Ravatalozó a szombathelyi Jáki úti temetőben, Mindenszentek estéjén. Ajánlom Spielberg figyelmébe.
Címke: szombathely
10 másodpercesek
Kedvelem Örkény Egyperces novelláit. Rövidek, de tartalmasak. És mostanában ha arra járok, akkor kíváncsian nézem a szombathelyi Geo Cafe bejárata melletti táblát a Hefele Menyhért utcában. Korábban hagyományos ajánlatok szerepeltek ott, kávé, tea, talán harapnivaló is. Nem érdekelt, nem figyeltem. Mostanában azonban idézetek, sziporkák, rövid bölcsességek jelennek meg rajta. Nem is kell megállni, menet közben is elolvasható, felfogható. Apróság ugyan, de jobb kedvre derít. Örülök, amikor újat írnak ki, lassan függő leszek. Úgy, hogy még soha nem jártam a Geo Cafeban és nem fogyasztottam ott semmit.
Lokálpatrióta teszt
A Nyugat Rádióban, a hírszerkesztőknél bukkantam rá erre a falvédőre. Nem tudom, egyedi darab-e, vagy tömegtermelésben készült, én még nem láttam ilyent korábban. Ismerős szombathelyi és vas megyei épületeket komponált egy képre az alkotó. Lehet tesztelni, ki hány motívumot, épületet ismer fel? Értékelés: 10 felismert épület: kitűnő, 8 találat jó, 5 alatt elégtelen.
Nyomás ki a szabadba…
Aki teheti hagyja a tévét és mozduljon ki otthonról. Most ilyen a Csónakázó tó környéke:
Hatlábú házőrzők
Egy rendkívül érdekes embernél töltöttem a tegnap éjszakámat, miután este kilenckor hallottam róla a Savaria Mozi igazgatójától. Elvileg csak a telefonszámát akartam elkérni, de úgy alakult, hogy tíz perc múlva már a házában csodálkoztam rá a különböző szépségekre. (Erről hamarosan részletes anyag olvasható a nyugat.hu-n), egy óra múlva pedig a kertben majszoltuk a sült gesztenyét a kerti tó mellett. Szóba került a belvárosi kert is, ahol öt évvel ezelőtt fű sem nőtt, most viszont a földcsere és növény-, tótelepítés után egy megnyugtató oázis. Mint kiderült, riportalanyom nem csak növényekről gondoskodott, de elballagott egy állatkereskedésbe is és vásárolt néhány pár hüllőeleségnek árusított élő tücsköt is. Ezeket aztán hazavitte és „elültette” őket a kertjében. Azóta tücsökszó mellett élvezhette a nyári estéket. Ő mesélte, hogy Japánban állítólag kitűnő házőrzők a tücskök. A kutya ugyan ugat, ha idegen érkezik, de azt meg lehet mérgezni, el lehet altatni, tehát elhallgattatható. Ellenben a tücsökkel, amely akkor ciripel, ha minden rendben. A gyanús mozgásra elnémulnak a kis hatlábúak, ami felkeltheti a gazda figyelmét.
-Azért okosak ezek a japánok, ezt jól kitalálták. De a múltkor azon töprengtem, mi van, ha valaki felveszi a tücsökciripelést és bekapcsolja a lejátszót, amikor megy betörni? – morfondírozott vendéglátóm. Azért mnket magyarokat sem kell félteni.
Régi panorámakép Szombathely Fő teréről
Újabb látványos, régi panorámaképet találtam Szombathelyről, ezúttal a Vas Megyei Rendőr-főkapitányságon. A képre kattintva letöltődik a teljes méretű felvétel, amelyen az akkori Horváth Boldizsár, ma Fő tér kb. háromnegyede látható. Ha nem tévedek, akkor a fotóművész vicces kedvében volt a kép készítésekor, és néhány gyerkőcöt megkért, hogy a panorámakép minden kockájára álljanak be valamilyen pózban. Így a felületes szemlélő egy olyan teret lát, amelyen zajlik az élet, de ha jobban megnézzük, akkor klónokat láthatunk. Remélem nem voltam nagyon illúzióromboló, de én szeretek ilyesmiket észrevenni.
Klikk a képre a panorámafotóért! A letöltött képet 100 százalékra nagyítva megtekinthető a régi tér. Az üveg tükröződéséért elnézést, gyorsan lőttem.
Városszavazás: hol járunk?
Máris vissza kell vonnom az öttel ezelőtti bejegyzésemet, amiben a városszavazás szükségességét kérdőjeleztem meg. Itt van pl. ez a tábla. Ha egy idegen téved erre, akkor milyen nevet keressen a térképen?
A megoldás persze kézenfekvő, nézzük meg, mi van az út túloldalán. Ez:
De vajon ha a városból távozókat ilyen szép tábla búcsúztatja, akkor a beérkezőket miért egy kopott? (Túrázóknak: az Emlékmű dombja melletti út)
Pink tábcsi, édibédi!
