Gyakorlatias vásárlók

Biztos vagyok benne, hogy ha egy hipermarketben árulnának erős idegmérget tartalmazó rovarölőszert kézi permetezős flakonban, akkor lennének vásárlók, akik kipróbálnák a helyszínen, milyen jól porlaszt a kütyü, a levegőbe nyomva némi szert.

A másik, amiben szinte biztosak lehetünk, hogy a vásárló, aki kipróbálta a festékszórót az általa tesztre használt flakont visszatette a polcra és egy másikat vitt helyette, amiről azt sejti, talán más még nem nyomta meg.

Pórszivívó


A magyar leírás szerint ez egy „padló pórszivívó”. Olyan kíváncsi lennék, kik fordítják ezeket és kik hagyják jóvá? Vajon a többi nyelven is ilyen jópofa termékmegnevezések születtek?

Két kedvencem, fordítós témában (ezek nem saját fotók!)


Az olimpia lázában úgy tűnik senkinek nem tűnt fel, hogy a webes fordító a kínai szöveg angol változata helyett „Translate server error” hibaüzenetet adott. Így a falra csont nélkül kikerült a „hiba a fordításért felelős kiszolgálónál” felirat.


A lakóövezetbe való behajtást szabályozó angol nyelvű felirat alatt az alábbi szöveg olvasható: „Jelenleg nem vagyok bent az irodában. Küldje el a fordítani valókat.”

Hát ez minimum fuckup. With marmelade. Azaz bukta, a lekváros fajtából.

Figyelemelterelés

Ismét egy „véletlen” marketinges fogás. A rikító matrica felhívja a figyelmet arra, hogy most egy csomagban két készülék lapul. És nem mellesleg ugyanez a matrica „véletlenül” eltakarja azt az összehasonlító táblázatot, amelyből kiderül, hogy a termékcsalád legfapadosabb, valószínűleg kifutó változatáról van szó. Így a vásárló esetleg hirtelen örömében nem nézi meg ugyanezen gyártó alig valamivel drágább, de gyorsabb, nagyobb tudású és újabb berendezését. Így is meg lehet szabadulni az elfekvő készletektől.

Ravasz szörp

A bevásárlólistámra rejtélyes okokból szörp is került, így arrafelé vettem az irányt a szupermarketben. Ha már cukros lötty, akkor legalább legyen benne gyümölcs alapon átböngésztem az összetevőket és a Piroska márkában véltem meglelni a megfelelő ár/érték arányt, mivel nem csak aromával dúsított műanyagból állt, hanem 33 százalékban gyümölcslevet tartalmazott. Az már más kérdés, hogy íztől függetlenül mindegyik kizárólag almalevet és ehhez adták a cimkéhez passzoló aromát, de ne legyünk telhetetlenek. Nem keveset nyomott a latban, hogy a kinézett szörp sem tartósítószert, sem mesterséges színezéket nem tartalmazott. Feltűnt viszont egy polccal feljebb egy Fino márkájú szörpcsalád, ami ugyanazokat az ízeket kínálta, látszólag ugyanazon az áron és hasonló dizájnnal, mint Piroskáék, de míg a magyar márkanév alatt futó szörpöt kilencszeres, addig Fino-t nyolcszoros higításban javasolják fogyasztani a címkén. A gyártó adatait böngészve azonban kibújt a szeg a zsákból. Ugyanott készül a két termék és teljesen megegyező az összetétel. Bár mindkettő 369 forint, a Piroska 7 decis, a Fino félliteres üvegben van, az utóbbi tehát drágább. Aki pedig betartja a keverési tanácsot, az a Fino-t érzi édesebbnek, holott ugyanaz van mindkét üvegben. Ügyes. Csak azt nem értem, miért egy helyen árulják őket?

Magyar minőség

Kenőmájast akartam vásárolni egy újonnan megnyílt élelmiszerüzletben, amikor az egyik termék felett megláttam az alábbi jelölést: „magyar minőség”. Még átfutott az agyamon, hogy mennyire nem jelent ez semmit – a jól ismert „Henkel minőség!” szlogen is csak annyit jelent, hogy olyan, mint amilyent a Henkel gyárt -, de úgy döntöttem, ennél a terméknél kezdem a válogatást. Azok kedvéért, akik nem járatosak az élelmiszereken feltüntetett összetevők világában, teszek egy kis kitérőt. Az előírások alapján az öszetevőket mennyiségi sorrendben kell feltüntetni a csomagoláson, az szerepel a lista elején, amiből a legtöbb van az adott termékben. Magyar minőségű készítményünk például így kezdődött: Gyártási szalonna, sertésbőrke, ivóvíz, máj. Magyarul nyesedék és zsíradék adta alapját a magyar minőségnek. Mellette német kenőmájas, különösebb reklám és figyelemfelkeltés nélkül, 30 forinttal drágábban. Összetevői: Sertéshús (55%), sertésmáj (25%), szalonna. Remélem érezhető a különbség. Talán nem kellene lejáratni a „magyar minőség” fogalmat élelmiszerként árusított ipari hulladékkal, még akkor sem, ha a stabilizátorok, ízfokozók és ízesítő anyagoknak köszönhetően gusztusos és ízletes a műmájas.


Még egy kiegészítés, amire jó odafigyelni: a „kenőmájas” feliratú termékekben a máj aránya minimum 25 százalék, a „májas” pedig legalább 12 százalék májat tartalmaz.

Az ár a forint értékét tartalmazza

Némi zavar keletkezhetett a mátrixban a szombathelyi Vásárcsarnok lángossütőjénél, amikor ezt a feliratot kinyomtatták. (November 23-án még kint volt.) Valószínűleg az „Árak forintban értendők és az ÁFÁ-t tartalmazzák” sűrítéséből keletkezett az alábbi megmosolyogtató kiírás.


Tényleg, mennyi most a forint értéke?

Ásványvíz, akcióban


Magától értetődő akció. A 17 százalék kedvezmény után a termék 90 százalékkal drágább.
Na jó, ne gonoszkodjunk, az ilyen hibák rendszerint figyelmetlenségből adódnak, korábban egy 219 forintos valami lehetett a tábla alatt. A pénztárnál viszont nem reklamálhatunk, ha ilyen áron húzzák le vizünket és kis árcédulán nincs ennél alacsonyabb ár feltüntetve. (A gépben feltételezhetően az akciós ár szerepel.)

Kandi telefon

Megtaláltam ütött-kopott telefonom adatkábelét, így át tudtam tölteni a számítógépemre azokat a fotókat, amelyeket különböző boltokban fotóztam a közelmúltban. Aki ismer, az tudja hogy lelkesen bújom vásárláskor a tájékoztató adatokat, az összetevők leírását és nem elsősorban az árcimke alapján döntök. Kedvelem a reklámokat is, ezért rendszeresen elolvasom az ilyen feliratokat. Most 5-6 olyan képet szúrok be a blogra, ami talán nem csak a hozzám hasonló kockafejűeknek érdekes, de a normális embereknek is tanulságos lehet. 🙂

A képek minőségéért elnézést kérek, de mobiltelefonnal készültek. (A mobiljaimat mindig akkor cserélem, amikor már szétestek, így nem a legmodernebb James Bond arcfelismerő, navigációs és hátmasszírozó kütyü lapul a zsebemben.)