Kategória: krimi

Bomba ajánlat a Tesco-tól/-nak

Bombariadó miatt órákig zárva tartott a szombathelyi Tesco hipermarket.  Erről korábban már írtam. Aznap este valami szöget ütött a fejembe és előkutattam a papírgyűjtésre szánt újságok közül a cég reklámkiadványát. Nem csalódtam, a sarkában ott virított, hogy „Bomba ajánlat”. Vajon a rekedtes női hanghoz tartozó telefonáló innen merítette az ötletet? Vagy neki is volt egy bomba ajánlata a multinak, csak félreértették a hívását?

Aznap egyébként valamilyen front volt és ilyenkor megszaporodnak az ilyen-olyan hívások a segélyhívószámokra. Van, aki megelégszik egy „Buzi zsaruk!” bekiabálásával, más hisztérikusan röhög, vagy liheg. Ilyenkor elnéző mosoly jelenik meg az ügyeletes arcán, miközben kijelzőjén ott virít a letiltott szám, teljes valójában, visszahívhatóan.

Gy parcella

Gy parcella. Szerintem nincs szülő, akinek ne lenne gombóc a gyomrában, amikor belép ide. A kis fejfákon többnyire egyetlen évszám szerepel. Ez a születés és és egyben a halál éve. Családi tragédiák sorakoznak egymás mellett. A várt jövevény, aki már fel sem sírt, vagy hamar gyásszá változtatta családja örömét. Akad fejfa, amin három név és egy dátum szerepel. Ikrek voltak. Fotó egy mosolygó babáról, alatta: „élt 2 hónapot”. Vidám kis figurák egy másik helyen, mókásak lennének, ha nem egy három évet élt kisfiú sírján ücsörögnének.

És itt a sír, amit kerestem. Rajta friss virágok, alattuk mécses ég. „P. Márk 2007-2008.” A szülők sokáig csak álmodoztak a kis utódról, de nem akart összejönni. Végül óriási örömükre sikerült és megszületett Márk. Július 17.-én volt egy éves.  Mindenki a vidám kis legényt ünnepelte a családban. A tortából jutott a szomszédoknak is. A kisfiú már totyogott és ránevetett azokra, akik ránevettek. A szülők is barátságosak voltak, rengeteg helyre vitték a gyereket, sokat sétáltak vele. A szülinapja után elmentek a veszprémi állatkertbe és a zalaegerszegi Aquaparkba. Vidáman mesélték az élményeket. És filmszakadás.

Tizenkét nappal a születésnap után Mónika, az anya és Szabolcs, az apa gyógyszerekből kevert méregkoktélt itatott a kisfiúval. A kis legény szervezete küzdött, de hiába. Az a kéz, amitől eddig szeretetet kapott most keményényen rászorult a fiúcska arcára, amíg az meg nem fulladt. Ezután a szülők is megpróbáltak végezni magukkal. Egyiknek sem sikerült. Az anya P. Mónika Szombathelyen, az apa, P. Szabolcs Tökölön ül, előzetesben. Én pedig hihetetlenül dühös vagyok. És egyben kíváncsi is. Vajon a szülők odaállnak valaha a kis Márk sírja elé? Gyújt érte gyertyát az a kéz, amely elvette az életét? Nem egy ismerősöm van, aki szeretne gyereket, de nem lehet neki. Nekünk „elment” a második babánk és azóta az orvos tanácsára még nem próbálkozhatunk új gyerkőccel, de szerencsére van egy gyönyörű nagy-kislányunk. Nem tudok elképzelni olyan szituációt, hogy a feleségem elémállna: öljük meg a gyerekünket és én rábólintsak. Az lenne a minimum, hogy soha nem közelíthetné meg többet a gyereket, de lehet, hogy olyan dologra is rávetemednék, amit súlyos testi sértésnek neveznek hivatalosan és amit normális körülmények között nem tudnék elképzelni magamról. De P-éknél állítólag közösen tervelték ki a gyilkosságot, a „nehéz anyagi körülmények” miatt. Én ezt nem hiszem el és nem csak azért, mert állítólag semmiben nem nélkülöztek és a lakást is felújították. Remélem egyszer kiderül, mi történt és miért történt így. Addig viszont nagyon sokat fognak szenvedni a börtönben. A gyerekgyilkosokat ugyanis állítólag nagyon nem kedvelik arrafele.