Nehéz eldönteni, vajon a száguldozó Hello Kitty rajongók rózsaszín-imádatát célozza meg ez tábla, vagy egy melegfelvonulási útvonalra tévedtem véletlenül? Bájos a 30-as szám alá vésett MIÉP felirat is, a politológusok biztosan azonnal mondanának rá valami hihető magyarázatot, mit szombolizál. De az is lehet, hogy az aktivisták partizánként bevették magukat az erdőbe és időnként kiörnek jelet adni magukról. A harmonikus színösszeállítású tábla a Parkerdő közelében lelhető fel, Szombathely határban.
Tornádó Szombathelyen!
Az idén már olyan sokan fotóztak tornádót Magyarországon, hogy kicsit szégyenkeztem miatta, amiért nekem még nem sikerült. De a szerencse mellém szegődött és a Haladás pálya felett sikerült is lekapnom egy rémisztő, pusztító, brutális, gigantikus és megdöbbentő példányt, amint sunyin osont az esti égen, bárányfelhőket szaggatott cafatra és bizonyára egyéb csúnyaságokat is művelt. Közben a szombathelyiek nem is sejtették, milyen veszedelem fenyegeti őket! Rémisztő!
Persze ha úgy fotóztam volna, hogy épületek, tereptárgyak is legyenek a képen, akkor azonnal kiderülne, hogy nem egy lenyúló tölcsérről van szó, hanem optikai csalódásról, de akkor hol maradna a szenzáció és a rettegés?
Gy parcella
Gy parcella. Szerintem nincs szülő, akinek ne lenne gombóc a gyomrában, amikor belép ide. A kis fejfákon többnyire egyetlen évszám szerepel. Ez a születés és és egyben a halál éve. Családi tragédiák sorakoznak egymás mellett. A várt jövevény, aki már fel sem sírt, vagy hamar gyásszá változtatta családja örömét. Akad fejfa, amin három név és egy dátum szerepel. Ikrek voltak. Fotó egy mosolygó babáról, alatta: „élt 2 hónapot”. Vidám kis figurák egy másik helyen, mókásak lennének, ha nem egy három évet élt kisfiú sírján ücsörögnének.
És itt a sír, amit kerestem. Rajta friss virágok, alattuk mécses ég. „P. Márk 2007-2008.” A szülők sokáig csak álmodoztak a kis utódról, de nem akart összejönni. Végül óriási örömükre sikerült és megszületett Márk. Július 17.-én volt egy éves. Mindenki a vidám kis legényt ünnepelte a családban. A tortából jutott a szomszédoknak is. A kisfiú már totyogott és ránevetett azokra, akik ránevettek. A szülők is barátságosak voltak, rengeteg helyre vitték a gyereket, sokat sétáltak vele. A szülinapja után elmentek a veszprémi állatkertbe és a zalaegerszegi Aquaparkba. Vidáman mesélték az élményeket. És filmszakadás.
Tizenkét nappal a születésnap után Mónika, az anya és Szabolcs, az apa gyógyszerekből kevert méregkoktélt itatott a kisfiúval. A kis legény szervezete küzdött, de hiába. Az a kéz, amitől eddig szeretetet kapott most keményényen rászorult a fiúcska arcára, amíg az meg nem fulladt. Ezután a szülők is megpróbáltak végezni magukkal. Egyiknek sem sikerült. Az anya P. Mónika Szombathelyen, az apa, P. Szabolcs Tökölön ül, előzetesben. Én pedig hihetetlenül dühös vagyok. És egyben kíváncsi is. Vajon a szülők odaállnak valaha a kis Márk sírja elé? Gyújt érte gyertyát az a kéz, amely elvette az életét? Nem egy ismerősöm van, aki szeretne gyereket, de nem lehet neki. Nekünk „elment” a második babánk és azóta az orvos tanácsára még nem próbálkozhatunk új gyerkőccel, de szerencsére van egy gyönyörű nagy-kislányunk. Nem tudok elképzelni olyan szituációt, hogy a feleségem elémállna: öljük meg a gyerekünket és én rábólintsak. Az lenne a minimum, hogy soha nem közelíthetné meg többet a gyereket, de lehet, hogy olyan dologra is rávetemednék, amit súlyos testi sértésnek neveznek hivatalosan és amit normális körülmények között nem tudnék elképzelni magamról. De P-éknél állítólag közösen tervelték ki a gyilkosságot, a „nehéz anyagi körülmények” miatt. Én ezt nem hiszem el és nem csak azért, mert állítólag semmiben nem nélkülöztek és a lakást is felújították. Remélem egyszer kiderül, mi történt és miért történt így. Addig viszont nagyon sokat fognak szenvedni a börtönben. A gyerekgyilkosokat ugyanis állítólag nagyon nem kedvelik arrafele.
