kijelentésekkel már nagyon csínján kell bánni. Na mindegy.  A sztárriporter egy rettentően veszélyes környéken forgatott, csak egyedül, egy szál kamerával. Legalábbis a körítés szerint. Érkezett is egy kocsi, amiből fegyveresek ugráltak le. A hátborzongató jelenetet riporterünk kommentálta, majd ismét megmutatták, ezúttal más kameraállásból… Száz emberből 95-nek talán le sem esett, annyira lekötötte őket a morcos fegyveresek ugrálása, de innentől ez a sztori is átment a vicc kategóriába. Mert vagy a riporter volt villámgyors a sokféle kávé elfogyasztása után, vagy mégsem egy kamerával dolgozott, vagy – ami a legviccesebb -, megkérte a fegyvereseket, hogy ismételjék meg a mutatványt.

Szóval csak óvatosan a látottakkal.

Egy húsz évvel ezelőtti szalagon érdekes felvételre bukkantam. A német RTL Éjszakai sztriptíz című műsorán egyik ámulatból a másikba estem, de a végén megértettem a lényeget. A diáklánytól a nagypapáig terjedő vetkőzőkön látszik, hogy amatőrök a témában. Az inges, atlétás férfi csaknem átesik a nadrágján, miközben igyekszik úgy csinálni, mintha ritmusra mozogna.  A hölgyek beszélgetnek a rendezővel, hogy mit csináljanak, van, aki grimaszol is közben. Valószínűleg ez adhatta meg a sorozat alaphangulatát. Én csak ezt az egy részt láttam és a youtube-on rákeresve nem is találtam többet, ezért aztán feltöltöm, érdekességként. Húsz évvel ezelőtti szórakozás, amin ma már csak mosolygunk.

De a lényeg: a pár másodperces vonaglásért 1000 márka ütötte a résztvevők markát. Így aki megszorult és „volt olyan szerencséje”, hogy beválogatták, az gyors pénzhez jutott, amit vissza sem kellett fizetni. És mivel minden csoda három napig tart, így aztán az ismerősök rácsodálkozása is hamar lecsengett. Meg különben is, miért néznek éjszaka olyan műsort, nem igaz?

A videó a képre kattintva megtekinthető. A felvétel vége felé NEM Soltész Rezső látható vetkőzés közben! A fekete kitakarások miatt engem lehet szidni, de ez az ára, hogy fent lehessen a Youtube-on. A videó inkább vicces, mint erotikus, de akit az ilyesmi zavar, kérem ne kattintson rá!

A kötet főhőse szombathelyi gyökerekkel rendelkezik, de ezt a könyvet én nem bírtam elolvasni. Néhány kétes rekordot is felállított a szerző, James Joyce. Terjedelmes könyvében szerepel például egy 4391 szóból álló mondat.

A fenti történet megtekinthető a Youtube-on is. Bájos történet, gyerekfejjel is emészthető.

Na, ez már valami! A kezdeti felnevetés után azon kezdtem töprengeni, vajon logisztikailag megoldható lenne-e egy ekkora fa eljuttatása egy város központjába? Szombathelyen például biztosan nem, hiszen híján vagyunk például a sugárutaknak. A második ötlet az volt, hogy ha a fa tényleg 180 méter magas, akkor a tetejére egy erős izzót kell tenni és még húsz mérföldről is látható lesz.

Csak viszonyításképp: Vas megye legmagasabb épülete, a szombathelyi székesegyház 62,5 méter magas. Egy érdekes lista: Magyarország legmagasabb épületei.

Fák magasságának tekintetében két éve egy 115,5 méteres kaliforniai óriásfenyő, Hyperion vezette a világranglistát, túlnőve az addig vezető Heliost és kétágnyira lehagyva a lista harmadikját, Icarust.

Ismerősöket interjúvoltam meg, tudják-e ki a szerzője a számnak? A legtöbben Jean-Michel Jarre-ra tippeltek, de aztán a Google adta meg a választ. A szám címe Song of the second moon, a szerzők pedig Tom Dissevelt és Kid Baltan (Dick Raaijmakers). A fiúk 1957-ben (!) dobták össze a zenét egy lengyel népdal (!!!) alapjait felhasználva. A fórumok böngészése közben érdekes jelenséget figyeltem meg: a hozzászólók nagy része gyerekként félt a Delta főcímétől, sokan csak Kudlik Juli hangjára mertek előmászni az asztal alól. Én nagyon szerettem a Deltát, sokszor tátva maradt a szám az ott bemutatott vívmányoktól.

Íme a térképváltozat is:

Nyilvánvaló, hogy tréfáról van szó, de biztosan szívenüt néhány térképböngészőt az elnevezés. Kétszáz év múlva pedig vitatkozhatnak a történészek, vajon létezett-e valóban ez az utca, ha igen, miért és hova tűnt?

Az utcanévről eszembe jutott egy kedves szombathelyi sétány is, amely csak néhány napig élt és a térképre soha nem került fel. A Bagolyvár előtti domb tetején egy kitaposott gyalogút fut végig. Kedvenc terepe ez a kutyasétáltatóknak és a szerelmesen andalgóknak. 2003. tavaszán aztán a kerítésen megjelent egy barkácsolt utcanévtábla: Rómeó és Júlia sétány. Kedves ötlet, biztos vagyok benne, hogy (szinte) senkit nem zavart, sőt… Valakinek azonban mégis bökte a csőrét, mert nem egészen egy hét elteltével a táblának már hűlt helye volt. Sajnálom, hiszen a szentek és híres emberek, vagy növények mellett miért ne lehetne akár csak játékból elnevezni egy-egy ilyen „sétányt” hasonló stílusban? Íme két archív kép a Rómeó és Júlia sétányról. (Nekem már az marad.) Örülnék, ha esetleg az alkotó is jelentkezne és elmondaná, mi is volt ez valójában, honnan jött az ötlet?

Sétány a Brenner Tóbiás körút felett. Itt nem tilos az Á.

Fenn, a „világ tetején”

A tét nem kicsi. Annak a játékosnak, aki a legkevesebb szavazatot kapta perceken belül el kell hagynia Afrikát.

Ilyet szólt a műsorvezető, én pedig elgondolkodtam, hogy tekintettel arra, miszerint ők éppen valahol Botswanaban eszik az ízeltlábúakat és pondrókat, vajon mekkora sebességre kell kapcsolnia a kiszavazottnak, hogy eleget tegyen a szabálynak és perceken belül elhagyja a kontinenst?