Dögöljön meg a más gyereke!

A habtapi lap praktikus a gyerekszobákba. Gyakorlatilag egy szőnyeg-puzzle, amin és amivel játszani is lehet. Valóban praktikus és a kisgyerekeket is leköti, miközben tanulnak is vele. Rengeteg változata létezik, a legismertebbek azok, ahol az ABC betűit, számokat, állatfigurákat lehet kibontani a habszőnyegből, majd visszaépíteni bele. A bölcsisek és ovisok mozgáskoordinációját, logikáját is fejleszti, bár néhányan a harsány színeit kifogásolják. A gyerekek azonban inkább a színes dolgokat kedvelik, mint a fekete-fehéret és egy gyerekszoba amúgy sem a lakás szalonja, így mindegy.

Amikor az első hírek megérkeztek arról, hogy a szülők és gyerekek körében is népszerű habtapi lapok feltehetőleg rákkeltő anyagot tartalmaznak, akkor már egy cseppet sem lepődtem meg, pedig a lányom szobájában is van ilyen, azon hemperegve szokott a lovaival játszani. Öt éve nyúzza a lapokat. Amikor először hallottam a játék feltételezhető veszélyességéről leültem a net elé és kerestem hazai és nemzetközi híreket. Sajnos ezek is megerősítették, hogy vannak kockázatai a habtapi lapnak, de hogy mik, azt egyelőre nem tudni. Elindultak a vizsgálatok a lap rugalmasságáért felelős formamiddal kapcsolatban, ami belélegezve rákkeltő lehet.

Internetes tanulmányutamat befejezve egy nagy táskába pakoltam össze a habtapi lapokat, kislányom legnagyobb bánatára, de elmagyaráztam neki, hogy ő már nagy ehhez a játékhoz. A nagy puzzle egyelőre lekerült a garázsba, jól becsomagolva. A vizsgálat eredményét megvárom, ezután döntök, hogy a szeméttelepen végzi, vagy ha veszélytelen, akkor a kisebbik lányom is játszhat vele. (A safbaby.com 11 gyártót keresett meg és csak háromtól kaptak megnyugtató választ. A listát frissítik, amint van újabb fejlemény.)

Amikor két nap múlva is hallottam a feltételezett veszélyről a televízióban, akkor tettem egy rosszmájú megjegyzést a feleségemnek: a Vaterán valószínűleg megszaporodnak az eladásra szánt habtapi lapok. Talán magam sem gondoltam komolyan (de), ám az idő engem igazolt. Jelenleg félszáz ajánlat közül lehet válogatni, rendkívül kedvező áron, akár 1 forintért is, ha más nem licitál rá.

Íme egy hirdetés:

18DB NAGYMÉRETŰ HABTAPI PUZZLE!GYÖNYÖRŰ,1FT RÓL !!

