Bajban egy honfitársunk, aki tud, segítsen! Ilyen és ehhez hasonló üzenetekkel küldik tovább MT „Kenyából írt” segítségkérő levelét, amely ezer sebből vérzik. Írtam MT-nek, hogy lássam, vajon csak egy sima hoax, vagy valóban pénzt akar szerezni valaki. Nos, hamar kaptam választ, így ebből, valamint a második levél tartalmából egyértelmű, hogy pénzhez akar jutni valaki azoktól, akik segíteni akarnak. (Frissítés: beszéltem a kenyai konzullal, Kocsis Andrással, aki annyit megerősített, hogy valóban van kint egy MT, de semmi bővebbet nem lehet tudni róla. Bővebben a válaszlevél után!) Alább olvasható a kenyai „segítségkérő” levél, majd a levelemre érkezett válasz. Továbbra is azt mondom, hogy itt valami nagyon nem stimmel.
************A segítségkérő lánclevél***********
Egy ember utolsó esélye a bajban
Ez egy olyan ember segélykérő” levele, aki komolyan bajban van.
Kérlek, tedd meg, hogy szentelsz 5 perc figyelmet rá és elolvasod.
A történet valódiságáról kézzelfogható bizonyítékok vannak és tanuk is
készek igazolni, hogy ez nem becsapás! A tanuk olyan emberek, akik a
történetet személyesen ismerik és az áldozatát is.
Sokszor a valóság sokkolóan csap arcul minket, amikor nem egyezik az
elképzeléseinkkel.
Azt képzelné az ember, hogy amikor külföldön bűncselekményt követnek el
ellene és ennek eredményeként bajba kerül, akkor evidens, hogy hazája
nagykövetsége minden segítséget készségesen megad számára és elkövet
mindent, hogy a szerencsétlenül járt áldozatot biztonságosan hazajuttassa
a szeretteihez.
Azt is gondolnánk, hogy velünk ilyesmi sohasem történhet, ilyenek csak a
filmekben vannak.
Igen. Egészen addig, míg ott nem találjuk magunkat az események kellő”s
közepén.
Így volt, hogy első” dolgom volt a nagykövetséghez fordulni, ahol
döbbenten tapasztaltam mennyit érek drága hazámnak, mint állampolgár.
Gyorsan szertefoszlottak naiv elképzeléseim, hogy segítségükkel
hamarosan viszontlátom a barátaimat, szeretteimet.
Ennek már majdnem 3 éve és még mindig tárgyalok a nagykövetséggel, hátha
egyszer csak ajánlanak igazi segítséget.
Utolsó esélyként írom ezt a levelet, hátha együtt érző” és segítő”kész
embereket találok, akik lehető”év teszik számomra a hazajutást. Mikor
ezt írom, éppen harmadik alkalommal szenvedek a maláriától, hidd el
nekem, hogy az influenzát ezerszer inkább vállalom! A malária egyrészt
komolyan életveszélyes, másrészt a legalattomosabb betegség, amit
életemben megtapasztaltam! Tehát minden vágyam hazajutni és felébredni
ebből a rémálomból.
Annak idején én is hallottam sokszor a nigériai hitelről, meglehet,
hogy a történetem hasonló, de nem azonos és nem becsapás.
(Mint írtam, vannak bizonyítékok, esetleg a nagykövetséget is
megkérhetem, hogy igazolják vissza a történetem hitelességét, ennyit
talán megtennének értem!)
2006. December 20-án érkeztem Kenyába, Mombasába, immár harmadik
alkalommal, hogy a megnyitott kis 15 szobás hotelünkben folytassam a
munkát. Megdöbbenve hallgattam a hírt, hogy a munkavállalási engedélyünk
még mindig nem érkezett meg.
„Pole pole, no haraka raka in Kenya”, – Lassan, lassan, semmi sietség
Kenyában, mint mondják, na meg: Hakuna Matata! Semmi probléma, így
türelemmel vártam tovább a 3 hónapja ígért munkavállalási engedélyre,
hogy akkor egy hónap alatt meglegyen.
