Szeretem a (nálunk) egzotikusnak számító gyümölcsöket, szerencsére jópár a kertünkben és a lakásban is megterem. (Erről majd máskor, de pont tegnap láttam sharon-gyümölcsöt darabonként 600 forintért, amelyből egy fán száz darab felett szüreteltünk, Szombathelyen.) Hónapok óta nem jártam a Tesco-ban, de csütörtökön betértem és természetesen a gyümölcsöspultokat is körbejártam. A gránátalma aranyárban volt (a kertben már jön rajta a virágbimbó), a görögdinnyében még nem bíztam, így maradt a banán, narancs, kiwi (ez is épp most kezd virágozni) és egy illatos ananász. Ez utóbbin sokat rágódtam az ára miatt, de hát egyszer élünk, így öt gombóc fagyi áráért (599 Ft) az autómban landolt.
Aznap este a feleségem is hazaállított egy ananásszal, de jóval nagyobbal, mint az én kiválasztottam. A méret azonban valami rejtélyes oknál fogva nem társult magasabb árral, sőt. A LIDL-ben beszerzett gyümölcs 300 forintot kóstált, tehát a ránézésre kétszer nagyobb ananász fele annyiba került, mint a kisebb társa. De elővettem a mérleget is kíváncsiságból. A 300 forintos ananász 3,02 kg, a kisebb 1,19 kilót nyomott. Mivel mindkettő lédús és ízletes, így nem kérdéses, melyik kapja a kitűnő ár/érték arányt.
Van viszont egy érdekes megfigyelésem. A környezetemben lévő emberek 90 százalékának fogalma sincs, hogyan terem az ananász. Ha le kellene rajzolni, akkor pálmafát alkotnának, amelyről a kókuszdióhoz hasonlatosan lóg a gyümölcs. Pedig az ananász nem fán terem. Itt egy leírás a növényről.
