Kenőmájast akartam vásárolni egy újonnan megnyílt élelmiszerüzletben, amikor az egyik termék felett megláttam az alábbi jelölést: „magyar minőség”. Még átfutott az agyamon, hogy mennyire nem jelent ez semmit – a jól ismert „Henkel minőség!” szlogen is csak annyit jelent, hogy olyan, mint amilyent a Henkel gyárt -, de úgy döntöttem, ennél a terméknél kezdem a válogatást. Azok kedvéért, akik nem járatosak az élelmiszereken feltüntetett összetevők világában, teszek egy kis kitérőt. Az előírások alapján az öszetevőket mennyiségi sorrendben kell feltüntetni a csomagoláson, az szerepel a lista elején, amiből a legtöbb van az adott termékben. Magyar minőségű készítményünk például így kezdődött: Gyártási szalonna, sertésbőrke, ivóvíz, máj. Magyarul nyesedék és zsíradék adta alapját a magyar minőségnek. Mellette német kenőmájas, különösebb reklám és figyelemfelkeltés nélkül, 30 forinttal drágábban. Összetevői: Sertéshús (55%), sertésmáj (25%), szalonna. Remélem érezhető a különbség. Talán nem kellene lejáratni a „magyar minőség” fogalmat élelmiszerként árusított ipari hulladékkal, még akkor sem, ha a stabilizátorok, ízfokozók és ízesítő anyagoknak köszönhetően gusztusos és ízletes a műmájas.
Még egy kiegészítés, amire jó odafigyelni: a „kenőmájas” feliratú termékekben a máj aránya minimum 25 százalék, a „májas” pedig legalább 12 százalék májat tartalmaz.