ELADÓ EZ A GYÖNYÖRŰ 18DB-OS HABTAPI ,JÁTÉKSZIGETBEN VÁSÁROLT,JÓ MINŐSÉGŰ,MAKULÁTLAN ÁLLAPOTBAN!!!!
1DB=33X33CM
JÓ NAGY SZŐNYEGMÉRET JÖN KI BELŐLE:)!
MINDEN DARABJA MEGVAN!!!!
CSAK SZŐNYEG HELYETT VOLT LETÉVE,A KISLÁNYOMNAK,TISZTA ÚJ!!!
MOST 1 FT-RÓL INDÍTOM…!!!!
JÓ LICITÁLÁST KÍVÁNOK!!!!
Alkalmi vétel, ugye? Tiszta új, olcsó, szép… és lehet hogy rákkeltő.
.
Ez utóbbi valahogy kimarad a hirdetésekből, csak nem értem meg a szülőket. Az rendben, hogy saját gyerekét védi, de miért akar veszélybe sodorni olyanokat, akik nem néznek, nem olvasnak híreket és megörülnek egy ilyen alkalmi vételnek?
.
Amúgy már teljes nyugalommal szemlélem, mi mindenről derül ki a környezetünkben, hogy ártalmas, rákkeltő, mérgező stb. Egyszerűen nem tudok vele mit csinálni, nem tudok tenni ellene. A profit érdekében az élelmiszerek nagy részében olcsó adalékanyagok helyettesítik az összetevőket, labor-katyvaszok felelnek azért, hogy a termék ne csak 1-2 napig, hanem akár hetekig megőrizze a frissességét, állagát. A zöldségeket, gyümölcsöket is kezelik, hogy tovább maradjanak “frissek”.  Ezért kell a piacon vásárolni – hangzik el a “szakértők” szájából gyakran a tanács és talán ők el is hiszik maguknak, amit mondanak.
.
Én viszont nem. Veszélyes beállítani a piacot az egészséges termékek forrásául. Mintha elsuhanna az emberek füle mellett, hogy bizony piacokon árulták a dögkútból szedett húsból készült kolbászt, a patkánnyal teli kertben összeeszkábált húsipari termékeket. A gyümölcs sem attól lesz egészséges, mert magyar. Mert amíg a gazda a piacra szállítás előtt két nappal még lepermetezi rovar és gombaölővel, addig nincs miről beszélnünk.
.
Leginkább csak abban bízhatunk, amit saját magunk termelünk meg, távol a civilizációtól, járműforgalomtól. Vagy abban sem. Zala megyében van egy gyümölcsösünk, viszonylag messze lakott településektől és a főúttól. A mellette vezető utat pár éve feltöltette az önkormányzat, az addig hepe-hupás kátyúhalmaz most remek úttá változott. Ez szép és jó. Csak ha már tudjuk, hogy a feltöltéshez a leégett zalaegerszegi hűtőház romjait és talajcserére szánt földjét használták, akkor kapásból megsavanyodik a szép piros alma is. Mert bizony az útfeltöltéshez használt keverék veszélyes hulladék a javából. Az útból a földbe mossa a víz, onnan pedig bárhova elkerülhet.
.
Így hát feleslegesen aggódnék, mert minden tele van kemikáliákkal a környezetünkben. Azért amiről tudom, hogy a kelleténél mérgezőbb, azt kerülöm. Vagy azt sem, hiszen azzal kezdődik a nap, hogy kemikáliákat sikálok szét a fogaimon. Aki pedig abban a hiszemben él, hogy az nem lehet gond, hiszen kiköpi a fogkrém habját, annak javaslom, gondolkodjon el a “12 órás védelem” feliraton a tubus oldalán. Ha semmi nem maradna a szájában, akkor mi védene?

Kész átverés

Kapcsolgattam a televíziót valamelyik este és egy sikongató menyasszonyon állapodtam meg, aki épp egy általam nem ismert férfit gyalázott.  A műsor szerint a Kész átverés ment, így ott ragadtam megnézni, mi a baja. Közben azon töprengtem, hova rejthették a kamerákat, hiszen négy kameraállást is láthattunk. A sofőrt, a menyasszonyt és a hátsó ülésen ülő utast közelről mutató kamera mellett volt egy nagytotál is középről. Sajnos ez régi mánia nálam, hogy nem a sztorira koncentrálok, hanem a körülményekre. Így aztán nem ért meglepetésként, amikor egy szivaros E.T. benézett az ablakon. Nézzétek csak:

Vagy E.T.-t ütik el éppen, vagy az egy kamera

A kép jobb alsó sarkában látható egy érdekes szerkezet árnyéka. Állványa van, fogantyúja… vajon mi lehet az?  A menyasszony mellére vetülő másik szerkezet meg mondjuk legyen az autó alvázmatricája. A kamerának jó halszemoptikája van, így sok minden belefér a képbe, például a szomszédos ház részlete is, a jobb felső sarokban. Így a méret alapján viszont már kívülről rögzítették a kamerát az autóhoz, pl. a motorháztetőre. Nagyon valószínű, hogy senkinek nem tűnt fel.

Nem, mégsem, kívülről nincsen rajta. Bocsánat, tévedtem. Akkor biztosan belülről és igen-igen nagy látószögű a kamera.

Hopp, belül sincs. Akkor mégis csak E.T.-t láthattuk…

Sok-sok évvel ezelőtt néztem egy híres riporterünk rendkívül népszerű műsorát. Ő az a riporter aki csak most, csak Önöknek, csak itt exkluzív és bulvármentes anyagokat nyomatott és a fél ország szájtátva nézte. Valóban érdekes anyagok lettek volna, ha nem rágja a szánkba, hogy csak ő merte, tudta, bírta megcsinálni ezeket. Mert ezzel együtt már vicces volt. Az Internet elterjedésével pedig az ilyen kijelentésekkel már nagyon csínján kell bánni. Na mindegy.  A sztárriporter egy rettentően veszélyes környéken forgatott, csak egyedül, egy szál kamerával. Legalábbis a körítés szerint. Érkezett is egy kocsi, amiből fegyveresek ugráltak le. A hátborzongató jelenetet riporterünk kommentálta, majd ismét megmutatták, ezúttal más kameraállásból… Száz emberből 95-nek talán le sem esett, annyira lekötötte őket a morcos fegyveresek ugrálása, de innentől ez a sztori is átment a vicc kategóriába. Mert vagy a riporter volt villámgyors a sokféle kávé elfogyasztása után, vagy mégsem egy kamerával dolgozott, vagy – ami a legviccesebb -, megkérte a fegyvereseket, hogy ismételjék meg a mutatványt.

