A kilencvenes évek elején szenvedélyesen gyűjtöttem az általam megfizethető árú hamisítványokat. A zenéket is hamis kazettákról hallgattam, darabját 80 forintért vettem Szabadkán, miután az itthoni ún. lengyel piacokat felszámolták. Nem éreztem rosszul magam emiatt, sőt. Összesen negyvennél több hamisítvány kiadására specializálódott kiadótól vannak még most is felvételeim. A többségük Lengyelországból és Romániából érkezett és sokuk ismertetőjegye, hogy az eredeti album képe egy nagy ablakban látható a borítón, de rengeteg saját válogatással is jelentkeztek ezek a kalózgyárak, különböző zenei stílusokban. Emlékszem, punk és metálrajongó ismerőseimnek is rendszeresen hoztam kazettákat. Itthon a legismertebb ilyen kiadó talán a tAkt volt és érdekesség, hogy hazánkban az egyébként kitűnő minőségű hamisítványt is hamisították a borító másolásával és silány kazettákkal. A tAkt lengyel kihívója a tAct lett, hasonló dizájnnal, de lényegesen rosszabb minőséggel. Gyűjtöttem a hamis édességeket is, a TacTic-től a Milna csokiig. Egyébként akkoriban a farmerem is hamis 501-es volt, de szigorúan gombos, nem cipzáros. Régi szép idők.
Biztosan sokan emlékeznek még a magyar piacokat is elárasztó, majdnem egyszer használatos Adidos, Nice, Pumo cipőkre is, ezekből azonban nem spájzoltam, mivel a hideg is kirázott tőlük. A kedvencem a Panasonic és Sony márkájú sportcipő volt, ez a két cég tipikusan a ruházati termékeikről híres. Néha egészen pofás ruhák jelentek meg kretén, ismert nevekre hajazó márkanév alatt. Akkoriban mérgelődtem, miért nem tudnak kitalálni valami jól hangzó fantázianevet ezeknek, hiszen az áruk miatt biztosan sokan vettek volna ilyeneket. Ezért is örültem meg az egyik osztrák áruházban fellelt sportcipőnek, amit Fake (angol: hamisítvány) márkanév alatt forgalmaznak. Ez legalább szellemes. És bár a neve Hamisítvány, mégis eredeti.
