Savanyú a gesztenye

A Kőszegi Szüret rendezvényéről hazafelé tartva este a Fő téren azon töprengtem, lángost, pogácsát, kemencés finomságokat, vagy gesztenyét vegyek magamnak az útra? Végül az utóbbi mellett döntöttem. És természetesen egyszerre nagy adaggal, hiszen mit nekem egy kis zacskónyi gesztenye! Az árustól megtudakoltam, honnan a csemege, aki becsületesen bevallotta, hogy nem magyar, hiszen nálunk még nem érik. Ettől az őszinteségtől meghatódva bevágtam magam a kocsiba és elindultam Szombathelyre. Hamar rájöttem, hogy ezt a gesztenyét nem lehet egy kézzel megpucolni. Nagynehezen sikerült egyet megszabadítani a héjától és boldogan bekaptam, majd eltorzult arccal köptem ki a savanyú gyümölcsöt. A harmadik rosszízű próba után belepislantottam a zacskóba, ahol barnabelű, vagy égett gesztenyék fogadtak. A 600 forintért vett gyümölcs a szemétben landolt. Azt hiszem ma veszek egy zacskó kínai főttgesztenyét valamelyik szupermarketben, hogy feledtessem a tegnapi kudarcot. Aki még nem evett ilyesmit, annak ajánlom megkóstolásra. Kinézetre és ízre is kitűnő.

A Kőszegen vásárolt "csemege"
A Kőszegen vásárolt “csemege”

Ne kanyarodj, ha megcsalod a párod!

Régi lányismerősömmel futottam össze Szombathelyen. Éppen költözik, a barátja kirakja a szűrét. A lány lebukott, nem is hétköznapi módon. Története tanulságos lehet a kanyargós úton járóknak.

A 25 éves Judit két hónapja futott össze Z-vel egy munkahelyi vacsorán. A férfi bókolt a lánnyal, akinek tetszett, hogy valaki csapja neki a szelet. B-vel két éve élt együtt, a barátja azonban egyre többet foglalkozott a számítógépével és az autójával. Munka után ritkán mentek valahova közösen. Judit azon vette észre magát, hogy a házas Z-vel töltött röpke órák után teljesen feltöltődik és így már B. heppjeit is könnyebben elviseli. “Megszaporodtak” hát Judit munkaidő utáni plusz munkái, legalábbis barátjának ezt mondta. Időnként vidékre is el kell menni az ügyfelekhez – ecsetelte ártatlanul a lány és elkérte B. autóját az ilyen kiruccanásokra. Tudta, hogy a férfi alaposan átnézi a kocsit, nincs-e benne idegen hajszál, nem áll-e másképp az ülés, de ilyentől nem félt a görbe utakra tévedt lány. Az autó ugyanis Z. munkahelyi garázsába került, ahonnan együtt indultak kirándulni Z. drága, új, sötétített üveges autójával. Attól sem kellett tartani, hogy B. valahol meglátja, hiszen a férfi leült a számítógép elé és ott elvolt, mint a befőtt. Épp egy  “túráról” tartottak haza, amikor megcsörrent Judit telefonja, B. kereste. A lány intett szeretőjének, hogy maradjon csendben és felvette a telefont. Nyugodt hangon belecsicseregte, hogy már a város határában jár és nemsokára otthon lesz. Ez nagyjából igaz is volt. Pár perc múlva átült a saját autóba és hazagurult. B. otthon várta, kicsit feszültnek tűnt, de Judit nem fogott gyanút. A férfi a napjáról kérdezgette, majd mellékesen azt is tudakolta, hol járt éppen, amikor hívta?
-A Metró mellett jöttem el, akkor hajtottam be a körforgalomba.
-És mióta pittyeg másképp az index az autómban?

A sportban talán az ilyesmit nevezik K.O.-nak. Juditnak torkán akadt a szó, megadóan bólintott, majd nem sokkal később elmesélte az egész szituációt. Másnap reggel pedig elkezdte bepakolni a bőröndjét.

