Tábla a Tropicariumban:
Kérjük ne dobjanak pénzt az aligátorok medencéjébe! A pénzből kioldódó fém megbetegíti, sőt meg is ölheti a halakat! Köszönjük a megértésüket!
És a kérés eredménye:
Azt hiszem a kerítésemre is kiteszek egy ilyen táblát, aktualizálva növényekre és sünikre. Hátha hasonló hatással lesz a járókelőkre.
Már többször feltűnt, amikor Oberwart felé autóztam, milyen legyezőszerűen terülnek szét a felhők az egyik szakaszon. Amikor negyedszerre láttam, lefotóztam. Biztosan van rá magyarázat, mire fel ez a rendszeres alakzat, talán a domborzat is befolyásolja, mindenesetre nekem tetszett. Meglőttem, felteszem, hátha más is kedvét leli a felhőkben.
Felállították mindenki karácsonyfáját Debrecenben – mondta a műsorvezető a TV2 Tények című hírműsorában, majd hozzátette: A fa 180 méter magas.
Na, ez már valami! A kezdeti felnevetés után azon kezdtem töprengeni, vajon logisztikailag megoldható lenne-e egy ekkora fa eljuttatása egy város központjába? Szombathelyen például biztosan nem, hiszen híján vagyunk például a sugárutaknak. A második ötlet az volt, hogy ha a fa tényleg 180 méter magas, akkor a tetejére egy erős izzót kell tenni és még húsz mérföldről is látható lesz.
Csak viszonyításképp: Vas megye legmagasabb épülete, a szombathelyi székesegyház 62,5 méter magas. Egy érdekes lista: Magyarország legmagasabb épületei.
Fák magasságának tekintetében két éve egy 115,5 méteres kaliforniai óriásfenyő, Hyperion vezette a világranglistát, túlnőve az addig vezető Heliost és kétágnyira lehagyva a lista harmadikját, Icarust.
Aki teheti hagyja a tévét és mozduljon ki otthonról. Most ilyen a Csónakázó tó környéke:
Egy rendkívül érdekes embernél töltöttem a tegnap éjszakámat, miután este kilenckor hallottam róla a Savaria Mozi igazgatójától. Elvileg csak a telefonszámát akartam elkérni, de úgy alakult, hogy tíz perc múlva már a házában csodálkoztam rá a különböző szépségekre. (Erről hamarosan részletes anyag olvasható a nyugat.hu-n), egy óra múlva pedig a kertben majszoltuk a sült gesztenyét a kerti tó mellett. Szóba került a belvárosi kert is, ahol öt évvel ezelőtt fű sem nőtt, most viszont a földcsere és növény-, tótelepítés után egy megnyugtató oázis. Mint kiderült, riportalanyom nem csak növényekről gondoskodott, de elballagott egy állatkereskedésbe is és vásárolt néhány pár hüllőeleségnek árusított élő tücsköt is. Ezeket aztán hazavitte és „elültette” őket a kertjében. Azóta tücsökszó mellett élvezhette a nyári estéket. Ő mesélte, hogy Japánban állítólag kitűnő házőrzők a tücskök. A kutya ugyan ugat, ha idegen érkezik, de azt meg lehet mérgezni, el lehet altatni, tehát elhallgattatható. Ellenben a tücsökkel, amely akkor ciripel, ha minden rendben. A gyanús mozgásra elnémulnak a kis hatlábúak, ami felkeltheti a gazda figyelmét.
-Azért okosak ezek a japánok, ezt jól kitalálták. De a múltkor azon töprengtem, mi van, ha valaki felveszi a tücsökciripelést és bekapcsolja a lejátszót, amikor megy betörni? – morfondírozott vendéglátóm. Azért mnket magyarokat sem kell félteni.
Az idén már olyan sokan fotóztak tornádót Magyarországon, hogy kicsit szégyenkeztem miatta, amiért nekem még nem sikerült. De a szerencse mellém szegődött és a Haladás pálya felett sikerült is lekapnom egy rémisztő, pusztító, brutális, gigantikus és megdöbbentő példányt, amint sunyin osont az esti égen, bárányfelhőket szaggatott cafatra és bizonyára egyéb csúnyaságokat is művelt. Közben a szombathelyiek nem is sejtették, milyen veszedelem fenyegeti őket! Rémisztő!
Persze ha úgy fotóztam volna, hogy épületek, tereptárgyak is legyenek a képen, akkor azonnal kiderülne, hogy nem egy lenyúló tölcsérről van szó, hanem optikai csalódásról, de akkor hol maradna a szenzáció és a rettegés?