Szóval csak óvatosan a látottakkal.

Munkásbarát szerszám: a lapát

Dugóban araszolni egy zalai főúton nem jó. A negyedik több perces kényszermegállónál azzal nyugtattam magam, hogy legalább épül a 86-os út, azért kell várakozni, cammogni. Az épülés mondjuk nem a legjobb kifejezés, hiszen nem új sávokat kap, csupán a régi aszfaltot cserélik újra és megerősítik a padkát. Vagy valami ilyesmi. Először augusztusban gondolkodtam el ezen, amikor Rédics felé “száguldottam” ezen az észak-déli összekötőn. Akkor még nem jöttem rá, mi a furcsa ebben az építkezésben, de valami zavart. Amikor másodszor mentem arra már szeptemberben, akkor leesett a tantusz. Munkagép akad bőven, munkás is akad bőven, csak éppen senki nem dolgozik.

Lehet, hogy éppen én jártam arra rossz időben, augusztusban a kánikula miatt állhatott a munka, szeptember elején talán éppen tízórai időben mentem. Munkásbarát szerszám: a lapát részletei…

Don’t vori! (Ne vorizz, hívd: 112!)

Először arra gondoltam, talán egy horvát szóviccről van szó, de horvát nyelven beszélő ismerőseim sem értették a poént, így valószínűleg egy komoly baki (worry helyett vori) került óriás méretben az utak mellé Horvátországban.  De don’t worry, a plakát többi részét méltányolom.

A  mondandó nyolc nyelven került kinyomtatásra. Nagyjából annyi az üzenet, hogy vészhelyzet esetén hívjuk a 112-es számot. A csehek viszont bőbeszédűbbnek tűnnek a szlovákoknál, vagy nekik alaposabban el kell magyarázni, mi a teendő. Horvátul és angolul az is szerepel a plakáton, hogy védjük meg az erdőket.

Egy korábbi bejegyzésben is mutattam már horvát óriásplakátot. Akkor két fedetlen mell közé dugott szalámirudat ábrázoló reklámot hoztam fel példaként.

Jó utat! – Szó szerint

Amikor valakinek azt mondjuk: “Jó utat!”, akkor talán senki nem gondol jó minőségű aszfaltra, zötyögésmentes közlekedésre, hiszen ez egy általános jókívánság. Ezen a múltkor gondolkodtam Csepreg és Tormásliget között. Először ez a tábla akadt az utamba:

Hát igen, nem kispályáztak. Úthiba a következő 5000 méteren. Nem kell megszakítani a kátyúhegyeket holmi jó minőségű szakaszokkal, legyen csak egybefüggő, akkor mindenki tudja, mire számítson. Lassan már azon se lepődnék meg, ha Mosonmagyaróvárnál a már jól ismert felkiáltójel fogadna a 86-os út elején, alatta egy széles kiegészítő táblával:

ÚTHIBÁK
187.000 m

Akkor tudnánk, hogy Rédicsig bizony jó lesz vigyázni.

A fenti 5 kilométer egyébként kb. Tormásligetnél ért véget, ahol igazából elkezdtem szó szerint ízlelgetni a “Jó utat!” kívánságot. Lehet, hogy ők is komolyan gondolják.

Kereshető Nekeresd

“Nekeresden élt egy anyó, annak volt három nagy lánya” – így kezdődött a mese a tévében, majd persze megint nem tudtam befogni a számat és kezdődött a vita is, létezik-e Nekeresd, vagy csak kitalált településnév? Elvileg könnyű dolgom lett volna, hiszen megszámlálhatatlan alkalommal elhajtottam már Nekeresd mellett, de beszélgetőtársaim sokáig azt hitték, viccelek. Nehéz is elfogadni, ha a mesékből megismert hely hirtelen kézzelfoghatóvá válik.

