Egyre többször hallom a rádióban és televízióban, hogy nem kell tartani a netmagyar terjedésétől az iskolákban és az életben. Bár én nem értek ezzel egyet, a szakértők szerint ez csak jót tesz a nyelvünknek, frissíti, alakítja azt, hiszen már mi sem olyan régimódi szavakat használunk, mint ükapáink. Ismerőseim tudják, mennyire harapok a „vok” (vagyok), „tom” (tudom), ijen, ien, valyon és hasonló szavakért, amikor az nem sms-ben, hanem mondjuk hivatalos levélben, megkeresésben fordul elő.
Rohamosan terjed az XD is, ami eredetileg a csukott szemmel vihogást szimbolizálta, de sajnos nem egyszer hallottam már káröröm kifejezéseként élőszóban is azt, hogy „ikszdé”! Konkrétan: „ezt nem hiszem el, ikszdé, ikszdé!”
Talán egy kicsit túlzásba vitte a chatelést az illető. LOL. Fail.
