Hello
A nevem van Beatrice Akuol szalaszt el ma láttam
a profilodat  és intrested lettem benned,l szintén szeretni fog ismerni téged
az többet, és l azt akarja tőled, hogy küldj egy emailt az email címemnek
annyira l neked neked tudja adni a képemet hogy tudja, ki l am.
Itt van az
email címem ([email protected] )
Azt hiszem, hogy tudunk mozogni innen!

Fent várok a postádra az email címemre.
Isten megáld téged és nekem véd téged

szalaszd el Beatrice.
(Emlékszik, hogy a távolság vagy a szín nem számít de nem
szereti a dolgokat kiutal életben)

Ha valaki akar írni Beatrice-nek, nyugodtan tegye, nem leszek féltékeny.

Íme a térképváltozat is:

Nyilvánvaló, hogy tréfáról van szó, de biztosan szívenüt néhány térképböngészőt az elnevezés. Kétszáz év múlva pedig vitatkozhatnak a történészek, vajon létezett-e valóban ez az utca, ha igen, miért és hova tűnt?

Az utcanévről eszembe jutott egy kedves szombathelyi sétány is, amely csak néhány napig élt és a térképre soha nem került fel. A Bagolyvár előtti domb tetején egy kitaposott gyalogút fut végig. Kedvenc terepe ez a kutyasétáltatóknak és a szerelmesen andalgóknak. 2003. tavaszán aztán a kerítésen megjelent egy barkácsolt utcanévtábla: Rómeó és Júlia sétány. Kedves ötlet, biztos vagyok benne, hogy (szinte) senkit nem zavart, sőt… Valakinek azonban mégis bökte a csőrét, mert nem egészen egy hét elteltével a táblának már hűlt helye volt. Sajnálom, hiszen a szentek és híres emberek, vagy növények mellett miért ne lehetne akár csak játékból elnevezni egy-egy ilyen „sétányt” hasonló stílusban? Íme két archív kép a Rómeó és Júlia sétányról. (Nekem már az marad.) Örülnék, ha esetleg az alkotó is jelentkezne és elmondaná, mi is volt ez valójában, honnan jött az ötlet?

Sétány a Brenner Tóbiás körút felett. Itt nem tilos az Á.

Fenn, a „világ tetején”