Gy parcella

Gy parcella. Szerintem nincs szülő, akinek ne lenne gombóc a gyomrában, amikor belép ide. A kis fejfákon többnyire egyetlen évszám szerepel. Ez a születés és és egyben a halál éve. Családi tragédiák sorakoznak egymás mellett. A várt jövevény, aki már fel sem sírt, vagy hamar gyásszá változtatta családja örömét. Akad fejfa, amin három név és egy dátum szerepel. Ikrek voltak. Fotó egy mosolygó babáról, alatta: “élt 2 hónapot”. Vidám kis figurák egy másik helyen, mókásak lennének, ha nem egy három évet élt kisfiú sírján ücsörögnének.

És itt a sír, amit kerestem. Rajta friss virágok, alattuk mécses ég. “P. Márk 2007-2008.” A szülők sokáig csak álmodoztak a kis utódról, de nem akart összejönni. Végül óriási örömükre sikerült és megszületett Márk. Július 17.-én volt egy éves.  Mindenki a vidám kis legényt ünnepelte a családban. A tortából jutott a szomszédoknak is. A kisfiú már totyogott és ránevetett azokra, akik ránevettek. A szülők is barátságosak voltak, rengeteg helyre vitték a gyereket, sokat sétáltak vele. A szülinapja után elmentek a veszprémi állatkertbe és a zalaegerszegi Aquaparkba. Vidáman mesélték az élményeket. És filmszakadás.

Tizenkét nappal a születésnap után Mónika, az anya és Szabolcs, az apa gyógyszerekből kevert méregkoktélt itatott a kisfiúval. A kis legény szervezete küzdött, de hiába. Az a kéz, amitől eddig szeretetet kapott most keményényen rászorult a fiúcska arcára, amíg az meg nem fulladt. Ezután a szülők is megpróbáltak végezni magukkal. Egyiknek sem sikerült. Az anya P. Mónika Szombathelyen, az apa, P. Szabolcs Tökölön ül, előzetesben. Én pedig hihetetlenül dühös vagyok. És egyben kíváncsi is. Vajon a szülők odaállnak valaha a kis Márk sírja elé? Gyújt érte gyertyát az a kéz, amely elvette az életét? Nem egy ismerősöm van, aki szeretne gyereket, de nem lehet neki. Nekünk “elment” a második babánk és azóta az orvos tanácsára még nem próbálkozhatunk új gyerkőccel, de szerencsére van egy gyönyörű nagy-kislányunk. Nem tudok elképzelni olyan szituációt, hogy a feleségem elémállna: öljük meg a gyerekünket és én rábólintsak. Az lenne a minimum, hogy soha nem közelíthetné meg többet a gyereket, de lehet, hogy olyan dologra is rávetemednék, amit súlyos testi sértésnek neveznek hivatalosan és amit normális körülmények között nem tudnék elképzelni magamról. De P-éknél állítólag közösen tervelték ki a gyilkosságot, a “nehéz anyagi körülmények” miatt. Én ezt nem hiszem el és nem csak azért, mert állítólag semmiben nem nélkülöztek és a lakást is felújították. Remélem egyszer kiderül, mi történt és miért történt így. Addig viszont nagyon sokat fognak szenvedni a börtönben. A gyerekgyilkosokat ugyanis állítólag nagyon nem kedvelik arrafele.

Meggyilkolt kisfiú a gyerektemetőben, Szombathelyen

Tanács szülőknek

Érdemes megpróbálni egy fél napra eltiltani a gyereket a chat-programoktól. (MSN, Skype, chat.hu stb.) Ha dührohamot kap, hisztizni kezd, hogy nem találkozhat a barátaival, akkor jó lesz komolyan aggódni. Egyre több ilyen gyerkőccel futok össze, akik a társasági életüket a chat-en élik, ott vannak a “barátaik”, akiket esetleg még soha nem láttak, csak képen, de jól megvannak a virtuális térben. Ami megdöbbentő: kollégiumi szomszédok, egy házban lakó gyerekek kis chat-en tartják a kapcsolatot, mert olcsóbb, mint a mobiltelefon. Esetleg átmenni a szomszéd szobába? Lemenni az udvarra dumálni, vagy bandázni egyet valami rejtett zugban? Régimódi…

Zaklató lettem

Feljelentettek zaklatásért. Ausztriában. Kicsit váratlanul ért a dolog, de ebből is látszik, nem vagyunk egyformák. A feljelentőm egy osztrák férfi, aki szerint félelemkeltő, hogy többször becsengettem a házába és a falujában érdeklődtem utána, hol lehet megtalálni.

