Kategória: Semmi különös

Na jó. Már hónapok óta noszogatva vagyok, hogy ne a főszerket nyaggassam, meg ne is a kollégákon éljem ki a frusztrációimat, inkább csépeljem a billentyűket. Nem mintha nem tenném amúgy minden nap, de ez a blogosdi most valahogy divatos. Én meg szeretem a divatos dolgokat. Legalábbis ezt mondta nekem a főszerk. Én meg bólogattam rá, hogy ne rontsam el a kedvét. Mert bólogatni is szeretek. Khmmm. A poligráf közben matyóhímzést vésett a papírra, úgyhogy hagyom a fenébe a kötelező köröket. Időnként (értsd: néhány naponta, hetente, évente) majd idepötyögöm, ami kicsi lelkemet nyomja, hogy aztán sírásra görbülő szájjal olvassam a kommenteket, mennyire nincs igazam, meg különben is, blabla. Az viszont alapszabály, hogy a hozzászólásokat tiszteletben tartom. Nem módosítom, nem törlöm őket, kivéve, ha valami nagyon-nagyon durva szerepel bennük. Durvább a k.anyádnál. Más szabály nincs. Csak kérés. Ha véleményed van valamiről, írd le! Ha más mondja meg, mi legyen a véleményed, arra bocs, de nem vagyok kíváncsi. A tegeződés pedig kötelező, erről már többször is kioktattak nálam okosabbak, így igyekszem tartani magam ehhez.

Korábban már bloggantottam néhányat, ha kíváncsi vagy rá, itt megnézheted: lesifotos.blogspot.com

Ott azt is megtalálod, mire számíthatsz majd ezen a blogon tőlem itt. Feltéve, ha nem üttetem magam agyon idejekorán. A szokásos ferdeszemmel fotózott dolgokon kívül azonban még egyet szeretnék: olyan apróságokat bemutatni, ameiket jártamban-keltemben láttam a nagyvilágban és szerintem Szombathelyen is alkalmazható lenne.