H1 üti N1-et

Csak egy kis kiegészítés a H1 lép N1-re című korábbi bejegyzésemhez. Kíváncsi leszek, hozzák-e az akkor pánikoló újságok akkora terjedelemben ezt, mint anno a rab halálát, amit „feltehetőleg” H1N1 okozott.

SAJTÓKÖZLEMÉNY

A Szombathelyi Országos Büntetés-végrehajtási Intézetben november 18-án, a hajnali órákban elhunyt egy 53 éves, előzetes letartóztatásban lévő női fogvatartott.

Az elkészült orvos-szakértői vizsgálat kizárta a fogvatartott H1N1 vírusfertőzését.

Szombathely, 2009. november 30.

Szombathelyi Országos Büntetés-végrehajtási Intézet

Agresszív tolató vagyok

A szombathelyi piac mellett álltam meg délután piros lámpánál. Úgy gondoltam, elpakolom az autóstérképet az anyósülésről a mellette lévő ajtózsebbe, ezért rutin mozdulattal behúztam az elektronikus parkolóféket és áthajoltam a túloldalra. (Ez a parkolófék remek dolog, egy karhúzásra masszívan befékezi az autót, mint a kézifék és gázadással lehet kioldani.) A pakolászás közben éreztem, hogy megrándul az autó, mintha lefulladt volna. Csodálkozva néztem vissza a műszerfalra, de ott semmi szokatlan nem fogadott, a motor járt. Rosszat sejtve néztem a tükörbe és nem csalódtam. Egy autó állt közvetlenül mögöttem, megszeppent hölggyel a volán mögött az anyósülés ajtaját éppen felszabó és az autójából félig kilógó vehemens fickóval. Agresszív tolató vagyok részletei…

Fantáziadús italcímke

Ajándékba kaptam egy üveg „whiskyt” és bár a mondás szerint ajándék lónak ne nézd a fogát, a szemem mégis megakadt az ötletdús címkén.

Arra ugyanis ismeretlen megfontolásból az alábbiak kerültek három különböző betűtípussal:

„Golf Team”
„The Best Golf Team”
„Golf Team”

A Vitexim Kft. terméke egyébként vizet, finomszeszt és természetes whisky aromát tartalmaz, no meg karamellt, a szín végett, azaz a whiskyhez semmi köze, legfeljebb messziről úgy néz ki, mintha. A cég igazán kipróbálhatná, mi történne, ha a fenti Golf Team feliratot kicserélnék az alábbiakra, természetesen változatos betűtípusokkal:

„Mpffff Pffhg”
„Pffffmmmhh hmmm”
„Pfffmpf hrrrr”

Szerintem nem lenne nagy visszaesés a forgalomban, sokan talán észre sem vennék, amíg az árcédulán csak három számjegy szerepel, nem négy.

A szakértő válaszol: mi az a jackfruit?

Egy thai reklámban keltette fel az érdeklődésemet a jackfruit nevű gyümölcs. Utánanéztem és kiderült, mást is érdekelt már. Az edenkert.hu szakértője válaszolt, közérthetően. Talán túlságosan is. Idézet a válaszból:

(…)a durián csak hatalmas, míg a jackfruit gigantikus gyümölcs. Az előbbi egy büdös, maláj majomkenyérfa-féle, az utóbbi valami indonéz kenyérfaféle termése. De lássuk részletesebben! (…) A gyümölcsök királyának nevezett duriánt (Durio zibethinus) Délkelet-Ázsiában termesztik. Akár húsz centiméteresre is megnövő termése szúrós-rücskös felületű, éktelenül büdös, zöldes, esetleg barnás színű. Ha erős késsel, fűrésszel vagy vésővel felnyitjuk, akkor édes illatú, krémes állagú, halvány-barackszínű húsához férhetünk. (…) A 40 méteres fán termő 1-2 kg-os gyümölcsök többeknek okoztak már komoly fejtörést. „Duriánt enni olyan, mint vaníliapudingot kanalazni a nyilvános vécében” hallottam valahol.

(…)A jackfruit a  kenyérfa vagy másnéven jákafa termése (Artocarpus heterophyllus) akár 40 kilót is nyomhat. (…) Akkorára nő, mint egy megtermett tölgyfa, és teljes felületét fehér, gumiszerű „takony” borítja. A világ legnagyobb gyümölcse akár 90 cm hosszúra is megnőhet, éretten sárgászöld színű, tüskés bőrű. (…)A túlérett gyümölcs rohadó hagymára emlékeztető szagot áraszt, de a gyümölcs még ilyenkor is fogyasztható. Állítólag a jackfruitról mintázták a gyümölcsös rágógumi ízét. (Forrás)

Amikor a fagyi visszanyal

Nehéz természet vagyok, ritkán hagyom szó nélkül, ha megpróbálnak átverni, vagy nem azt kapom, amit kértem. A közelmúltban kétszer is behúztak a csőbe.

Fagyizó a Savaria Plázában.
-Elnézést, csak ötezresem van, nem gond?
-Miért lenne?
-Jó, akkor kérek egy három gombócos puncs, gesztenye, vaníliát.
-Tessék, 390 forintot kérek.
-Tessék – nyújtottam át az ötezrest. A hölgy elkerekedett szemmel néz rám:
-Kisebb nincs?

Mély levegőt vettem, mire elnevette magát: Csak vicceltem!

MOL kút a Zanati úton. Hajnali fél négy, Szlovákiába kellett mennem, még kicsit kóvályogva tankoltam. A látványpékség illata viszont elcsábított.

-Friss a sütemény?
-Itt sütjük.
-Jó, kérek két pogácsát, egy virslis párnát és egyet abból a pufiból.
-Rendben. Tessék. A tankolással együtt 12 ezer forint lesz. Ja, a sütik tegnap délutániak, nem baj?

Korán volt még, de a bejelentés sikeresen feltornázta a vérnyomásomat. Egyelőre azonban csak csúnyán néztem a pénztárosra.

-Haha, vicceltem. Tudom mennyire pipa az ilyesmire. Nyugi, most sütöttük.

Vigyorogva jöttem el a kúttól és mindkét esetben jobb kedvem lett a kedves tréfáktól. Azóta azonban mindig várok 3-4 másodpercet, amikor úgy érzem, ki akarnak babrálni velem. Hátha közlik, hogy csak vicc volt. Sajnos a fenti két eset csak kivétel.

Ikszdé!

Egyre többször hallom a rádióban és televízióban, hogy nem kell tartani a netmagyar terjedésétől az iskolákban és az életben. Bár én nem értek ezzel egyet, a szakértők szerint ez csak jót tesz a nyelvünknek, frissíti, alakítja azt, hiszen már mi sem olyan régimódi szavakat használunk, mint ükapáink. Ismerőseim tudják, mennyire harapok a „vok” (vagyok), „tom” (tudom), ijen, ien, valyon és hasonló szavakért, amikor az nem sms-ben, hanem mondjuk hivatalos levélben, megkeresésben fordul elő.

Rohamosan terjed az XD is, ami eredetileg a csukott szemmel vihogást szimbolizálta, de sajnos nem egyszer hallottam már káröröm kifejezéseként élőszóban is azt, hogy „ikszdé”! Konkrétan: „ezt nem hiszem el, ikszdé, ikszdé!”

Talán egy kicsit túlzásba vitte a chatelést az illető. LOL. Fail.