Már másnap elkezdődött… A karácsonyt a rendőrségen töltöttem, ahol
bíróságra akartak vinni minket, mert illegálisan dolgozunk Kenyában
munkavállalási engedély nélkül. A társam átadott 50e Shilling
csúszópénzt, így a bírósági papír eltűnt.
Pár nap múlva a Bevándorlási Minisztérium rendőrei jelentek meg (külön
rendőrségük van, külön jogokkal), majd nem sokkal később
letartóztattak és beszállítottak minket. Döbbenten hallgattam, amint a
magukat korábban barátainknak nevező” emberek, akik maguk nyugtatgattak
és bátorítottak minket, hogy nyissuk ki a hotelt, mert van egy kenyai
igazgató is a cégben, felháborodva szidnak és fenyegetnek minket.
Ugyanazok, akik segítettek beadni és kitölteni a nyomtatványokat a saját
hivatalukba, azok, akik maguk ígérték meg, hogy minden rendben lesz,
most börtönnel és büntetéssel fenyegetnek. Mikor mondom nekik, hogy o”k
ígérték az egy hónapot, az o” tanácsaikat követtük, akkor csak gúnyosan
mosolyognak és ismételik magukat, amint kérdezik, hol van a
munkavállalási engedély? (A törvény értelmében amúgy nem is volt igazuk
és jogtalanul jártak el, de az itt senkit sem érdekel.)
Egyikük ismét barátságos arcot ölt és közli, hogy menjünk ki az
irodából. Később odajön hozzánk és kéri menjünk le inni egy üdítőt.
Ott lent közli velünk, hogy jó híre van, a „tiszteletbeli” urak
hajlandóak nekünk adni még 3 hónap türelmi időt, csak készítsünk elo”
egy kis borítékot 70e Shillinggel.
Az egy dolog, hogy már nem volt 70e Shillingünk sem, de hogyan adjunk
pénzt azoknak, akik már korábban kaptak pénzt és annak ellenére most
ugyanő”k tartóztatnak le minket?
Elvették az útlevelünket és közölték, hogy menjünk el és gondolkodjunk.
Én igazságérzetemtől erősen hajtva harcba kezdtem, ügyvédet fogadtam,
rendőrségi feljelentéseket tettem, elmentem a korrupció ellenes
bizottsághoz, stb. Mindenhol rázták a fejüket, hogy ezek az emberek a
bevándorlásnál milyen gonoszak és korruptak, mennyire megszegik a
törvényt, de majd o”k segítenek.
Lassan kiderült, hogy mind egy csapatban játszanak, az összes ügyvéd
becsapott (heten) akit valaha is fogadtam, egy hasonlóan járt barátom
mesélte, hogy valaki pont akkor jött a nyomozó irodájába, amikor o” is
ott volt és szeme láttára fogadott el 50e Shillinget az én feljelentésem
kapcsán, majd a bűnelkövetőt nem tartóztatta le, hanem futni hagyta,
na meg persze a bizonyítékok is eltűntek.
Jártam egyik hivataltól a másikhoz és egyre több kis részletet tudtam
meg, amint találkoztam más áldozatokkal is. Végül kirajzolódott a kép és
világossá vált, hogy Kenyában az állam a maffia, különösen a
Bevándorlási Minisztérium és ezt még a helyiek sem tudják!
