Ő Artúr, az ex-házisün. Ez a legbájosabb kinézete, mielőtt szétmarcangolja az ember lábát a tűhegyes fogaival.
Artúr – hívhatjátok Túrónak is – néhány éve Szentendre mellől került Szombathelyre egy havas, fagyos napon, az út széléről. Messze volt még a vágósúlytól, így szüleim a télen szépen felhízlalták a házban. A tüskés ördög az ágy alatt lakott és a nappalokat gyönyörűen átaludta. Csak időnként szuszogott elő ellenőrző körútra. Először a két házimacskát szoktatta le a vele egy időben való evésről, majd idővel a kutyákkal is szót értett (értsd vagy szúrt, vagy harapott, vagy kombinálta a kettőt hangos pöfögés közepette). Artúró szépen átvette az uralmat a háziállatok között. Csak a szabadon bóklászó teknős nem félt tőle, de az semmitől nem fél, csak megy, mint a meszes, úgyhogy ő nem mérvadó. A süni még a családtagokat is megszokta, ha nem volt ismeretlen ember a közelben, akkor nyugodt lélekkel és parkettán kopogó körmökkel sasszézott fel és alá a lakásban. Ha ismeretlen érkezett, akkor átment lopakodóba. A körmei ugyanúgy kopogtak, a puffogása is messziről hallatszott, de ilyenkor igyekezett takarásban közlekedni, foteltől fotelig osont, így közelítette meg az idegeneket. Egy házisün nem szokványos dolog, így a legtöbb látogatónk üdvözült mosollyal szemlélte az itt-ott feltűnő vadállatot. Amikor Artúr előpöfögött a kanapé alól a vendégek lába mellett, a legtöbben valami olyasmit mondtak volna legszívesebben, hogy „Jajj, de aranyos!”, de ebből legtöbbször „Áááúúú! A ku***a dög megharapott!” lett. Artúr ugyanis őrző-védő sün is volt és kis tűhegyes fogait ügyesen mélyesztette bele az ember sarkába, majd ezután elégedetten és szélsebesen visszarobogott védett vackába, az ágy alá és jóízűen álomba pöfögte magát, hogy éjszaka újult erővel induljon akrobatikus túrára.
Ez a zömök tüskésgömb ugyanis hihetetlenül szűk réseken préselte át magát és eljutott a könyvespolc tetszőleges polcára. Sok könyv és lexikon leverésén szerintem egész éjszakákat dolgozott, de rendszerint sikerrel járt. Egy ideig számomra rejtély volt, hogyan jut fel egy kövér sün mondjuk a harmadik polcra, de aztán erre is fény derült. Túró beszuszogott a polc és a fal közé, a hátát nekinyomta a könyvespolc oldalának és a falon felgyalogolt tetszőleges magasságba. Ilyen módszerrel időnként az ágyra is feljutott a hajnali órákban. A szomszédok talán a mai napig nem tudják, honnan jött az a halálra vált ordítás néhány hetente. Ezt nem is próbálom megmagyarázni. Csak azok érthetik, akik arra ébrednek, hogy egy vérszomjas sündisznó van az arcukon. A nyár beköszöntével a tekintélyes súlygyarapodáson átesett süni kénytelen volt kiköltözni a kertbe, egy farakás alá. Egy ideig rendszeresen elődöcögött, akár nappal is, ha mozgást észlelt a birodalmán és a macskákkal is megbékélt, de aztán egyre ritkábban láttuk. Tavaly már csak este bújt elő, mint egy igazi vad sün, az idén pedig már csak a nyomai árulkodnak róla, hogy él és virul, no és tizedeli a rovarokat, férgeket, lehullott gyümölcsöket. Az alábbi képek videokamerával készültek és egy félelmetes sün-támadást örökítenek meg, Artúr módra.
