Régi panorámakép Szombathely Fő teréről

Újabb látványos, régi panorámaképet találtam Szombathelyről, ezúttal a Vas Megyei Rendőr-főkapitányságon. A képre kattintva letöltődik a teljes méretű felvétel, amelyen az akkori Horváth Boldizsár, ma Fő tér kb. háromnegyede látható. Ha nem tévedek, akkor a fotóművész vicces kedvében volt a kép készítésekor, és néhány gyerkőcöt megkért, hogy a panorámakép minden kockájára álljanak be valamilyen pózban. Így a felületes szemlélő egy olyan teret lát, amelyen zajlik az élet, de ha jobban megnézzük, akkor klónokat láthatunk. Remélem nem voltam nagyon illúzióromboló, de én szeretek ilyesmiket észrevenni.

Klikk a képre a panorámafotóért! A letöltött képet 100 százalékra nagyítva megtekinthető a régi tér. Az üveg tükröződéséért elnézést, gyorsan lőttem.

Városszavazás: hol járunk?

Máris vissza kell vonnom az öttel ezelőtti bejegyzésemet, amiben a városszavazás szükségességét kérdőjeleztem meg. Itt van pl. ez a tábla. Ha egy idegen téved erre, akkor milyen nevet keressen a térképen?

A megoldás persze kézenfekvő, nézzük meg, mi van az út túloldalán. Ez:

De vajon ha a városból távozókat ilyen szép tábla búcsúztatja, akkor a beérkezőket miért egy kopott? (Túrázóknak: az Emlékmű dombja melletti út)

Pink tábcsi, édibédi!

Nehéz eldönteni, vajon a száguldozó Hello Kitty rajongók rózsaszín-imádatát célozza meg ez  tábla, vagy egy melegfelvonulási útvonalra tévedtem véletlenül? Bájos a 30-as szám alá vésett MIÉP felirat is, a politológusok biztosan azonnal mondanának rá valami hihető magyarázatot, mit szombolizál. De az is lehet, hogy az aktivisták partizánként bevették magukat az erdőbe és időnként kiörnek jelet adni magukról. A harmonikus színösszeállítású tábla a Parkerdő közelében lelhető fel, Szombathely határban.

20 deka párizsi, szelve

Egy kis zalai faluban álltam meg némi harapnivalóért. Zsemlét, kockasajtot és párizsit kértem. (Igen, tudom, miből készülnek, de szeretem ezeket, főleg vezetés közben.)

-Szeleteljem? – kérdezte az eladó hölgy kedvesen én pedig bólintottam és pénzt keresgéltem.
-24 deka lett, maradhat?
-Persze, maradjon csak. Nagy vagyok, belémfér.

Azt már a kocsi mellett vettem észre, hogy az eladó nem vitte túlzásba a szeletelést. Viszont igaza van. Mivel nem ismert, tudja, hogy nem vagyok falubeli. Egyedül ültem az autóban, így valószínű, hogy nekem kell. Öt zsemlére meg minek 20 szelet? Viszont ha utánaszámolunk, akkor kiderül, hogy csupán egy szelettel számította el magát, így lett a 20-ból 24 deka.De legalább a héját lehúzta.

Tornádó Szombathelyen!

Az idén már olyan sokan fotóztak tornádót Magyarországon, hogy kicsit szégyenkeztem miatta, amiért nekem még nem sikerült. De a szerencse mellém szegődött és a Haladás pálya felett sikerült is lekapnom egy rémisztő, pusztító, brutális, gigantikus és megdöbbentő példányt, amint sunyin osont az esti égen, bárányfelhőket szaggatott cafatra és bizonyára egyéb csúnyaságokat is művelt. Közben a szombathelyiek nem is sejtették, milyen veszedelem fenyegeti őket! Rémisztő!

Persze ha úgy fotóztam volna, hogy épületek, tereptárgyak is legyenek a képen, akkor azonnal kiderülne, hogy nem egy lenyúló tölcsérről van szó, hanem optikai csalódásról, de akkor hol maradna a szenzáció és a rettegés?

Város, nem város – iwiw rémek

Hosszú távollét után 23 olvasatlan üzenet várt az iwiw fiókomban. Több mint öt éve regisztráltam, de még mindig van bennem kis izgalom ilyenkor. Régi ismerős bukkant fel, programra hívnak? Nos, ezúttal is csalódnom kellett. A levelek közül 18 városszavazásról szólt, 3 valamilyen szolgáltatást reklámozott, 2 levél pedig gyakorlatilag nem szólt semmiről.

