Már egy ideje felfigyeltem a Shell kutakon arra, hogy az adalékolt V-Power dízelnél és benzinnél ott virít a „Minőségi üzemanyag” felirat a cimke alján.
Kézenfekvő a kérdés: a Shell hagyományos, hókuszpókusz nélküli üzemanyagai nem minőségiek?
Már egy ideje felfigyeltem a Shell kutakon arra, hogy az adalékolt V-Power dízelnél és benzinnél ott virít a „Minőségi üzemanyag” felirat a cimke alján.
Kézenfekvő a kérdés: a Shell hagyományos, hókuszpókusz nélküli üzemanyagai nem minőségiek?
Lám, mire jó egy ártatlan blogbejegyzés. Kiderül például utána, hogy a város neves szülöttje nem is ott született, ahol az ezen eseményről szóló emléktáblája áll.
A Lesifotós egyik legutóbbi blogjában Magyar Lászlóról megjelent írással kapcsolatban tisztelettel hívnám fel a figyelmet, hogy az 1994-ben elhelyezett tábla ellenére, Magyar László szülőháza nem azon a helyen állt, ugyanis annak idején egy felületes kutatás nyomán tévesen határozták meg a szülőház helyét.
Magyar László szülőháza valószínűleg a Piactéren (ma: Főtér) állt, pontosabban áll, ugyanis a 11. szám alatti házról van szó, amely a Belsikátor északi oldala és a tér sarkán áll, jelenleg éppen felújítják.
A levelet dr. Tilcsik György írta, ezúton is köszönöm neki és hamarosan megkeressük, hogy még többet megtudjunk Magyar László valós szülőházáról és a tévedés hátteréről.
No comment.
Régebben, még gyerekfejjel mindig izgatottan néztem a Rába gyár szokatlan lámpabúráit. Mint megannyi oszlopra szállt idegen űrhajó, jól el lehetett játszani a gondolattal. Azt már később hallottam, hogy nem esztétikai okokból kaptak ilyen búrákat a világítótestek. A Rába gyár ugyanis háború esetén stratégiai fontosságú lehetett volna és mint ilyen, elsőszámú célpontja egy esetleges légitámadásnak. A búráknak köszönhetően a levegőből nem nyújtott hivalkodó célpontot az üzem. Persze a XXI. században már akár koromfekete is lehetne a környék, az sem lenne akadály, de a búrák maradtak.
„Fotózz hógolyózó gyerekeket valamelyik szombathelyi iskolában!” – érkezett a kérés Budapestről, egy napilap szerkesztőségéből. Magyaráztam, hogy Szombathelyen nincs hó, de nem volt egyszerű. „Minden attól hangos, hogy Vasban és Zalában 20 centi hó esett” – jött a következő érv, miért kellene nekem havat látnom ott, ahol éppen nem láttam. Végül aztán elindultam havat keresni. Menet közben sikerült egy beszédes képet lőnöm a 86-os úton. Egy cseppet éles a határ a havas és a hómentes táj között.
Tavaly a 89-es útról lőttem egy hasonló képet, szintén menet közben. A Panoramio-n megtekinthető.
Biztosan mások is voltak már úgy, hogy órákkal a beszélgetés után esett le, miről beszélt a másik fél. Tegnap a váti repülőtérrel kapcsolatos népszavazás ürügyén szólítottam meg több helyi lakost, akik a reptér mellett, vagy ellen érveltek. Az egyik ellenző kifejtette, hogy az éjszakai repülőgép forgalomtól aludni sem lehet majd. Szerinte az éjjel dübörgő félszáz repülő zaja kibírhatatlan. Ezt nem igazán értettem, de a hölgy többször is elmondta, hogy ő a tanulmányban olvasta, hogy minden éjjel több mint ötven repülő érkezik majd Vátra. Hiába mondtam, hogy az igen nagy szám és kizártnak tartom, de az asszony hajthatatlan maradt.
Ma reggel a Vas Népe grafikájára nézve aztán belémnyilalt a felismerés, mi okozhatta az éjszakai „félszázas” repülőszámot. A váti hölgy valószínűleg egy hasonló kimutatást láthatott.
Nem mindegy: darab, vagy decibel (Vas Népe illusztráció)
A Markusovszky Kórház radiológiáján figyeltem fel az alábbi piktogramokra de a hely meghatározásával nagyban könnyítettem a jelek megfejtését. Azért bevallom, néhánnyal bajban voltam hirtelen.
Balról jobbra néhány tipp:
Alieneknek (vagy tengeri véglényeknek) belépni tilos!
Sürgetni tilos! (Esetleg hibás karórával belépni tilos, érdemes megnézni a mutatók állását)
Szivet kurblizni tilos!
Fodrásznak lakáskulcsot adni tilos!
Tüzet oltani tilos!
Fizetésnél bankkártyát nem fogadunk el!
A Tesco-ban bukkantam erre a zöld teára, amelynek származási helye Lengyelország. Mint az közismert, a meleg éghajlatú Lengyelország kitűnő teatermő vidék, így semmi különös nincs abban, hogy onnét „származik” ez a tea. Azért a polcon ne a magyar kókuszdió mellett keressük, bár az utóbbi ugyanúgy terem nálunk, mint a tea lengyel barátainknál.
Hónapokkal ezelőtt fotóztam a lenti képet egy szombathelyi multi áruházban. A címkén két akciós ár szerepel: 1 euró és 300 forint. Akkor még egy euró kb. 260-265 forintot ért, így lehetett némi rossz szájíz a vásárlókban, főleg, mert euróban nem lehetett fizetni. Mára viszont 1 euró közel 300 forint, így kiderült, hogy az eladók nem ügyeskedtek, csak a jövőbe láttak.
Ugyanebben a boltban kaptam le egy másik árcédulát is, két áral: 300 HUF és 625 HUF. Értelemszerűen az alacsonyabb árat kell fizetni ilyen esetben a pénztárnál, de azért elgondolkodtató, hogy az üzlet nyitásának napján már ennyi számmal kell megbírkózni a vásárlónak.
A szombathelyi „főpostával” szemben áll Magyar László szülőháza, vagyis a hely, ahol a régi ház állt. Róla eddig annyit tudtam, hogy nagy Afrika-kutató volt az 1800-as években. Mostanában átrágtam magam a Séta a világ körül című 1908-ban kiadott könyvön. A vastag kiadvány rengeteg fotót, illusztrációt tartalmaz a világ népeiről, épületekről, utcákról, szóval jó kis lenyomata annak, hogyan képzelték el a világot 101 évvel ezelőtt. Ebben a könyvben fedeztem fel egy érdekességet, amit hiába keresek a mostani történelemkönyvekben, pedig érdekes lehetett.