A Markusovszky Kórház radiológiáján figyeltem fel az alábbi piktogramokra de a hely meghatározásával nagyban könnyítettem a jelek megfejtését. Azért bevallom, néhánnyal bajban voltam hirtelen.
Balról jobbra néhány tipp:
Alieneknek (vagy tengeri véglényeknek) belépni tilos!
Sürgetni tilos! (Esetleg hibás karórával belépni tilos, érdemes megnézni a mutatók állását)
Szivet kurblizni tilos!
Fodrásznak lakáskulcsot adni tilos!
Tüzet oltani tilos!
Fizetésnél bankkártyát nem fogadunk el!
A Tesco-ban bukkantam erre a zöld teára, amelynek származási helye Lengyelország. Mint az közismert, a meleg éghajlatú Lengyelország kitűnő teatermő vidék, így semmi különös nincs abban, hogy onnét „származik” ez a tea. Azért a polcon ne a magyar kókuszdió mellett keressük, bár az utóbbi ugyanúgy terem nálunk, mint a tea lengyel barátainknál.
Hónapokkal ezelőtt fotóztam a lenti képet egy szombathelyi multi áruházban. A címkén két akciós ár szerepel: 1 euró és 300 forint. Akkor még egy euró kb. 260-265 forintot ért, így lehetett némi rossz szájíz a vásárlókban, főleg, mert euróban nem lehetett fizetni. Mára viszont 1 euró közel 300 forint, így kiderült, hogy az eladók nem ügyeskedtek, csak a jövőbe láttak.
Ugyanebben a boltban kaptam le egy másik árcédulát is, két áral: 300 HUF és 625 HUF. Értelemszerűen az alacsonyabb árat kell fizetni ilyen esetben a pénztárnál, de azért elgondolkodtató, hogy az üzlet nyitásának napján már ennyi számmal kell megbírkózni a vásárlónak.
A szombathelyi „főpostával” szemben áll Magyar László szülőháza, vagyis a hely, ahol a régi ház állt. Róla eddig annyit tudtam, hogy nagy Afrika-kutató volt az 1800-as években. Mostanában átrágtam magam a Séta a világ körül című 1908-ban kiadott könyvön. A vastag kiadvány rengeteg fotót, illusztrációt tartalmaz a világ népeiről, épületekről, utcákról, szóval jó kis lenyomata annak, hogyan képzelték el a világot 101 évvel ezelőtt. Ebben a könyvben fedeztem fel egy érdekességet, amit hiába keresek a mostani történelemkönyvekben, pedig érdekes lehetett.
Autósok ezreit csapta be az Il Ferro Kft., vagy csavarjunk egyet a dolgon, autósok ezrei dőltek be a kecsegtető ígéretnek. A hasonló kaliberű csalók szerintem még évtizedekig kaszálhatnak Magyarországon, a „keressen gyorsan sok pénzt munka nélkül”, vagy „autó szinte ingyen” szlogenekkel bizony könnyen lehet tarolni. Bár az Il Ferro már 2007-ben megbukott, mégis a mai napig láthatók ilyen matricával felruházott autók. Ezt a képet még korábban lőttem, de tetszett a tulajdonos önkritikája. Már ha annak szánta.
Előre bocsátom, csúnyán elfogult vagyok a házfalakat, táblákat, járműveket összerondító firkák alkotóival. Számomra ez nem művészet, inkább vandalizmus. De ígérem, türelmesen elolvasom a magyarázatokat, miért jó ilyen ragacsokat nyomkodni a jelzőtáblákra, miért dícséretes cirádás betűkkel felírni egy általam olvashatatlan szót pl. egy hófehér falra? Akik csak azt vetnék ide, hogy ez művészet, azok kíméljenek. Minimum fejtsék is ki, miért. Tényleg kíváncsi vagyok. Szombathelyen egyre több helyen látni hasonlókat, ezért is szeretném jobban megérteni a hátteret.
Földönkívüli barátaink biztosan örülnek az ingyen al’ténak, agasnak és fónak, de azért szeretném tudni, mi az. A reklám a maga nemében viszont zseniális. A hívószóra (INGYEN) biztosan sokan közelebb mennek, majd mivel nem lettek okosabbak többen talán a boltba is betérnek, ahol kiderül, minek a maradványa az al’té.
Az alábbi cikket elolvasva csak két kérdés merült fel bennem. Végülis melyik országban történt a támadás és hogy kell leírni a település nevét? A többi nagyjából tiszta.
Mai „Tücsök és bogár” bejegyzésemben egy következetes baki jött elő. A szöveg szerint ugyanis egy kombi autó csomagtartójába beférő gázmennyiséggel segítjük ki a szomszédos országokat. Ha csak egyszer maradt volna ki a „millió” szócska a köbméter elől, akkor az még elnézhető, na de ennyiszer?
Gigantikus hüvelykujj Marseille egyik körforgalmában. Út közben törtem a fejem, mi a fenyőt jelképezhet. Esetleg valakinek van ötlete?
Update: nem hagyott nyugodni a dolog és utánanéztem a neten, mit jelképez ez az ujj, kié, mit kell róla tudni? (Sztálin mutatóujja pl. a Csinibaba című film óta híres 🙂 ) Nos, alaposan meglepődtem. Azt nem tudtam meg, kinek az ujja lett megörökítve, de azt igen, hogy egy Cesar nevű francia művész alkotásáról van szó. Összesen három ilyen ujj készült, a képen láthatón kívül egy Dél-Korea fővárosát, Szöult díszíti (de megnézném, hogy szállították oda), egyet pedig elárvereztek 2007-ben. És itt nyeltem egy nagyot, a hüvelykujjra a nyertes licit 1,219 millió euró (mai áron kb. 350 millió forint) volt. César Baldaccini 1998-ban halt meg, az 1965-ben készült „Le pouce” 18 tonnát nyom és 12 méter magas.