Mondhatod, úgy kell nekem, minek kellett ide jönnöm! Magyarországon
mindent megpróbáltam, hogy a hátrányos helyzetemet leküzdjem (édesanyám
halála után, apánk a rokkant nyugdíjából nevelt fel minket húgommal) és
valóra váltsam legdédelgetettebb álmomat, hogy végre lehet saját
otthonom. 20 évesen kezdtem először vállalkozásba, majd újra és újra
megpróbáltam. Mindig én dolgoztam a legtöbbet és nekem jutott a
legkevesebb, épp csak hogy el tudtam tartani magam meg a vállalkozást,
közben persze nőttek az adósságaim. A létfenntartás feltételei pedig
évről évre csak rosszabbak lettek, gondolom ezt te is jól ismered. Így
történt, hogy amikor egy ismerős társat keresett a külföldi (kenyai)
vállalkozásához és mindenféle szépet mesélt, én pedig éppen szereztem
egy kis új tökét hitelből, úgy döntöttem kiutazom vele és megnézem ezt
a lehetőséget. Elmentünk ügyvédhez, egyéb hivatalokba (Bevándorlási
Minisztérium, stb.), hogy felderítsük a pontos feltételeket. Minden
valóban idillinek tűnt adózási feltételek, bérleti díj, várható
bevétel, stb. Arról nem is beszélve, hogy otthon ugyanabból a pénzből
hasonlót sem lehetett volna találni. Menekülve tehát Magyarországról úgy
tűnt, hogy a kenyai kis hotel végre egy jól működő vállalkozás lesz
és az állami és egyéb terhek nem fognak elvinni mindent, mint ahogy az
otthon állandóan történt. Hát ezért vágtam bele és magával az üzlettel
nem is lett volna baj.
Miközben folytattam elkeseredett küzdelmeimet az igazságért és a
hotelért, alaposan feltérképeztem ennek a mombasai maffiának a
tevékenységét. Közel 500 fehér ember él csak Mombasa területén, akinek
hozzám hasonlóan elvette a Bevándorlás az útlevelét és nincs reményük
arra, hogy hazajussanak. Németek, angolok, amerikaiak, stb. Többségük
nyugdíjas és pont ezért tartják őket fogva. Azért jöttek Kenyába, mert
itt a nyugdíjukból királyi életet élhetnek ahhoz képest, amire ez otthon
elég volna. A Bevándorlás pedig a „biztonságukért” cserébe havi védelmi
pénzt szed tőlük és jól vigyázz rá, hogy az aranytojást tojó tyúkok ki
ne jussanak az országból. Én a végsőkig küzdöttem, míg minden pénzem el
nem fogyott és sosem sikerült a szabadságomat visszaszereznem, viszont
mivel miniszteri szintekig is elmentem (akkor még nem tudtam mibe
nyúltam bele), így sikeresen felzavartam a darázsfészket. A mombasaiakat
áthelyezték és lefokozták (persze, mert örömmel pakolta oda valaki más a
saját embereit) így o”k elveszítették ezt a „remek üzletet”. Ennek
eredményeképpen halálos fenyegetést kaptam tőlük, mivel azt sem
szeretnék, ha ez az információ világot látna akár kenyaiak körében, akár
nemzetközi fórumokon.
A társam eltűnt nyomtalanul még a történet elején, vele nem tudom mi
van, én annak a pár igaz barátomnak köszönhetem, hogy még nem haltam
éhen, akik időről időre igyekszenek küldeni pár forintot nekem.
Ebből viszont mindig csak arra futotta, hogy épp csak életben maradjak.
Segítenének o”k többel is, ha tudnának, de pontosan azért is írom ezt a
levelet, mert megvan a maguk baja, így nem tudnak rendszeresen küldeni,
tehát a puszta lét is keserves. Arról nem is beszélve, hogyan érzem
magam, hogy mindig csak rajtuk lógok és a saját bajaik mellé még ott van
az enyém is!
Amint írtam, folyamatosan próbálok a nagykövetségtől valami
kézzelfogható segítséget kapni, eddig eredménytelenül. Addig jutottunk,
hogy 200 Euróért kaphatok egy új ideiglenes útlevelet, ami 1 évig
érvényes, de mint mondták ezzel még mindig letartóztathatnak a kenyaiak
és az kellemetlen volna, mert nincs a két ország között kiadatási
egyezmény. Ezt azután mondták, hogy többszöri hivatalos megkeresésükre
sem reagáltak a kenyaiak és semmi információval nem szolgáltak arról,
hogy ugyan mi bajuk van velem és miért tartják fogva az útlevelem.
