Hasbaszúrom magam, ha jön a török – újabb bakik az Egri csillagokból

Orosz karóra a várfalra mászó török kezén, sárga, vagy kék Ikarus busz a hegyek között, cigarettacsikk Dobó kapitány előtt… Talán minden filmkedvelő felnőtt hallotta már valamelyik bakit az Egri csillagok című magyar film kapcsán. Vannak, akik esküdnének rá, hogy látták is ezeket a filmben, holott városi legendáról van szó. Alapja ezeknek is van, könyvillusztráció, moziplakát terv készült olyan képekkel, amin az említett bakik felfedezhetők, a filmben azonban (valószínűleg) hiába keresnénk.

A szombathelyi Cseh Balázs viszont még rácáfolhat erre, hiszen az előző bejegyzésben is mutattam általa talált bakikat, amiket szerencsére fényképekkel is illusztrált. A most talált érdekesség megmosolyogtató, azt mutatja be, hogyan kap halálos nyíllövést a várfalon álló katona. Háát… a piszkos munkát elintézte a török helyet, saját hasába vágta a nyílvesszőt, ehhez a filmben a klasszikus nyílvesszősüvítés-hang  asszisztál. A módszer egyszerű, nem kíván speciális trükköket, utómunkát, csak sasszemmel megáldott csehbalázsok ne nézzék a filmet, hogy a lebukás kockázata minimális legyen.

Klikk a képre a nagyobb mérethez!

A híres török ruházat (gyakorló és surranó) fotón:

És végül a nyílvesszős jelenet GIF-ben:

Egri csillagok – újabb bakifotók a híres történelmi filmből

A hagyományőrzőként megismert Cseh Balázs remek saját felfedezésű bakikat juttatott el hozzám az Egri csillagok című magyar filmből. Nem, nem a már jól ismert hibákról (vagy a városi legendaként terjedő, a filmben nem szereplő karórás törökről és sárga buszról)  van szó, így a vadászata eredménye ezért is különösen kedves a számomra. Talán néhányan kedvet kapnak, hogy leporolják a videokazettát, DVD-t, vagy éppen letöltsék és megnézzék újra a magyar várvédők heroikus küzdelmét a törökkel. A bakik pedig semmit nem rontanak az élményen, sőt…

Balázs magyarázatot is fűzött a képei mellé, amiket ezúton is köszönök. Íme:

Aki ismer, az már tudja; megszállottja vagyok az “Egri csillagok” c. magyar rendezésű filmnek. Tévedés ne essék, gyermekkoromban és mostan is legkedveltebb filmjeim egyike. Azonban saját “bakivadászatomat” nem hagyhatom ki ebből a filmből sem… Ezeregyedszer is végig tudnám nézni, mert mindig más szemmel nézem, ami újat mutat az akkori filmgyártás jeles; ámbár néha esetlen megoldásaiból! Ennek ellenére tisztelem, becsülöm a rendezőt/stábot, akik ilyen nagy horderejű filmet akkor megvalósíthattak; s olyan szép történelmi élményt nyújtottak számomra a filmen keresztül.  Íme néhány kis apróság képekben, lesz még folytatás!


A hatalmas tüzes kereket a begyújtás után valakinek el is kellett indítania. Az ilyen komoly feladatra a Magyar Néphadsereg katonája lehetett a legalkalmasabb, természetesen szabályos gyakorlóruhában… (Klikk a képre a nagyobb mérethez!)


… azaz nem is egyedül volt.  Az egyik gyújtott, a másik lökött? Mindegy, pörögjön a kerék!


Kíméletes ölés a középkori szabványoknak megfelelően: rugós szablyával


A lényeg: valóban hasba döfte, nem mellé szurkált


Forró vizet a kopaszra! Ha a hátrébb látható létrán mászóra valóban nem szándékosan löttyent a szurok, akkor neki ez maradandó élmény lehetett


Korhű kamera az egri várban

Dugóban magukat szórakoztató lányok – videó

Dugóban araszolva figyeltem fel a mellettem “eldenszelő” lányokra, akik a maguk szórakoztatására kicsit feldobták a hosszú sétát. Nem tudtak a felvételről, tehát nem a kamerának csinálták. A háttérzene a rádióban szólt, ne kérdezze senki, nem tudom, mi az. Nekem mindenesetre jobb kedvem lett várakozás közben.

Klikk ide a videóhoz!

Gencsi gombák

“Gombacsalád” egy gencsapáti parkban. Semmi különös, csak megtetszett, ahogy kitornázták magukat a kavicságyból, az őszi levelek közé.

Egy csoport tintagomba Gencsapátiban

Az ehető tintagombával kapcsolatban megmaradt bennem egy korábban hallott figyelmeztetés, amit a Wikipédián is felleltem:

A tintagombák többsége nem ehető, ez alól három fajuk kivétel: a gyapjas tintagomba, a kerti tintagomba és a ráncos tintagomba. Alkoholt egyik fajjal sem szabad fogyasztani, mert az alkohol és a tintagomba együttesen enyhén mérgező.