Meggyilkolt kisfiú a gyerektemetőben, Szombathelyen

Zaklató lettem

Feljelentettek zaklatásért. Ausztriában. Kicsit váratlanul ért a dolog, de ebből is látszik, nem vagyunk egyformák. A feljelentőm egy osztrák férfi, aki szerint félelemkeltő, hogy többször becsengettem a házába és a falujában érdeklődtem utána, hol lehet megtalálni.

Egy osztrák rendőrtiszt hívott telefonon és rendkívül udvariasan, magyarul érdeklődött, jártam-e augusztus 27-én Ausztriában? Rövidre zártam a dolgot, rákérdeztem, Nikitsch-ről akar-e kérdezni. Hallhatóan megkönnyebbült, hogy nem kell lefutnia a köröket. Kiderült, tizenegy embert találtak az osztrák rendőrök, akiktől Stefan B. után érdeklődtem. Tudtak arról, hogy a szomszéd település kocsmájában, Stefan törzshelyén is jártam. Fotóik vannak a kocsimról Nikitsch utcáin. Rákérdeztek a „97 PRESS 00” feliratú francia rendszámtáblámra is, ami a kalaptartón hevert, vajon az igazi-e? Majd abban maradtunk, hogy tájékoztatnak, mikor kell mennem kihallgatásra.

Most talán zaklatónak kellene magam éreznem, amiért így felzaklattam egy osztrák férfit a jelenlétemmel. Pedig csak a munkámat végeztem és a rendőrségi nyomozás eddigi adatát – a 11 fellelt osztrák megkérdezettet – büszkén mutathatom majd a főszerkesztőmnek, nem a lábamat lógattam, mentem, kerestem-kutattam. A célomat végül csak részben értem el, hiszen Stefan B. elbújt előlem, nem tudtam vele beszélni, így ő sem mondhatta el, hogy látta a történteket, de azt sem, hogy menjek a fenébe. A falusiak is segítettek neki, telefonon értesítették, meneküljön, magyar rendszámú autó érkezett a faluba.

Ja, igen. Egy fontos momentumot elfelejtettem megemlíteni. Stefan B. egy osztrák rendőrtiszt. Július 27-re virradóra elgázolt egy 19 éves nagycenki fiút, majd megállás nélkül áthajtott Ausztriába és elrejtőzött a házában. Később házkutatási paranccsal hozták ki saját kollégái. Vérében 1,2 ezrelék volt az alkoholszint. Sz.B., az elgázolt fiú a helyszínen meghalt.


Ezt láttam, amikor Stefan B. ajtaja elől elnéztem a negyedik szomszédhoz.


És ezt a képet rögzítette a hanyagul hátrafordított és sorozatlövésre állított gépem, amikor én háttal álltam a szomszédoknak.

Nézőpont kérdése

-Hogyan jutott a rendőrség tudomására, hogy azok az emberek orvvadászatot folytattak? – tette fel a kérdést egy újságíró a rendőrségi sajtótájékoztatón.
-Mi sem a lábunkat lógatjuk, igyekszünk információkat szerezni és vannak törvénytisztelő emberek, akik segítik a munkánkat – válaszolt a város kapitánya.
-Mindenkinek vannak rosszakarói – foglalta össze a bajsza alatt a zsurnaliszta.