Kenyában az igazságszolgáltatás úgy működik, hogy a nem kívánatos
személyt a rendőrség lelövi, majd a holtest mellé pakolnak egy kis
drogot és pár fegyvert, ezzel a történet le is van zárva. Így van az,
hogy a rendőrség bérgyilkosságot is vállal. Az én ügyemben, ahol a
Bevándorlási Hivatal volt mombasai vezetői esküdtek bosszút ellenem, ez
komoly veszély, mivel az ország minden kilépési pontján számítógépes
nyilvántartást használnak, azaz nincs sok esélyem elmenekülni előlük.
Mivel pedig a Bevándorlásnak külön és független rendőrsége van, így
pontosan azt tesznek, amit akarnak.
Az egyetlen esélyem innen kijutni élve, ha meg tudok venni valakit a
határokon és sikeresen átjutok egy olyan országba, ahol már nyugodtan
felszállhatok a repülőre. Ezek közül Tanzánia és Uganda nem jöhet
számításba, mert közös számítógépes rendszert használnak Kenyával, tehát
marad Szomália, Szudán és Etiópia. Egyik sem életbiztosítás, de nem
tudhatom, hogy a bevándorlásiak hogyan állítottak csapdát nekem. Elég
pénz nélkül biztosan semmi esélyem, mint ahogy eddig sosem volt egyben
200 Euróm sem, hogy legalább az új útlevelemet kiváltsam.
A másik gyönyörű dolog az egészben, hogy megkértem egy barátomat,
akinek van hozzáférése az Internethez, (gondolhatod, hogy ha nekem arra
nincs sokszor pénzem, hogy egyek, akkor netre sincs) hogy küldje el a
korábban írt segélykérő levelemet, akinek csak tudja. O” ezt meg is
tette és lelkesen segít nekem, ám nemhogy valaki is segíteni akart
volna, de el sem hiszik, hogy a történetem igaz.
Ezért döntöttem úgy, hogy megalázó vagy sem kiadok akkor minden
információt, hogy bárki megbizonyosodhasson a történetem valódiságáról,
már ha lesz valaki, akit ez érdekelni fog.
A te segítséged az egyetlen és utolsó reményem, aki ezt a levelet
olvasod! Borzasztóan megalázó ilyen formában segítségért könyörögni, de
nem maradt más választásom. Arra kérlek szépen, hogy próbáld átérezni a
helyzetem és tedd meg azt a keveset, amit módodban áll megtenni!
Bizonyosodj meg róla, hogy a történetem igaz, ha kételkedsz és akár ha
csak egyszeri 500 Ft-tal tudsz segíteni, akkor segíts annyival, ha nem
is tudsz segíteni pénzzel, de van valami ötleted vagy találkoztál már
hasonló esettel, akkor segíts azzal, hogy azt elmondod nekem.
A korábbi levelemnek egyetlen pozitív gyümölcse, hogy valaki írt nekem
pár jó ötletet és amint lesz rá egy kis pénzem, hogy szervezkedni
tudjak, akkor meg is fogom próbálni. O” azt tanácsolta nekem, hogy
keressem fel a vörös keresztet és próbáljak tőlük segítséget kérni.
Hozzájuk még nem tudtam eljutni.
Amúgy fogalmam sincs hogyan kellene egy ilyen segélykérő levelet jól
megírni, írhatnék még a történetemről sok sok oldalt, de igyekeztem
olyan rövidre fogni, amennyire csak lehet, tudván mit tesznek az emberek
az ilyen levelekkel…
Szóval, ha idáig eljutottál az olvasásban, akkor már is sokkal többet
tettél mint a nagy átlag én pedig o”szintén köszönöm szépen, hogy
szenteltél nekem ennyi figyelmet!
