Agresszív tolató vagyok

A szombathelyi piac mellett álltam meg délután piros lámpánál. Úgy gondoltam, elpakolom az autóstérképet az anyósülésről a mellette lévő ajtózsebbe, ezért rutin mozdulattal behúztam az elektronikus parkolóféket és áthajoltam a túloldalra. (Ez a parkolófék remek dolog, egy karhúzásra masszívan befékezi az autót, mint a kézifék és gázadással lehet kioldani.) A pakolászás közben éreztem, hogy megrándul az autó, mintha lefulladt volna. Csodálkozva néztem vissza a műszerfalra, de ott semmi szokatlan nem fogadott, a motor járt. Rosszat sejtve néztem a tükörbe és nem csalódtam. Egy autó állt közvetlenül mögöttem, megszeppent hölggyel a volán mögött az anyósülés ajtaját éppen felszabó és az autójából félig kilógó vehemens fickóval. Agresszív tolató vagyok részletei…

Pörgős élet

A minap megtapasztaltam az aquaplaning jelenséget, azaz a vízen csúszást. Kis sebességgel hajtottam be egy körforgalomba, amiben állt a víz. Az elfordított kerekeknek köszönhetően az autóm szépen felfeküdt a víz tetejére és irányíthatatlanul megpördült és végül a forgalommal szemben álltam meg, az érkezők legnagyobb örömére. Nem volt ijesztő a pillanatok alatt lejátszódó dolog, inkább érdekes, de mint mondtam, kis sebességnél történt. Ha ugyanezt 90-nél teszem, akkor már tarolhattam volna.

Ezt meséltem el egy ismerősnek, akivel szintén történt már hasonló januárban, igaz, ők jégen perdültek meg, nagyobb sebességnél. A barátnőjével tartottak Budapestre, amikor a tiszta aszfaltról hirtelen egy jégbordás részre értek egy erdősávnál. A sofőr elkövette azt a hibát, hogy hirtelen rálépett a fékre és nagy kormánymozdulattal akarta korrigálni a megcsúszó autót. Az eredmény egy centrifugaként pörgő gépkocsi lett, ami éppen csak elkerülte a szemből érkező jármű oldalát. Két teljes fordulat után a kocsi eleje az út szélére nyomott hófalban akadt el. Ők kétszer is megijedtek, hogy miért, az az elbeszélésből kiderül:

-Halálfélelmem volt, jobb kézzel a barátnőmet szorítottam az ülésbe, nem mintha ez ért volna bármit ütközéskor és egyikünk sem sikított, vagy kiabált. Tudtuk, hogy nagyon összetörhetjük magunkat és hogy semmit nem tehetünk. Tisztán hallottam a kerekek surrogását és hihetetlennek tűnt, amikor hirtelen megálltunk. Hallottam a szívem zakatolását, a bal kezem ujjai elfehéredtek, ahogy a kormányt szorítottam, néma csend volt az autóban. Szerintem levegőt sem vettem, miközben mindez történt. Éppen megkönnyebbülten sóhajtottam volna egyet, amikor a szélvédőn megszólalt egy barátságos,  de abban a szituációban üvöltőnek tűnő női hang: ÚJRATERVEZÉS!

Ilyen is van…

Időnként szóba kerül beszélgetéseken, hogyan csöppenek annyi érdekes szituációba. Nem tudom, szerintem más ugyanúgy találkozhatna érdekességekkel, ha ilyesmire nyitottan járna-kelne. De van, amikor a hihetetlennek tűnő történetek találnak meg. Már számos helyen elmeséltem, hogy két éve az esti órákban a Savaria Karnevál ideje alatt valaki összetörte az autóm oldalát. Ezt akkor nem vettem észre, hazamentem és leparkoltam a ház elé. Másnap, amikor indultam volna dolgozni, akkor tűnt fel jobb oldalon keményen behorpasztott ajtó és a lenyúzott máz. Nem titkolom, a szlengszótár nagy része végigfutott bennem. Dühösen ültem be az autóba és már éppen indultam volna, amikor feltűnt egy cetli az ablaktörlő mögött.

Minden dühöm elszállt egy pillanat alatt. Tárcsáztam a számot és egy kaposvári orvos jelentkezett. Amikor megtudta, hogy a megtört kocsi tulajdonosa vagyok sűrű bocsánatkérésbe kezdett, alig tudtam meggyőzni arról, hogy egy cseppet sem haragszom, sőt, kifejezetten örülök, hogy még vannak ilyen emberek.

Kiderült, hogy este a felesége tolatott ki a parkolóból és nem vette észre a sötétszürke autómat. Nekiütközött. Az esetek túlnyomó részében ilyenkor az okozó gyorsan elhajt a helyszínről. Mivel kaposváriak, soha nem derült volna ki, ki törte össze az autómat. Ők azonban megálltak és megírták a fenti papírt, plusz felírták a rendszámomat, ha esetleg nem jelentkeznék. A telefonos beszélgetésünk után két nappal megérkezett postán a baleseti bejelentő, mehettem vele a biztosítóhoz. Az ajtócsere, javítás, fényezés több mint 300 ezer forintba került, de egy emberi gesztusnak köszönhetően nekem ez teljesen “fájdalommentes” volt.

Katasztrófaturizmus

Ahol vér folyik, ott közönség is van. Ma különösen látványos volt a “cirkusz”, érdemes volt kimenni rá a környező településekről is. Először egy autó zúzott le a murvás útról, ami jelesül egyszámjegyű főút, a 8-as volt. Telibekapott egy beton vízelvezetőt, ami sem a sofőr egészségének, sem az autója műszaki állapotának nem tett jót. Érkezett is a mentő, a sofőrt annak rendje, módja szerint bepakolták és nekiálltak vizsgálni. Ekkor ért oda az Audi, amelynek vezetője valahogy nem vette észre az úton villogóval álló mentőt és belerongyolt. A mentő messzire repült, mint egy biliárdgolyó, az Audi pedig totálkáros lett. Mindenki megsérült, az első autó szerencsétlen sofőrje így kétszer is. De végül senkinek nem lett komoly baja. A nézelődők pedig csak gyűltek. Volt, aki a fák közé mászott, hogy közelről lásson, le ne maradjon egy érdekes momentumról sem. Persze csipogtak a mobilok is, ki videót, ki fotót rögzített a kártyájára. A vezető mentőtiszt ezt látva nosztalgiázott egy kicsit. Korábban egy három halálos áldozatot követelő balesethez mentek, ahol a látványra szintén sokan összegyűltek. A roncsok és a testek az út mellett, a szántón hevertek, egy férfi pedig közvetlen közelről szemlélte az “élettel összeegyeztethetetlen jeleket”. Amikor a rendőr el akarta küldeni, felháborodott: “Ez az én földem, azt csinálok rajta, amit akarok!” Hát, khmmm…

Videó a helyszínelés végéről.