Elmélázva bóklásztam az adventi vásárban az esti órákban és ráfeledkeztem az egyik pavilon elé kitett szaloncukrokra. Aztán arra eszméltem, hogy a szembe sétáló jólszituált pár nőtagja belekap a cukrok közé és mennek tovább, mint ha mi sem történt volna. Csodálkozva fordultam utánuk, de feltehetőleg szervezett akció volt, hiszen az őket követő pár nő tagja előreszólt a szarkának: „észrevette”!
És valóban, nyílt a faházikó ajtaja és az árus nézett ki rajta. „Asszonyom!” – csak ennyit szólt, de a címzett értette a „célzást”. Egy vakkantás kíséretében visszalökte a szaloncukrot és grimaszolva, sértődötten sarkon fordult. „Ha kért volna kóstolóba, elhiheti, hogy kapott volna…” -tette még hozzá a fiatal eladó, de már csak az elsuhanó pár hátának.