Amennyiben szeretnél nekem bármi módon segíteni, úgy írj nekem emailt a
kenyanhostage@gmail.com címre és én minden kérdésedre válaszolok, leírom
hogyan és hova küldhetsz nekem pénzt, kitől és hogyan érdeklődhetsz a
történetem valódiságáról, illetve szolgálok mindenféle olyan
bizonyítékkal, ami csak elérhető.
Kérlek még, hogy küldd tovább a levelemet akinek csak tudod, mert kb.
5000 dollárt kell összegyűjtenem ahhoz, hogy elég legyen az útlevélre,
repülőjegyre és egyéb útiköltségekre, illetve a kenő pénzekre kijutni
Kenyából.
Arra is kérlek még, hogy ha hiszel Istenben, akkor imádkozz értem, hogy
sikerüljön ezt a pénzt összegyűjtenem és hazajutni.
Még egyszer köszönök szépen mindent és elnézést kérek, ha zavartam a
levelemmel.
Üdvözlettel,
MT
(Annak szeretném csak megadni a teljes nevem, aki segítő szándékkal
emailt ír nekem. Nagyon megalázó ilyen kiszolgáltatott és reménytelen
helyzetben lenni és Kenya nem az a hely, ahol valaki szívesen él a fehér
színével, gondolj csak a közbiztonságra meg azokra a borzalmakra, aminek
én is tanúja voltam a választások utáni zavargások idején!)
*************Válasz a levélre**************
Szia!
Megdöbbentett a történeted!
Kérlek írd meg, hogyan segíthetnénk!
Üdv:
Tánczos Mihály
********Válasz néhány óra múlva**************
| feladó |  Kenyan Hostage <kenyanhostage@gmail.com> |
||
| címzett | Tánczos Mihály <tanczos@hu.inter.net> |
||
| dátum | 2009. május 12. 20:52 |
||
| tárgy | Re: Segítség |
||
Kedves Mihály!
Elo”ször is köszönöm szépen, hogy írtál!
Te vagy a második, eddig egy levelet kaptam még.
Annyora nagyon örülök és annyira meg vagyok lepo”dve, hogy azt sem tudom mit mondjak!
Több féleképpen is tudsz nekem segíteni, aszerint, hogy milyen leheto”séged van és mit döntesz.
Persze a pénz nagyon fontos, de ha azzal nem tudsz segíteni, akkor is tudsz még segíteni máshogy.
Azzal is segítesz, ha továbbítod a segélykéro” levelem ahova csak tudod, hátha lesz valaki, aki majd tud
és akar szintén segíteni.
Esetleg ha hallottál ilyen esetro”l vagy van valamilyen ötleted azzal is.
Már az is óriási dolog, hogy írtál nekem, azzal, ha néha írsz tartod bennem a lelket, az is segítség.
Na és persze ha tudsz és akarsz pénzzel segíteni, akkor két féleképpen tudsz nekem pénzt küldeni:
1. Ha az összeg eléri a kb. 10e Forintot, akkor azt már „érdemes” Western Unionnal küldeni, mert 30 perc múlva már fel is tudom
venni itt. Sajnos a küldés költsége elég húzós (3500 Ft és valamilyen összeghatártól még emelkedik is).
Barátaim így szoktak küldeni, a költsége még plusz áldozat a számukra.
2. Kisebb összeg esetén az otthoni bankszámlámra tudsz küldeni, ahol én gyu”jtögetem a pénzt és ha már érdemes, akkor elo”bb elutalom
egy barátomnak, aki azután Western Unionnal küldi el nekem. Ennek az az oka, hogy egyrészt itt nincs bankszámlám, tehát valaki
másét kell használnom, de a pénzre kb 1 hetet vagy többet is kell várni, viszont az utalás költsége még drágább is mint a Western Unionnal.