Egy osztrák rendőrtiszt hívott telefonon és rendkívül udvariasan, magyarul érdeklődött, jártam-e augusztus 27-én Ausztriában? Rövidre zártam a dolgot, rákérdeztem, Nikitsch-ről akar-e kérdezni. Hallhatóan megkönnyebbült, hogy nem kell lefutnia a köröket. Kiderült, tizenegy embert találtak az osztrák rendőrök, akiktől Stefan B. után érdeklődtem. Tudtak arról, hogy a szomszéd település kocsmájában, Stefan törzshelyén is jártam. Fotóik vannak a kocsimról Nikitsch utcáin. Rákérdeztek a “97 PRESS 00” feliratú francia rendszámtáblámra is, ami a kalaptartón hevert, vajon az igazi-e? Majd abban maradtunk, hogy tájékoztatnak, mikor kell mennem kihallgatásra.

Most talán zaklatónak kellene magam éreznem, amiért így felzaklattam egy osztrák férfit a jelenlétemmel. Pedig csak a munkámat végeztem és a rendőrségi nyomozás eddigi adatát – a 11 fellelt osztrák megkérdezettet – büszkén mutathatom majd a főszerkesztőmnek, nem a lábamat lógattam, mentem, kerestem-kutattam. A célomat végül csak részben értem el, hiszen Stefan B. elbújt előlem, nem tudtam vele beszélni, így ő sem mondhatta el, hogy látta a történteket, de azt sem, hogy menjek a fenébe. A falusiak is segítettek neki, telefonon értesítették, meneküljön, magyar rendszámú autó érkezett a faluba.

Ja, igen. Egy fontos momentumot elfelejtettem megemlíteni. Stefan B. egy osztrák rendőrtiszt. Július 27-re virradóra elgázolt egy 19 éves nagycenki fiút, majd megállás nélkül áthajtott Ausztriába és elrejtőzött a házában. Később házkutatási paranccsal hozták ki saját kollégái. Vérében 1,2 ezrelék volt az alkoholszint. Sz.B., az elgázolt fiú a helyszínen meghalt.


Ezt láttam, amikor Stefan B. ajtaja elől elnéztem a negyedik szomszédhoz.


És ezt a képet rögzítette a hanyagul hátrafordított és sorozatlövésre állított gépem, amikor én háttal álltam a szomszédoknak.

Újra lecsap a Greenpeace

Most kellene indulnom, hogy odaérjek a Greenpeace újabb csapására, amit a Rábát szennyezőkre mérnek, de sajnos most nem tudok 250 kilométert autóni oda-vissza ehhez, nem fér bele az időbe. Pedig szívesen megnézném, mit találtak ki megint. HB kollégámnak viszont átadtam a titkos találkahely koordinátáit, így délre már okosabbak leszünk. Tavaly alaposan megkaptam a magamét a feldbachi bőrgyárnál, de nagy élmény volt, utólag visszagondolva.

Nézőpont kérdése

-Hogyan jutott a rendőrség tudomására, hogy azok az emberek orvvadászatot folytattak? – tette fel a kérdést egy újságíró a rendőrségi sajtótájékoztatón.
-Mi sem a lábunkat lógatjuk, igyekszünk információkat szerezni és vannak törvénytisztelő emberek, akik segítik a munkánkat – válaszolt a város kapitánya.
-Mindenkinek vannak rosszakarói – foglalta össze a bajsza alatt a zsurnaliszta.