Benne vagyok a tévében

Nem tudom, a XXI. században még miért olyan nagy esemény az, ha valaki benne van a tévében? Az persze más, ha ez a valaki éppen olimpiai érmet vesz át, vagy neki termett a világ legnagyobb töke, rosszabb esetben ha részegen lerongyol egy fél falut egy böhöm nagy kamionnal. Rendszeresen kapok telefont, emailt, iwiw üzenetet, amikor objektív elé keveredek: „Láttalak a tévében!” Innen tudom, hogy ismerőseim még megismernek, ez valahol jó. Tegnap este aztán sokan gondolták úgy, hogy meg kell osztaniuk velem élményüket, miszerint láttak kitakart fejjel (de megismertek ám!), kerítésen állva, vagy épp egy idős néninél táncolva. (Álltam egyik lábamról a másikra.) Szilvásy titokminiszter benzinbombával megspékelt nyaralóját próbáltuk megközelíteni, de a falut teljesen lezárta a rendőrség, minden újságíró a település bejáratánál tobzódott. Én közben elmentem megnézni a falu szép temetőjét és hogy, hogy nem átestem a temetőkerítésen. Ha már így alakult megindultam a paradicsomok között a titokzatos nyaraló felé, de félúton találkoztam négy mosolygós rendőrrel, akik segítettek megtalálnom a helyes utat. Visszafelé. A második próbálkozásom, más irányból már sikeresebb volt, de mint a TV2 felvételén látszik, itt is egyenruhás kísérettel érkeztem vissza a kiindulási helyre. Mindegy, végül elsőként értem a házhoz Wolfival, a TV2 operatőrével, aki bevágódott az anyósülésemre, így még elkaptuk, amint nagy takarófóliával rejtik el a külvilág elől a sérült, elvileg berobbantott ajtórészt. Azt máig nem tudom, mi volt az a nagy titkolózás, miért kellett 14 órán keresztül helyszínelni és mit tudtak még fotózni 15 órakor civilruhás nyomozók, amikor hajnali kettőkor történt a detonáció?  Mindegy, a lényeg, hogy végül nem jöttünk el üres kézzel. Ismét bejött egy ad-hoc ötlet. Felhívtam a tudakozót és megkérdeztem a szomszéd ház telefonszámát, ott ugyanis nem volt csengő. Meglepetésemre egy asszony felvette a telefont és megbeszéltem vele, hogy bemehetek a területére és nyugodtan hátra mehetek a kerítéséhez. Megismételtem neki a nevemet, ha esetleg a rendőrök magánlaksértésre gyanakodnának. Amikor a többiek látták, hogy az asszony kedvesen fogad ők is beözönlöttek a kertbe, így hátulról, egy ól tetejéről minden nagyobb országos TV csatorna nézője láthatta a sérült házat és a hátsó részben még mindig tevékenykedő rendőröket. Két-három perc múlva már egy rendőr terelt ki minket az utcára-

-A hölgy kérése, hogy senki ne menjen már be hozzá az udvarra – közölte hivatalosan az egyenruhás.
-Ezt Ön kérte tőle, ugye? – mosolyogtam, de nem vártam őszinte választ.
-Persze, hogy én. De rábólintott, onnantól meg már az ő kérése.

Kitakart

A gyanú szerint

Sajnálom, de elkezd rángatózni a szemem, amikor ilyeneket olvasok: „2006. szeptember 26-án a Jászai Mari utcában, a garázssoron üzemeltetett itallerakatban elhunyt férfi T. J. 70 éves szombathelyi lakos, aki a gyanú szerint emberölés áldozata lett”

Jelzem, ez nem rendőrségi közlemény, ez újságban jelent meg. Vajon mi adott alapot erre a gyanúra? Talán a boltban talált rengeteg vér? A szúrt sérülések? A boltból kivezető véres nyom? Vagy egyéb rejtélyes körülmények? Gyanúm szerint a fenti idézet hülyeség. És a gyanúm megalapozott. Ha már ragaszkodunk a hivatalos nyelvezethez. (Korábbi írásom, ami a gyilkosság napján jelent meg. Senki nem kételkedett az „idegenkezűségben”.)