Oi! – köszönhetnék stílusosan, de inkább nem teszem. Bevallom, az oi-zást a skinheadekhez kötöttem, de nem tudtam, miért. Most utánanéztem, így már tisztább a kép. És hogy honnan jutott eszembe mindez? Innen:
Nyugat M-oi Egyetem
A kenyai elnök is megtiszteltetésnek vehetné, ha pedig a magyarországi szóból az „a” betű is bekerült volna, akkor esetleg még a kínai vezető követői is turistautakat szerveznének Szombathelyre. Így viszont „Nyugat Magyarországoi Egyetem” a megfejtés, ami nem túl jó cégér a bornak, hiszen az égtáj után is hiányzik egy kötőjel. A Google keresőjében érdemes rákeresni a NYME-re, mert ott is van mindenféle írásmód. A két leggyakoribb a Nyugat-magyarországi és a Nyugat-Magyarországi.
Tavaly egyébként többször is volt apró sikerélményem, ugyanis a cikkekben, vagy blogban megjelentetett csipkelődések után nagyon sokszor történt változás, ami dicséretes. Csak néhány példa:
- A Stomfeld tábláról készített kép után hamarosan új táblát helyeztek ki a buszmegállóba, immár helyesen írva a nevet
- A hónapokig kerülgetett „patkánytanyát” a cikk után két héttel már kitakarították
- Ugyanez volt a helyzet a város határába, a főút mellé kiszórt szemétnél, igaz ott némi optikai tuning is történt
- A Körmendi úton egy hét alatt pótolták a hónapokkal korábban ellopott jelzőtáblát, miután egy balesettel kapcsolatban szóvá tettem
- A 86-os frissen átadott váti elkerülőjének körforgalmaiba a közeli kis falu irányát mutató tábla fölé felkerült az a tábla, ami mutatja, hogy mellesleg Csorna, azaz Győr/M1/Budapest felé is arra kell menni, ez is a jelzés után nem sokkal
- A Blikkben megjelentetett óriáskátyú két nappal később „befoltozódott”
- Stb.
Ez pedig talán azt is bizonyítja, hogy tényleg érdemes szóvá tenni dolgokat, nem kell feltétlenül hetekig, hónapokig bosszankodni valami miatt.