Kategória: archív

A Rába gyár lámpabúrái

Régebben, még gyerekfejjel mindig izgatottan néztem a Rába gyár szokatlan lámpabúráit. Mint megannyi oszlopra szállt idegen űrhajó, jól el lehetett játszani a gondolattal. Azt már később hallottam, hogy nem esztétikai okokból kaptak ilyen búrákat a világítótestek. A Rába gyár ugyanis háború esetén stratégiai fontosságú lehetett volna és mint ilyen, elsőszámú célpontja egy esetleges légitámadásnak. A búráknak köszönhetően a levegőből nem nyújtott hivalkodó célpontot az üzem. Persze a XXI. században már akár koromfekete is lehetne a környék, az sem lenne akadály, de a búrák maradtak.

A Rába gyár lámpabúrái részletei…

Nem átverés, csak ki kell várni

Hónapokkal ezelőtt fotóztam a lenti képet egy szombathelyi multi áruházban. A címkén két akciós ár szerepel: 1 euró és 300 forint. Akkor még egy euró kb. 260-265 forintot ért, így lehetett némi rossz szájíz a vásárlókban, főleg, mert euróban nem lehetett fizetni. Mára viszont 1 euró közel 300 forint, így kiderült, hogy az eladók nem ügyeskedtek, csak a jövőbe láttak.

Ugyanebben a boltban kaptam le egy másik árcédulát is, két áral: 300 HUF és 625 HUF. Értelemszerűen az alacsonyabb árat kell fizetni ilyen esetben a pénztárnál, de azért elgondolkodtató, hogy az üzlet nyitásának napján már ennyi számmal kell megbírkózni a vásárlónak.

Magyar gyarmat

A szombathelyi „főpostával” szemben áll Magyar László szülőháza, vagyis a hely, ahol a régi ház állt. Róla eddig annyit tudtam, hogy nagy Afrika-kutató volt az 1800-as években. Mostanában átrágtam magam a Séta a világ körül című 1908-ban kiadott könyvön. A vastag kiadvány rengeteg fotót, illusztrációt tartalmaz a világ népeiről, épületekről, utcákról, szóval jó kis lenyomata annak, hogyan képzelték el a világot 101 évvel ezelőtt. Ebben a könyvben fedeztem fel egy érdekességet, amit hiába keresek a mostani történelemkönyvekben, pedig érdekes lehetett.

Magyar gyarmat részletei…

Lila köd

Autósok ezreit csapta be az Il Ferro Kft., vagy csavarjunk egyet a dolgon, autósok ezrei dőltek be a kecsegtető ígéretnek. A hasonló kaliberű csalók szerintem még évtizedekig kaszálhatnak Magyarországon, a „keressen gyorsan sok pénzt munka nélkül”, vagy „autó szinte ingyen” szlogenekkel bizony könnyen lehet tarolni. Bár az Il Ferro már 2007-ben megbukott, mégis a mai napig láthatók ilyen matricával felruházott autók. Ezt a képet még korábban lőttem, de tetszett a tulajdonos önkritikája. Már ha annak szánta.

Ujj-é, a körforgalomban nagyszerű

Gigantikus hüvelykujj Marseille egyik körforgalmában. Út közben törtem a fejem, mi a fenyőt jelképezhet. Esetleg valakinek van ötlete?

Update: nem hagyott nyugodni a dolog és utánanéztem a neten, mit jelképez ez az ujj, kié, mit kell róla tudni? (Sztálin mutatóujja pl. a Csinibaba című film óta híres 🙂 ) Nos, alaposan meglepődtem. Azt nem tudtam meg, kinek az ujja lett megörökítve, de azt igen, hogy egy Cesar nevű francia művész alkotásáról van szó. Összesen három ilyen ujj készült, a képen láthatón kívül egy Dél-Korea fővárosát, Szöult díszíti (de megnézném, hogy szállították oda), egyet pedig elárvereztek 2007-ben. És itt nyeltem egy nagyot, a hüvelykujjra a nyertes licit 1,219 millió euró (mai áron kb. 350 millió forint) volt. César Baldaccini 1998-ban halt meg, az 1965-ben készült „Le pouce” 18 tonnát nyom és 12 méter magas.

Ez rossz vicc volt

Szántóföld végébe szurkált útszéljelző oszlopok Győr-Moson-Sopron megyében, a 86-os út mellett. A tulaj talán kamionokat, buszokat, vagy néhány személyautót akart zsákmányolni a ködös éjszakákon? Aki vezet autót, az jól tudja, milyen fontos rossz látási viszonyok között a prizmás oszlop, amihez be lehet lőni az út szélét. Na de ha messze van az úttól?

Mozgó ravatal

Románia keleti csücskében figyeltem fel erre a számomra különös szokásra. A halottat nyitott koporsóban, szépen felöltöztetve vitték egy kört a városban a temetkezési vállalat autójában, miközben a hozzátartozók a koporsó mellett hangosan sírtak.