Munkásbarát szerszám: a lapát

Dugóban araszolni egy zalai főúton nem jó. A negyedik több perces kényszermegállónál azzal nyugtattam magam, hogy legalább épül a 86-os út, azért kell várakozni, cammogni. Az épülés mondjuk nem a legjobb kifejezés, hiszen nem új sávokat kap, csupán a régi aszfaltot cserélik újra és megerősítik a padkát. Vagy valami ilyesmi. Először augusztusban gondolkodtam el ezen, amikor Rédics felé “száguldottam” ezen az észak-déli összekötőn. Akkor még nem jöttem rá, mi a furcsa ebben az építkezésben, de valami zavart. Amikor másodszor mentem arra már szeptemberben, akkor leesett a tantusz. Munkagép akad bőven, munkás is akad bőven, csak éppen senki nem dolgozik.

Lehet, hogy éppen én jártam arra rossz időben, augusztusban a kánikula miatt állhatott a munka, szeptember elején talán éppen tízórai időben mentem. Munkásbarát szerszám: a lapát részletei…

Szégyen utca, Szombathely

Ismét egy utcanév, amit nem talál meg a navigációs kütyü Szombathelyen. Egy ismerősöm hívta fel rá a figyelmet és a jelek szerint már több mint egy napja kint van a Metro melletti körforgalomnál ez az utcatábla. Az eredetileg Saághy utcával kapcsolatban évek óta megy a huzavona (pl. itt és itt), talán erre is akart utalni a tábla készítője.

A Saághy utcát keresztelte át valaki a napokban Szombathelyen

Azért a korábbi bejegyzésemben említett Rómeó és Júlia sétány jobban tetszett.

Don’t vori! (Ne vorizz, hívd: 112!)

Először arra gondoltam, talán egy horvát szóviccről van szó, de horvát nyelven beszélő ismerőseim sem értették a poént, így valószínűleg egy komoly baki (worry helyett vori) került óriás méretben az utak mellé Horvátországban.  De don’t worry, a plakát többi részét méltányolom.

A  mondandó nyolc nyelven került kinyomtatásra. Nagyjából annyi az üzenet, hogy vészhelyzet esetén hívjuk a 112-es számot. A csehek viszont bőbeszédűbbnek tűnnek a szlovákoknál, vagy nekik alaposabban el kell magyarázni, mi a teendő. Horvátul és angolul az is szerepel a plakáton, hogy védjük meg az erdőket.

Egy korábbi bejegyzésben is mutattam már horvát óriásplakátot. Akkor két fedetlen mell közé dugott szalámirudat ábrázoló reklámot hoztam fel példaként.

Együk meg kedvenceinket!

Valaki komolyan magyarázza el nekem, milyen megfontolásból árulnak kibelezett állatokat ismert és kedvelt mesehősökről elnevezve? Rendben, Ludas (Lúdas) Matyi sem a két szép szemükért tartotta szárnyasait, de a madarak torkának átvágása, az állatok kivéreztetése, kopasztása, belezése, majd megsütése már nem képezte részét a mesének, főleg azután, hogy a gyerekekkel megkedveltették a szeleburdi ludakat.

Néhány ötlet még a marketingeseknek:

Overdose lókolbász
Matula bütyökvágó
Lassie kutyaszőrrel burkolt bumeráng
Mazsola abált tokaszalonna
Willy bálnazsír
Steve Irwin elektromos órája
Nils Holgersson lúdmáj
Vuk nylonzacskó
Bambi vadpörkölt
Dumbo faragott csont nyaklánc

Végezetül a városi marketingeseknek egy apró észrevétel. A lúd az valójában liba és bár hasonlít (két szárnya van pl.), de mégsem kacsa.  Vagy ez ebben a csavar? Ludas Matyi kacsát eszik?

Milytary police

Egy Szombathelyen közismert ember motorozott előttem “Milytary police” feliratú, figyelemfelkeltő kabátban. Úgy tűnik az illető munkahelyet váltott, mert korábban “FBI – Animal Controll” feliratos bomberdzsekiben ellenőrizte az utcákat. Ugye másoknak is feltűnt mily’ költői, mily’ kecses, mily’ tary a képen látható szó?

De félretéve a szurkálódást, örülök, hogy az illető jó egészségnek örvend, hiszen sok-sok évvel ezelőtt egy kisebbségi önkormányzat vezetőjeként bejelentette, hogy nagyon súlyos beteg és már csak napjai vannak hátra. Az önkormányzat pedig rákontrázott, hogy elnöküket saját halottjuknak fogják tekinteni. Ez megjelent az egyik szombathelyi újságban is. Mindenesetre ha akkor betették kamatozni a temetésre félretett pénzt, az igazán szép summává dagadhatott mostanra.