A számomra legirritálóbb autóra festett reklámszlogenek egyike. Nem csak azért, mert kb. harmadszori nekifutásra értettem meg, mit akar mondani, hanem azért is, mert az értelmezés után is ugyanolyan irritáló maradt. Nekem. Attól persze másnak még lehet kedves.
Vajon nénje tényleg így duplázva mondta, vagy csak az első márkanév felfestése után jöttek rá, hogy úgy hülyén nézne ki?
Szombathely, Szent Márton út
Valaki komolyan magyarázza el nekem, milyen megfontolásból árulnak kibelezett állatokat ismert és kedvelt mesehősökről elnevezve? Rendben, Ludas (Lúdas) Matyi sem a két szép szemükért tartotta szárnyasait, de a madarak torkának átvágása, az állatok kivéreztetése, kopasztása, belezése, majd megsütése már nem képezte részét a mesének, főleg azután, hogy a gyerekekkel megkedveltették a szeleburdi ludakat.
Néhány ötlet még a marketingeseknek:
Overdose lókolbász
Matula bütyökvágó
Lassie kutyaszőrrel burkolt bumeráng
Mazsola abált tokaszalonna
Willy bálnazsír
Steve Irwin elektromos órája
Nils Holgersson lúdmáj
Vuk nylonzacskó
Bambi vadpörkölt
Dumbo faragott csont nyaklánc
Végezetül a városi marketingeseknek egy apró észrevétel. A lúd az valójában liba és bár hasonlít (két szárnya van pl.), de mégsem kacsa. Vagy ez ebben a csavar? Ludas Matyi kacsát eszik?
Valószínűleg csak véletlen egybeesés a két plakát egymás mellé kerülése, de az Erste Bank tudatosan dobhatta utcára a „választás szót tartalmazó reklámját. Így az is odafigyelhet rá, aki a bankokra már immunis, a választások viszont megmozgatják a fantáziáját. Ügyes!
A képet a 87-es út mellett lőttem autóból, Szombathely határában
Ezen a képen ugyan nem lehet kihámozni, de a politikai plakáton ott virít az általam már rengetegszer kritizált „Az Ön ***je…” szlogen, a csillagok helyén ebben az esetben a polgármesterjelölt szóval. Utoljára akkor hoztam szóba, amikor „Az Ön biztosítója” szlogennel hirdette magát egy általam még soha nem hallott nevű cég. Ha valami kár ér, akkor vajon benyújthatom hozzájuk a kártérítési igényemet, hivatkozva arra, hogy állításuk szerint ők a biztosítóm? A kérdés persze költői, de a marketingesek is elgondolkodhatnának már azon, hogy egy forgalmas főút mellett vajon hány százalék az, akinek valóban a polgármesterjelöltje a plakátokon látható ember? Az üzenet persze világos és egyértelmű, alacsony IQ-val is felfogható és a kampányszervezőknek sem kellett valószínűleg több öt percnél, hogy ezt kiagyalják. (Remélhetőleg.) Pedig egy kicsit megerőltethetnék az agyukat.
„Ha csak egy kicsi hiányzik” – a gyorskölcsönt reklámozó bank szlogenje ma már sokak által ismert. A gyors pénznek azonban ára van, komoly kamattal kell visszafizetni azt.
Egy húsz évvel ezelőtti szalagon érdekes felvételre bukkantam. A német RTL Éjszakai sztriptíz című műsorán egyik ámulatból a másikba estem, de a végén megértettem a lényeget. Ha csak egy kicsi hiányzik – éjféli sztriptíz részletei…
Közelednek a választások és az óriásplakátokon hirdető cégeknek már célszerű odafigyelni arra, nehogy véletlenül kínos szituációba keveredjenek egy szlogen, kép, vagy színválasztás miatt.
A tegnap este fotózott kép érdekes asszociációkat kelthet azokban, akik közvetlenül egymás után látják az út mellett álló két táblát.
A szerencsétlen névválasztás újabb mintapéldánya. Nem kell hozzá közvélemény-kutatást végezni hogy tudjuk: Magyarországon nagyságrendekkel többen értenek angolul, mint franciául. Így ha a vásárlók a „PAIN” szót látják egy terméken, akkor sokkal többen asszociálnak a fájdalomra (ami az angol szó jelentése), mint a francia kenyérre.
De a cég biztosan alaposan mérlegelte a fentieket és ennek ellenére is kitartottak a pain mellett.
Pain – fogyasztása KINZO láncfűrésszel javasolt
Szellemes, a hivatalos nyelvezettől eltérő tábla a kőszegi buszállomás trafikja előtt.
Ezen blog első politikai tartalmú bejegyzése, de csak a jelenség miatt.
A szombathelyi gyermekparadicsomnál, a Kalandvárosnál fedeztem fel ezt az elektromos szekrényre ragasztott politikai üzenetet tartalmazó matricát. Az aktivisták már szinte az összes városi szemétgyűjtőt leragasztgatták, ami nem nagy öröm. 2002. óta a pártok leszoktak a város elrondításáról, teleplakátolásáról és talán nem kezdik elölről a „mindenre felragasztjuk magunkat” kampányt. A kampányoló párt egy másik párt ismert emberében lelt számára megfelelő alanyra, aki mellé odabiggyesztették a hatodik parancsolatot: Ne paráználkodj!
Érdekes vetélkedésnek nézhetünk elébe, ha a többi párt is felveszi a kesztyűt és egymás vezéregyéniségeit előcibálva szedik elő a szellemesnek gondolt tiltásokat. (Pl.: Ne hisztizz! Ne sipánkodj! Ne kívánd párttársad feleségét! Ne hazudd, hogy nem hazudsz! Ne dübörögj! Ne libulj! Ne útelágazógázódj! stb.)
A többi parancsolat matricájával még nem találkoztam, de majd figyelem. Egyébként a Jobbiknak is célszerű lenne beszerezni néhány megállítótáblát és azt teleragasztani. Javaslom jó példának Ausztriát, ahol képesek tartós vizuális szennyezés nélkül lebonyolítani a kampányokat. A szavazás végeztével egyszerűen beszedik a tábláikat és nem maradnak plakát és matricaromok közterületen.
Nálunk vajon hányan szörnyülködnének el egy ilyen reklámon? Hányan bélyegeznék pedofilnak a tervezőt, vagy az ilyen szemüveget megvásárlókat?