Nem értem ezt a városszavazásos dolgot sem. Az iwiw fejlesztőinek még nem esett le, hogy ha a világban kétmillióan szavaznak pl. Hegyfalura, attól az még nem lesz város? Amikor kérdőíveken futok bele a „Város” mezőbe a lakcím megadásánál, akkor néha elmorfondíozok rajta, hogy ezt a bivalyröcsögeieknek nem kell kitölteni? De sokkal elgondolkodtatóbb, mi vezérel embereket arra, hogy ilyen szavazásosdit továbbítsanak? Főleg, amikor egy listában szereplő városról szavaznak. Azt hiszem, akkor lehet ilyesmit indítani, ha egy település nem szerepel az iwiw adatbázisában. Ha elegen szavaznak rá, akkor bekerül. Vicces. Ha én mondjuk az alaszkai Nome városából netezek, akkor feltehetőleg kevés magyar támogat onnan, kereshetek hát embereket hazánkból, akik szavaznak Nome-ra. Mondjuk nem nehéz. Beírom, hogy a levelek továbbküldői kapnak ingyen egy iPod-ot a Microsofttól és máris özönlenek a levelek boldog-boldogtalanhoz, hogy ők is szavazzanak és olyanok is lesznek, akik állítják, a levél nem kamu, mert van ismerősük, aki már kapott olyan kütyüt.

Végezetül már csak egy vágyam van. Szeretnék eljutni Szobathelyre, Sombathelyre, Gencapátiba, Sáevárra, mivel ezekben a városokban még nem jártam, de olyan sokan küldik tovább a szavazásos körlevelet, hogy biztosan izgalmas helyek lehetnek.

Savanyú a gesztenye

A Kőszegi Szüret rendezvényéről hazafelé tartva este a Fő téren azon töprengtem, lángost, pogácsát, kemencés finomságokat, vagy gesztenyét vegyek magamnak az útra? Végül az utóbbi mellett döntöttem. És természetesen egyszerre nagy adaggal, hiszen mit nekem egy kis zacskónyi gesztenye! Az árustól megtudakoltam, honnan a csemege, aki becsületesen bevallotta, hogy nem magyar, hiszen nálunk még nem érik. Ettől az őszinteségtől meghatódva bevágtam magam a kocsiba és elindultam Szombathelyre. Hamar rájöttem, hogy ezt a gesztenyét nem lehet egy kézzel megpucolni. Nagynehezen sikerült egyet megszabadítani a héjától és boldogan bekaptam, majd eltorzult arccal köptem ki a savanyú gyümölcsöt. A harmadik rosszízű próba után belepislantottam a zacskóba, ahol barnabelű, vagy égett gesztenyék fogadtak. A 600 forintért vett gyümölcs a szemétben landolt. Azt hiszem ma veszek egy zacskó kínai főttgesztenyét valamelyik szupermarketben, hogy feledtessem a tegnapi kudarcot. Aki még nem evett ilyesmit, annak ajánlom megkóstolásra. Kinézetre és ízre is kitűnő.

A Kőszegen vásárolt "csemege"
A Kőszegen vásárolt „csemege”

Ne kanyarodj, ha megcsalod a párod!

Régi lányismerősömmel futottam össze Szombathelyen. Éppen költözik, a barátja kirakja a szűrét. A lány lebukott, nem is hétköznapi módon. Története tanulságos lehet a kanyargós úton járóknak.

A 25 éves Judit két hónapja futott össze Z-vel egy munkahelyi vacsorán. A férfi bókolt a lánnyal, akinek tetszett, hogy valaki csapja neki a szelet. B-vel két éve élt együtt, a barátja azonban egyre többet foglalkozott a számítógépével és az autójával. Munka után ritkán mentek valahova közösen. Judit azon vette észre magát, hogy a házas Z-vel töltött röpke órák után teljesen feltöltődik és így már B. heppjeit is könnyebben elviseli. „Megszaporodtak” hát Judit munkaidő utáni plusz munkái, legalábbis barátjának ezt mondta. Időnként vidékre is el kell menni az ügyfelekhez – ecsetelte ártatlanul a lány és elkérte B. autóját az ilyen kiruccanásokra. Tudta, hogy a férfi alaposan átnézi a kocsit, nincs-e benne idegen hajszál, nem áll-e másképp az ülés, de ilyentől nem félt a görbe utakra tévedt lány. Az autó ugyanis Z. munkahelyi garázsába került, ahonnan együtt indultak kirándulni Z. drága, új, sötétített üveges autójával. Attól sem kellett tartani, hogy B. valahol meglátja, hiszen a férfi leült a számítógép elé és ott elvolt, mint a befőtt. Épp egy  „túráról” tartottak haza, amikor megcsörrent Judit telefonja, B. kereste. A lány intett szeretőjének, hogy maradjon csendben és felvette a telefont. Nyugodt hangon belecsicseregte, hogy már a város határában jár és nemsokára otthon lesz. Ez nagyjából igaz is volt. Pár perc múlva átült a saját autóba és hazagurult. B. otthon várta, kicsit feszültnek tűnt, de Judit nem fogott gyanút. A férfi a napjáról kérdezgette, majd mellékesen azt is tudakolta, hol járt éppen, amikor hívta?
-A Metró mellett jöttem el, akkor hajtottam be a körforgalomba.
-És mióta pittyeg másképp az index az autómban?

A sportban talán az ilyesmit nevezik K.O.-nak. Juditnak torkán akadt a szó, megadóan bólintott, majd nem sokkal később elmesélte az egész szituációt. Másnap reggel pedig elkezdte bepakolni a bőröndjét.