Munkatársam, Unger Richárd használt autót szeretne venni, de belefutott egy gyanús ügyletbe. Alább az ő levele következik, tanulságos:
Újabb trükkös csalók! Használtautót vásárlók figyelem!
Hónapok óta szeretnék autót vásárolni, sajnos a „keret” csak használt kocsi vásárlását teszi lehetővé. Rengeteg internetes oldalon böngésztem, míg egy külföldin (német érdekeltségűn) találtam is egy megfelelő autót. Az eladó egy angol ”úr” volt, aki Németországban dolgozott, de most hazatért és nincsen szüksége a balkormányos kocsira. Pár e-mail után kezdett kialakulni a vásárlás folyamata: az illető azt kérte – bizonyítva a vásárlási szándék komolyságát – hogy az autó árát, € 3500,-t egy bizonyos frankfurt am main-i western union fiókba a saját nevemre küldjem el. Ezt követően a bizonylatot fájlként (scannelve) küldjem el neki, így megbizonyosodva arról, hogy valóban elutazom Frankfurtba megvásárolni az autót.
A pénzt természetesen csak én vehetem fel, ugyanis csak az én nevemre szól a bizonylat. Ez így biztonságosnak tűnik, hiszen a pénzhez nem férhet hozzá senki más, ha mégsem köttetik meg az üzlet.
Ha valaki már régóta szeretne autót vásárolni, akkor egy jó ajánlatra úgy ugrik rá, mint éhes kutya a velőscsontra. Azonban mindig érdemes a családban, baráti társaságban beszélni erről – ugyanis több szem többet lát, több agy pedig többet gondolkodik. Első kérdés: ha ilyen jó áron árulja az autót, akkor miért nem megy be egy németországi kereskedésbe, és ott az – általában török – nepper azonnal kifizeti neki a teljes árat. Második kérdés: a többszöri kérés ellenére miért nem ad meg elérhetőségi telefonszámot/msn címet/skype nevet az illető? Mégiscsak könnyebb lenne szóban megbeszélni az üzletet. A baráti társaság szkeptikusabb tagjai gyanakodni kezdtek. Hál’ Isten! Harmadik kérdés: Vajon miért nem faxon kérik a bizonylat másolatát? Folyamatosan csak e-mailben történt a kapcsolatfelvétel, semmi egyéb! A névre „Mike Dustin” alig talált valamit a google keresője, sem Facebookon, sem a már említett kapcsolatfelvételi lehetőségek között nem lehetett utólérni.
Azonban – ebből az esetből – nem lett pofáraesés. Ugyanis a trükk az, hogy az ember szépen elmegy Frankfurtba, bemegy a WU irodába, ahol közlik vele, hogy a pénzt már felvették. Ugyanis a bescannelt bizonylat adataiból, ha már a felvevő nevét és a WU-kódot tudja a csaló, akkor csinál(tat) egy útlevelet/igazolványt, bemegy a WU-fiókba és felveszi a pénzt…
Nagyon vigyázzunk – csak ezt tudom tanácsolni mindenkinek!