Agresszív tolató vagyok

A szombathelyi piac mellett álltam meg délután piros lámpánál. Úgy gondoltam, elpakolom az autóstérképet az anyósülésről a mellette lévő ajtózsebbe, ezért rutin mozdulattal behúztam az elektronikus parkolóféket és áthajoltam a túloldalra. (Ez a parkolófék remek dolog, egy karhúzásra masszívan befékezi az autót, mint a kézifék és gázadással lehet kioldani.) A pakolászás közben éreztem, hogy megrándul az autó, mintha lefulladt volna. Csodálkozva néztem vissza a műszerfalra, de ott semmi szokatlan nem fogadott, a motor járt. Rosszat sejtve néztem a tükörbe és nem csalódtam. Egy autó állt közvetlenül mögöttem, megszeppent hölggyel a volán mögött az anyósülés ajtaját éppen felszabó és az autójából félig kilógó vehemens fickóval.

“Mi az anyádnak jöttél nekünk, haver?” – kiabálta, amit az éppen kinyitott ajtón keresztül hallottam. A következő mozdulathoz csak annyit, hogy tegnap délután óta fél tucat balesetnél voltam, a fél éjszakámat egy halálos baleset helyszínén töltöttem, közben pedig más munkáim is akadtak. Az előbbi mondatot hallva úgy pattantam ki a kocsiból, mint egy bika, akinek viccből megcsavarták a golyóit. Nem vagyok kis termetű, morcosan és nyúzottan pedig még a kelleténél is jobban felfújom magam, így ahogy én kitódultam az autóból az előbb még anyázó férfi úgy csusszant vissza a sajátjába.

“Én mentem az autójukba? Parkolófékem van, meg se tudják mozdítani!” – morrantam a férfira, miközben azt néztem, sérült-e az autó. Nem sérült.

“Akkor Te mentél bele?” – kérdezte meglepetten a férfi az ülésbe süppedő asszonyát, a további diskurzusukat pedig már nem vártam meg. Visszaültem és még a sárga előtt elhúztam. Így utólag nagyon hülyén hangzik az általam előcibált mondat, főleg ha azt sem tudják, mi az a parkolófék.

2000. környékén a Zanati útról akartam balra kanyarodni. Megálltam a piros lámpánál, a mögöttem lévő viszont nem. Ő egyébként mehetett volna egyenesen a kiegészítő lámpa alapján, ha nincs olyan elvetemült előtte, aki kanyarodni akarna. Nagy csattanás, üvegcsörömpölés, üléstámla reccsenés. Mély levegőt vettem, úgy szálltam ki a kocsiból. A belém szálló autó jobban összetört, mint szüleim autója, amivel akkor közlekedtem. A volánnál egy szőke ciklon ült, aki a forgatókönyv szerint “Bocsi!” felkiáltással szállt ki, majd rémülten nézte, mennyire összetörte az autóját. Elismerte a hibáját, aláírta a baleseti kárbejelentőt, de mielőtt tovább mentünk volna körbefényképeztem az autókat és a helyszínt. És milyen jól tettem!

A biztosítótól egy hét múlva kerestek meg, hogy van egy kis gond. A hölgy ugyanis nem ismeri el a felelősségét – ezt megteheti, a baleseti lap aláírása semmilyen kötelezettséggel nem jár. Sőt, azt állította, hogy én tolattam bele nagy sebességgel a lámpánál. Nem szaporítom a szót, a fotók mentettek meg, ez alapján és a sérülések alapján a szakértő azonnal megmondja, történhetett-e úgy a karambol, ahogy állítják. A hölgyet meggőzték, hogy a tárgyaláson elmeszelhetik, így inkább mégis belátta, kár tagadnia.

A tolatás helyett izgalmasabb védekezést választott az az osztrák, aki Szombathely határában három autót tolt egymásba egy zebránál. A férfi határozottan állította, hogy nem bűnös, mivel az előtte közlekedő túl gyorsan lassított.

Még ravaszabb volt az a román férfi, aki egy osztrák motorost kaszált el autójával, amikor földútról elé kanyarodott. A sofőr sokáig kitartott állítása mellett, miszerint az osztrák szemkontaktus útján jelezte neki, hogy kanyarodhat. A helyszínelőket nem győzte meg. Lehet, hogy a motor kereke által húzott 60 méteres féknyom, vagy a bukósisak sötétített plexije bizonytalanította el őket?

2 hozzászólás “Agresszív tolató vagyok” bejegyzéshez

  1. irigyellek a birka türelem miatt, a helyedben ezen esetekben szépen lassan elkezdtem volna felszeletelni a károkozókat.
    az első részhez reagálnék még annyit, hogy ott és akkor kellett volna rendőrt hívni, ugyanis az életedre tört az a baromk*rva. aki nem képes elsajátítani a közlekedés minden szabályát, illetve nem tudja alkalmazni, az NE közlekedjék.

    ami még gondolkodásra késztethet minden pilótát, pláne azokat, akik óccsóbér’ váltottak mostanság:
    mi van akkor, ha olyan okoz neked kárt, aki:
    a) ittas/drogos
    b) nincs jogosítványa
    c) nincs érvényes kötelezője

    nehogy azt mondja valaki, hogy majd a saját különbejáratú kaszkómra megoldom, azt nem arra találták ki.
    ezekben az esetekben egyik biztosító sem vállalja be, szóval lehet még itt perekre számítani.
    akinél én biztosítva vagyok, azoknak elmondtam, csak akkor kötök, ha ezt is bevállalják. bevállalták….

    érdekes jelenség egyébként az egész, hogy itt elismerem, ott meg letagadom….

  2. Túl gyors lassításról jut eszembe, hogy a sok évvel ezelőtt egy Dacia törte össze szüleim Ladáját. Én egy kocsisor végén álltam amikor “belémszállt”. Ő egy kereszteződénél kapott rajt jelet és sikerült olyan tempóra gyorsítani, hogy Lada csomagtartó hátlemezét feltolta a hátsó ülésig, az előttem álló autó vonóhorgát pedig a motor alól kellett kihúzni a hűtőn keresztül. Ezek után a sofőr azzal védekezett, hogy ezek a mai fiatalok olyan gyorsan lassítanak. Valószínűleg csak annyi jutott el a tudatáig, hogy villogtatom a féklámpát, hogy lássák, hogy állok, az már nem, hogy valóban állok. Ebben az esetben a vita (tanúk ellenére) nem oldotta meg a problémát csak a kihívott rendőr aki helyszínen megbüntette. Azóta én is mindenről fényképet készítek -pl. parkolóban-, hogy legyen kit megkeresni szükség esetén.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*