Az alábbi képsorokat nem szeretném kommentálni. Van, aki a szívéhez kapott, volt, aki alig bírta visszafojtani a nevetést. A felvétel a szombathelyi 56-osok terén készült, az 1956-os forradalom megemlékezésén. Az előtérben Szombathely MJV Versmondó Stúdiója, a háttérben meg néhány lakó, akinek sürgős volt az állami ünnepen tévét költöztetni. Videó, klikkelésre indul:
Kapcsolgattam a televíziót valamelyik este és egy sikongató menyasszonyon állapodtam meg, aki épp egy általam nem ismert férfit gyalázott. A műsor szerint a Kész átverés ment, így ott ragadtam megnézni, mi a baja. Közben azon töprengtem, hova rejthették a kamerákat, hiszen négy kameraállást is láthattunk. A sofőrt, a menyasszonyt és a hátsó ülésen ülő utast közelről mutató kamera mellett volt egy nagytotál is középről. Sajnos ez régi mánia nálam, hogy nem a sztorira koncentrálok, hanem a körülményekre. Így aztán nem ért meglepetésként, amikor egy szivaros E.T. benézett az ablakon. Nézzétek csak:
A kép jobb alsó sarkában látható egy érdekes szerkezet árnyéka. Állványa van, fogantyúja… vajon mi lehet az? A menyasszony mellére vetülő másik szerkezet meg mondjuk legyen az autó alvázmatricája. A kamerának jó halszemoptikája van, így sok minden belefér a képbe, például a szomszédos ház részlete is, a jobb felső sarokban. Így a méret alapján viszont már kívülről rögzítették a kamerát az autóhoz, pl. a motorháztetőre. Nagyon valószínű, hogy senkinek nem tűnt fel.
Nem, mégsem, kívülről nincsen rajta. Bocsánat, tévedtem. Akkor biztosan belülről és igen-igen nagy látószögű a kamera.
Hopp, belül sincs. Akkor mégis csak E.T.-t láthattuk…
Sok-sok évvel ezelőtt néztem egy híres riporterünk rendkívül népszerű műsorát. Ő az a riporter aki csak most, csak Önöknek, csak itt exkluzív és bulvármentes anyagokat nyomatott és a fél ország szájtátva nézte. Valóban érdekes anyagok lettek volna, ha nem rágja a szánkba, hogy csak ő merte, tudta, bírta megcsinálni ezeket. Mert ezzel együtt már vicces volt. Az Internet elterjedésével pedig az ilyen kijelentésekkel már nagyon csínján kell bánni. Na mindegy. A sztárriporter egy rettentően veszélyes környéken forgatott, csak egyedül, egy szál kamerával. Legalábbis a körítés szerint. Érkezett is egy kocsi, amiből fegyveresek ugráltak le. A hátborzongató jelenetet riporterünk kommentálta, majd ismét megmutatták, ezúttal más kameraállásból… Száz emberből 95-nek talán le sem esett, annyira lekötötte őket a morcos fegyveresek ugrálása, de innentől ez a sztori is átment a vicc kategóriába. Mert vagy a riporter volt villámgyors a sokféle kávé elfogyasztása után, vagy mégsem egy kamerával dolgozott, vagy – ami a legviccesebb -, megkérte a fegyvereseket, hogy ismételjék meg a mutatványt.
Szóval csak óvatosan a látottakkal.
„Ha csak egy kicsi hiányzik” – a gyorskölcsönt reklámozó bank szlogenje ma már sokak által ismert. A gyors pénznek azonban ára van, komoly kamattal kell visszafizetni azt.
Egy húsz évvel ezelőtti szalagon érdekes felvételre bukkantam. A német RTL Éjszakai sztriptíz című műsorán egyik ámulatból a másikba estem, de a végén megértettem a lényeget. Ha csak egy kicsi hiányzik – éjféli sztriptíz részletei…
A Leopold Bloom kultusz híveinek a figyelmét hívnám fel a Lost c. világhírű sorozat Amerikában bemutatott legfrissebb részére, amelyben az egyik főhőst hosszú másodpercekig mutatják, amint az Ulyssest olvassa. Ezt a részt nálunk hónapok múlva lehet megnézni, de itt a bizonyíték:
A kötet főhőse szombathelyi gyökerekkel rendelkezik, de ezt a könyvet én nem bírtam elolvasni. Néhány kétes rekordot is felállított a szerző, James Joyce. Terjedelmes könyvében szerepel például egy 4391 szóból álló mondat.
Rokon kislány kapta meg a Jézuskánktól a Kisvakond sorozat Nyuszimama című képeskönyvét. A fa alatt lapozgatva aztán az is kiderült, hogy korrekt felvilágosító könyvet sikerült beszereznünk. Nincs mellébeszélés, méhecske, gólya és egyebek. A nyusziszerelem gyümölcse onnan bújik ki, ahonnan kell, Kisvkond és a többiek pedig örvendeznek. Tetszik, még mindig.