A számlaszámom:
ELLA Bank 17000019 – 11136468 – 00000000, Molnár Tibor
Ha esetleg a Western Uniont választanád és sosem használtad még, akkor el kell magyarázzak elo”bb pár dolgot (különben nem tudom felvenni
itt a pénzt). Sajnos nem vagyok benne biztos, hogy tudok majd a következo” emailedre is ilyen gyorsan válaszolni, ezért ha a Western Uniont
választod, írsz nekem e-mailt és napokig nem válaszolok, akkor az azt jelenti, hogy nincs már pénzem netre (sem). Ez esetben kérlek, hogy küldj
nekem smst a következo” számra: 254 721 920 940. Amint tudok smsben igyekszem válaszolni és elmagyarázni a teendo”ket.
Elo”re is köszönöm mégegyszer a kedvességed és a segítséged!
Ha szu”kséged van még bármilyen információra, akkor kérdezz bátran.
Még csak annyi, hogy írd meg légyszíves, ha küldesz pénzt a bankszámlámra, mert kicsit bonyolult innen kezelnem azt a bankszámlát, de legalább lehet.
Szóval, ha le tudtam elleno”rizni, akkor vissza tudok neked jelezni, hogy köszönöm szépen, megkaptam.
Üdvözlettel,
MTibi
**************Frissítés: 2009.05.14.**************
Délelőtt felhívtam a kenyai konzult, Kocsis Andrást Nairobiban. Két angol nyelven és egy magyarul beszélő hölgyön keresztül jutottam el hozzá. Hallott MT-ről, de a személyes adatok védelme miatt semmit nem tudhattam meg róla, ami furcsa. Mert ha tényleg egy „sima” bajbajutott hazánkfia lenne, akkor nagyjából lehetne tudni, mi történt, mire lehet számítani. Itt viszont semmit.
Állítólag MT három éve került bajba, azóta semmi nem történt, csak ő vegetált Kenyában, meg netezgetett néhány ismerősével. Ez nekem sántít. Nincs rokona, ismerőse, barátja, aki segítene neki? Miért pont három év elteltével ez a nagy felhorgadás?Szerettem volna beszélni vele telefonon, de egy angolul beszélő hölgy vette fel és amikor elmondtam mit akarok hirtelen megszakadt a vonal.
A gyűjtéssel kapcsolatban is vannak komoly fenntartásaim. Egy ismeretlen múltú, a nyilvánosságot valami miatt kerülő embernek szednének pénzt néhányan, hogy eljuttassák neki, miközben a levélből az derül ki, hogy minden pénz a kenyai bürokraták zsebébe vándorol. Ezért tényleg érdemes. MT esetleg előállhatna a teljes történettel. Annyi biztos, hogy tényleg Kenyában van. És semmi más. A big4 nicknevű fórumozó bizonyítékokról beszélt, de csak lila ködöt eregetett, egyelőre semmi kézzel foghatót nem írt, a hozzászólásoknál olvasható Index fórumon sem. A hozzászólásokat elnézve még nyman nevű fórumozó vette a fáradtságot, hogy utánanézzen, van-e valós háttere a történetnek. Ő ezt az emailt kapta:
„Tisztelt Uram!
A nairobi nagykövetségünk munkatársai kapcsolatban állnak (nev torolve) úrral, és lehetőségeik szerint segítik őt. Egyéb információt az adatvédelmi törvény vonatkozó rendelkezései alapján nem tudunk adni.
Üdvözlettel:
A Konzuli Szolgálat”
Ha valaki szállodát építtet Kenyában, akkor nem egy teszetosza alaknak képzelem az illetőt. A három év toporgást és semmittevést ezért is tartom hihetetlennek. Miközben az érdeklődő levelekre egy-két órán belül részletesen megírja emailben, hogy hova lehet neki pénzt utalni (jobb többet, a magas költségek miatt), addig saját ügyét éveken át nem tudta rendezni? Azért ezt nem veszi be a gyomrom.
További pengeváltások az Index fórumon.