Édeset akart a szarka, rajtakapta a gazda

Elmélázva bóklásztam az adventi vásárban az esti órákban és ráfeledkeztem az egyik pavilon elé kitett szaloncukrokra. Aztán arra eszméltem, hogy a szembe sétáló jólszituált pár nőtagja belekap a cukrok közé és mennek tovább, mint ha mi sem történt volna. Csodálkozva fordultam utánuk, de feltehetőleg szervezett akció volt, hiszen az őket követő pár nő tagja előreszólt a szarkának: “észrevette”!

És valóban, nyílt a faházikó ajtaja és az árus nézett ki rajta. “Asszonyom!” – csak ennyit szólt, de a címzett értette a “célzást”. Egy vakkantás kíséretében visszalökte a szaloncukrot és grimaszolva, sértődötten sarkon fordult. “Ha kért volna kóstolóba, elhiheti, hogy kapott volna…” -tette még hozzá a fiatal eladó, de már csak az elsuhanó pár hátának.

Osztrák divat (Mode in Ausztria)

A vásárlók tipikus átverésének újabb, zseniális példáját láttam ma egy roma árusnál. Igazi gyapjú paplant kínált nekem, de alig bírtam megállni a nevetést, amikor ránéztem a csomagolásra. Nem a megszokott “100% GYAPJÚ (jellegű szintetikus)” felirat fogadott, hanem az egyébként hazug 100% gyapjú alatt ott virított: “Mode in Ausztria”.

Szellemes stikli és belekötni sem igen lehet, mivel a paplan sarkán ott virít a “magyar termék” felirat. De a “made in” helyett még soha nem láttam a “mode” változatot. Azt is említsük meg, hogy ha már angolkodunk, akkor nem kellene sz-szel írni Ausztriát. A velős szöveg valami olyasmit jelenthet így, hogy ez a divat Ausztriában? 🙂

És itt van egy másik típus. A korábban mikroszkópikus betűkkel feltüntetett kiegészítéshez képest már maga a kánaán. De ez is alkalmas még a megtévesztésre. A gyógyhatás ilyenkor a placebo-effektusnak köszönhető, hiszen tiszta élő műanyagot vesz a vásárló.