Zalaegerszeg városrésze sokszor szerepel matematika, logika példákban, vagy olyan történetekben, ahol a mesélő ezzel is jelezni kívánja, hogy nem létező helyről beszél. Fura lehet ezzel szembesülni a nekeresdieknek. A név elterjedését Móra Ferenchez lehet leginkább kötni: “Nevenincsen innen, Nekeresden túl…”. Tamkó Sirató Károly viszont már a valós településnevekhez vette Nekeresdet, a névjátékot a bejegyzés végére is beszúrtam.

Másik zalai település Kemendollár, aminek a nevét szívesen magyarázzák a kemény dollárhoz köthető legendákkal. Azonban ha figyelembe vesszük, hogy Kemend és Ollár egyesülésével jött létre a település, akkor a valutás sztorik azonnal kútba esnek.

Tamkó Sirató Károly:
VÁNDOR MÓKA

Elindultunk

Balátára malátáért,
Galántára palántáért,
Rabizára paprikáért,
Soroksárra salátáért,

Macsoládra – kocsonyáért,
Kocsonyádra – mazsoláért
Cseresznyésre cseresznyéért,
Szerencs-Érre szerencséért,
Pécelre – mézért
Mézeskútra – pénzért.

Jöttünk-mentünk

Nagylaposon – hegyesen,
Homoródon – begyesen,
Hétrongyoson – feszesen,
Lassú-réten – sebesen.

Mit csináltunk?

Hévízen – vacogtunk,
Szomoródon – kacagtunk,
Árnyékoson – napoztunk
Koplallón – jóllaktunk,
Éberlakon – álmodtunk.

Tolcsván tocsogtunk,
Potyondon potyogtunk,
Szikszón szikkadtunk,
Csuklódon csuklottunk,

Lepénden lepént ettünk,
Legénden legénkedtünk,
Nyíratádon – bolondoztunk,
Bolondócon – nyiratkoztunk,

Szekeresden szekereztünk,
Nekeresden nem-kerestünk,
Heverdelen elhevertünk,
Előréven elrévedtünk.

Be is értünk

Verebesre – seregestül,
Seregesre – verebestül,
Fenekesre fenekestül,

Csolnakosra csolnakon,
Lovas-szirtre jó lovon,
Szombathelyre szombaton,

Hangosvölgybe – daltalan,
Dalos-zugba – hangtalan,
Zajgóvárra – zajtalan,

Szomjúhelyre szomjasan,
Gyopárosra párosan,
Boldogkőre, Bársonyosra
bársonyban és boldogan!

Szocio horror Győrből

Interjúról tartottam a kocsim felé tegnap 21 óra körül, Győrben. Akkor figyeltem fel egy úttestre babakocsival kitántorgó nőre. Már éppen mentem volna visszasegíteni a járdára, amikor magától is visszatalált és bement egy kapualjba. Rossz érzésem volt, ezért nemsokára visszafordultam és visszamentem abba az utcába, ahol láttam őket. A nő éppen akkor tűnt el egy másik kapualjban, közelebb érve pedig hallottam, hogy magában beszél, meg dörömböl egy ablakon. Itt már kíváncsi lettem, mit keres ilyen későn egy kisbabával az utcán. A kamerát letettem egy kapu előtt álló kukára, a többi pedig már a felvételen látható, hallható…


A videó megtekintéséhez katt a képre!

Kérek mindenkit, hogy a hozzászólásokat mindenki úgy fogalmazza meg, hogy azok értelmes emberhez méltóak legyenek. Ebben a blogban regisztráció nélkül lehet hozzászólni a témákhoz.

Vissza a feladónak: Hétfőn zárva

Pénteken, január 22-én adott postára a Győr-Moson-Sopron Megyei Kereskedelmi és Iparkamara egy elsőbbségi levelet egy győri fodrászat vezetőjének. A posta hétfőn, január 25-én megpróbálta kézbesíteni a levelet, de nem jártak sikerrel. Így előkerült a “vissza” címke, a kézbesíthetetlenség okaként pedig a megjelölés: “Hétfőn zárva”, majd azonnal küldték is vissza a feladónak, aki január 27-én kézhez is kapta saját levelét.

Tanulság: a kamara jobban jár, ha legközelebb valamelyik munkatársa átsétál a városon belüli címzetthez. Lehetőleg hétfő kivételével hétköznap 9-11, valamint 13.30-15 óra között.