A bevásárlólistámra rejtélyes okokból szörp is került, így arrafelé vettem az irányt a szupermarketben. Ha már cukros lötty, akkor legalább legyen benne gyümölcs alapon átböngésztem az összetevőket és a Piroska márkában véltem meglelni a megfelelő ár/érték arányt, mivel nem csak aromával dúsított műanyagból állt, hanem 33 százalékban gyümölcslevet tartalmazott. Az már más kérdés, hogy íztől függetlenül mindegyik kizárólag almalevet és ehhez adták a cimkéhez passzoló aromát, de ne legyünk telhetetlenek. Nem keveset nyomott a latban, hogy a kinézett szörp sem tartósítószert, sem mesterséges színezéket nem tartalmazott. Feltűnt viszont egy polccal feljebb egy Fino márkájú szörpcsalád, ami ugyanazokat az ízeket kínálta, látszólag ugyanazon az áron és hasonló dizájnnal, mint Piroskáék, de míg a magyar márkanév alatt futó szörpöt kilencszeres, addig Fino-t nyolcszoros higításban javasolják fogyasztani a címkén. A gyártó adatait böngészve azonban kibújt a szeg a zsákból. Ugyanott készül a két termék és teljesen megegyező az összetétel. Bár mindkettő 369 forint, a Piroska 7 decis, a Fino félliteres üvegben van, az utóbbi tehát drágább. Aki pedig betartja a keverési tanácsot, az a Fino-t érzi édesebbnek, holott ugyanaz van mindkét üvegben. Ügyes. Csak azt nem értem, miért egy helyen árulják őket?
