Csörög a telefon, nem jelzi ki a hívószámot. Ilyenkor nem szoktam bemutatkozni én sem, amikor felveszem.
-Igen, tessék?
-Üdvözlöm! X. Annamária vagyok (nemértettem milyen cég) megbízásából telefonálok és szeretnék feltenni néhány kérdést. Zavarhatom most? – csicseregte egy női hang.
-Ne zavarjon, csak kérdezzen. Tánczos Mihály vagyok.
Zavart csend a vonal másik végén.
-Ööö… lehet, hogy mi már beszéltünk?
-Nem tudom, lehet.
-Ha jól sejtem, Ön az, aki nagyon nem szeretne hitelkártyát, még nagyon kedvező feltételekkel sem.
-Még mindig vissza kell fizetni a hitelkeretet?
-Hihi, igen. Emlékszem, elég sommás véleménye van. És a múltkor is azt mondta, ne zavarjam, csak mondjam, amit szeretnék.
-Bizony.
-Akkor elnézést, hogy újra hívtam, pedig bejelöltem, hogy Önt nem érdekli.
-Szerintem most másik számomon hívott.
-Látja, az lehet. Hát, akkor minden jót Önnek. Van harmadik telefonszáma is? Mert bediktálhatná, hogy azon biztosan ne hívjam…