Egy rendkívül érdekes embernél töltöttem a tegnap éjszakámat, miután este kilenckor hallottam róla a Savaria Mozi igazgatójától. Elvileg csak a telefonszámát akartam elkérni, de úgy alakult, hogy tíz perc múlva már a házában csodálkoztam rá a különböző szépségekre. (Erről hamarosan részletes anyag olvasható a nyugat.hu-n), egy óra múlva pedig a kertben majszoltuk a sült gesztenyét a kerti tó mellett. Szóba került a belvárosi kert is, ahol öt évvel ezelőtt fű sem nőtt, most viszont a földcsere és növény-, tótelepítés után egy megnyugtató oázis. Mint kiderült, riportalanyom nem csak növényekről gondoskodott, de elballagott egy állatkereskedésbe is és vásárolt néhány pár hüllőeleségnek árusított élő tücsköt is. Ezeket aztán hazavitte és „elültette” őket a kertjében. Azóta tücsökszó mellett élvezhette a nyári estéket. Ő mesélte, hogy Japánban állítólag kitűnő házőrzők a tücskök. A kutya ugyan ugat, ha idegen érkezik, de azt meg lehet mérgezni, el lehet altatni, tehát elhallgattatható. Ellenben a tücsökkel, amely akkor ciripel, ha minden rendben. A gyanús mozgásra elnémulnak a kis hatlábúak, ami felkeltheti a gazda figyelmét.
-Azért okosak ezek a japánok, ezt jól kitalálták. De a múltkor azon töprengtem, mi van, ha valaki felveszi a tücsökciripelést és bekapcsolja a lejátszót, amikor megy betörni? – morfondírozott vendéglátóm. Azért mnket magyarokat sem kell félteni.