A Kőszegi Szüret rendezvényéről hazafelé tartva este a Fő téren azon töprengtem, lángost, pogácsát, kemencés finomságokat, vagy gesztenyét vegyek magamnak az útra? Végül az utóbbi mellett döntöttem. És természetesen egyszerre nagy adaggal, hiszen mit nekem egy kis zacskónyi gesztenye! Az árustól megtudakoltam, honnan a csemege, aki becsületesen bevallotta, hogy nem magyar, hiszen nálunk még nem érik. Ettől az őszinteségtől meghatódva bevágtam magam a kocsiba és elindultam Szombathelyre. Hamar rájöttem, hogy ezt a gesztenyét nem lehet egy kézzel megpucolni. Nagynehezen sikerült egyet megszabadítani a héjától és boldogan bekaptam, majd eltorzult arccal köptem ki a savanyú gyümölcsöt. A harmadik rosszízű próba után belepislantottam a zacskóba, ahol barnabelű, vagy égett gesztenyék fogadtak. A 600 forintért vett gyümölcs a szemétben landolt. Azt hiszem ma veszek egy zacskó kínai főttgesztenyét valamelyik szupermarketben, hogy feledtessem a tegnapi kudarcot. Aki még nem evett ilyesmit, annak ajánlom megkóstolásra. Kinézetre és ízre is kitűnő.
A Kőszegen vásárolt „csemege”