Felállították mindenki karácsonyfáját Debrecenben – mondta a műsorvezető a TV2 Tények című hírműsorában, majd hozzátette: A fa 180 méter magas.
Na, ez már valami! A kezdeti felnevetés után azon kezdtem töprengeni, vajon logisztikailag megoldható lenne-e egy ekkora fa eljuttatása egy város központjába? Szombathelyen például biztosan nem, hiszen híján vagyunk például a sugárutaknak. A második ötlet az volt, hogy ha a fa tényleg 180 méter magas, akkor a tetejére egy erős izzót kell tenni és még húsz mérföldről is látható lesz.
Csak viszonyításképp: Vas megye legmagasabb épülete, a szombathelyi székesegyház 62,5 méter magas. Egy érdekes lista: Magyarország legmagasabb épületei.
Fák magasságának tekintetében két éve egy 115,5 méteres kaliforniai óriásfenyő, Hyperion vezette a világranglistát, túlnőve az addig vezető Heliost és kétágnyira lehagyva a lista harmadikját, Icarust.
Ma egész nap a Derrick zenéjét fütyültem magamban, nem tudom miért. Estére már kezdett bosszantani a dolog, ezért leültem a Youtube elé és meghallgattam pár XXI. századi átdolgozását. Ezzel sikerült is kielégítenem a Derrick-éhségemet, de ekkor meg a Delta zenéjét kezdtem füttyögni. Őrület.
Ismerősöket interjúvoltam meg, tudják-e ki a szerzője a számnak? A legtöbben Jean-Michel Jarre-ra tippeltek, de aztán a Google adta meg a választ. A szám címe Song of the second moon, a szerzők pedig Tom Dissevelt és Kid Baltan (Dick Raaijmakers). A fiúk 1957-ben (!) dobták össze a zenét egy lengyel népdal (!!!) alapjait felhasználva. A fórumok böngészése közben érdekes jelenséget figyeltem meg: a hozzászólók nagy része gyerekként félt a Delta főcímétől, sokan csak Kudlik Juli hangjára mertek előmászni az asztal alól. Én nagyon szerettem a Deltát, sokszor tátva maradt a szám az ott bemutatott vívmányoktól.
Úgy látszik a Google is megvezethető, vagy már tudnak valamit a fiúk, Budapest térképén ugyanis szerepel egy Fekete Pákó utca. Ha esetleg közben javítanák, akkor maradjon itt egy képernyőmentés, bár a Google-t ismerve inkább beruháznak pármilliót és megépítik azt a nyamvadt szakaszt, hogy mégis nekik legyen igazuk.
Íme a térképváltozat is:
Nyilvánvaló, hogy tréfáról van szó, de biztosan szívenüt néhány térképböngészőt az elnevezés. Kétszáz év múlva pedig vitatkozhatnak a történészek, vajon létezett-e valóban ez az utca, ha igen, miért és hova tűnt?
Az utcanévről eszembe jutott egy kedves szombathelyi sétány is, amely csak néhány napig élt és a térképre soha nem került fel. A Bagolyvár előtti domb tetején egy kitaposott gyalogút fut végig. Kedvenc terepe ez a kutyasétáltatóknak és a szerelmesen andalgóknak. 2003. tavaszán aztán a kerítésen megjelent egy barkácsolt utcanévtábla: Rómeó és Júlia sétány. Kedves ötlet, biztos vagyok benne, hogy (szinte) senkit nem zavart, sőt… Valakinek azonban mégis bökte a csőrét, mert nem egészen egy hét elteltével a táblának már hűlt helye volt. Sajnálom, hiszen a szentek és híres emberek, vagy növények mellett miért ne lehetne akár csak játékból elnevezni egy-egy ilyen „sétányt” hasonló stílusban? Íme két archív kép a Rómeó és Júlia sétányról. (Nekem már az marad.) Örülnék, ha esetleg az alkotó is jelentkezne és elmondaná, mi is volt ez valójában, honnan jött az ötlet?
Sétány a Brenner Tóbiás körút felett. Itt nem tilos az Á.
Fenn, a „világ tetején”
Tegnap este kapcsolgattam a tévét és a TV2 dzsungelshow-jában éppen szavazás zajlott.
A tét nem kicsi. Annak a játékosnak, aki a legkevesebb szavazatot kapta perceken belül el kell hagynia Afrikát.
Ilyet szólt a műsorvezető, én pedig elgondolkodtam, hogy tekintettel arra, miszerint ők éppen valahol Botswanaban eszik az ízeltlábúakat és pondrókat, vajon mekkora sebességre kell kapcsolnia a kiszavazottnak, hogy eleget tegyen a szabálynak és perceken belül elhagyja a kontinenst?