Édeset akart a szarka, rajtakapta a gazda

Elmélázva bóklásztam az adventi vásárban az esti órákban és ráfeledkeztem az egyik pavilon elé kitett szaloncukrokra. Aztán arra eszméltem, hogy a szembe sétáló jólszituált pár nőtagja belekap a cukrok közé és mennek tovább, mint ha mi sem történt volna. Csodálkozva fordultam utánuk, de feltehetőleg szervezett akció volt, hiszen az őket követő pár nő tagja előreszólt a szarkának: „észrevette”!

És valóban, nyílt a faházikó ajtaja és az árus nézett ki rajta. „Asszonyom!” – csak ennyit szólt, de a címzett értette a „célzást”. Egy vakkantás kíséretében visszalökte a szaloncukrot és grimaszolva, sértődötten sarkon fordult. „Ha kért volna kóstolóba, elhiheti, hogy kapott volna…” -tette még hozzá a fiatal eladó, de már csak az elsuhanó pár hátának.

Ízesítsünk citromot!

Könnyen lehet, hogy én gondolom rosszul, de a citromízesítő szó az nem a citrom ízesítésére utal? Márpedig egy ilyen készítménnyel inkább citrommal akarunk ízesíteni, a citrom ízét akarjuk pótolni és nem magát a citromot akarjuk még fanyarabbá, ízesebbé tenni. Szerintem. (Ez is mobilfotó még, bocs a minőségéért.)

Lavinamentő 15000 mm-ig

Ország Tibor örvendeztetett meg egy újabb metrós gyöngyszemmel. A vattacukor illatú, nőknek szánt ablakmosó után most itt a lavinamentő nadrág. Mondjuk passzolom, miért kell menteni a lavinát (ez valami olyasmi, mint amikor a „katasztrófavédők elmondták”), de a 15.000 milliméter elég meggyőzően hangzik. Mennyi is az? 1500 centi, azaz 15 méter. Olvasónk hozzáfűzése:

Lavinamentő anzug: Ha betemet a hó, a gatyád kikapar téged magától.
15.000 mm-ig vizálló: Én mikronban írtam volna.


A Recco logót elnézve elképzelhető, hogy a nadrág vészjeleket ad, ha valaki nem mozdul benne huzamosabb ideig, vagy 100 kiló nyomás nehezedik rá stb. Nem tudom, ezt illett volna kifejteni a katalógusban.  Vagy a zsebeiben elfér két kiló keksz, amivel a szerencsétlenül járt hegymászó elvan pár napig meleg nadrágjában a hó alatt?

Egy városi legenda szerint fiatalok anno elloptak néhány mentőmellényt az ülések alól a Malév (?) egyik járatán. A narancssárga, automatikusan felfújódó mellény jó bulinak tűnt a vízparton, a vidám pancsikolást azonban helikopterek és rendőrök zavarták meg. A mellények ugyanis vészjeleket kezdtek sugározni, amikor megrántották a kioldó madzagot és felfújódtak. Katasztrófa esetén ez is növeli a vízbe pottyantak túlélési esélyét. Ezt fogták a hatóságok és küldtek mentő- és felderítő alakulatot a helyszínre. (Már ha van valóságalapja ennek a történetnek.)

Ne tökölj az Aldiban!

A szombathelyi Aldi parkolójában virít ez a tábla, közreadom, hátha mások is szoktak ráérősen vásárolni, trécselni bóklászás közben. Úgy tűnik, ez az üzlet a gyors vásárlók híve. Aki pedig nem találja tömött bevásárlókocsijával az autóját a parkolóban, az ne essen kétségbe, csak lejárt a rendelkezésére álló idő. A szállítási számla rendezése után visszakaphatja kedvencét.

Gyakorlatias vásárlók

Biztos vagyok benne, hogy ha egy hipermarketben árulnának erős idegmérget tartalmazó rovarölőszert kézi permetezős flakonban, akkor lennének vásárlók, akik kipróbálnák a helyszínen, milyen jól porlaszt a kütyü, a levegőbe nyomva némi szert.

A másik, amiben szinte biztosak lehetünk, hogy a vásárló, aki kipróbálta a festékszórót az általa tesztre használt flakont visszatette a polcra és egy másikat vitt helyette, amiről azt sejti, talán más még nem nyomta meg.

Pórszivívó


A magyar leírás szerint ez egy „padló pórszivívó”. Olyan kíváncsi lennék, kik fordítják ezeket és kik hagyják jóvá? Vajon a többi nyelven is ilyen jópofa termékmegnevezések születtek?

Két kedvencem, fordítós témában (ezek nem saját fotók!)


Az olimpia lázában úgy tűnik senkinek nem tűnt fel, hogy a webes fordító a kínai szöveg angol változata helyett „Translate server error” hibaüzenetet adott. Így a falra csont nélkül kikerült a „hiba a fordításért felelős kiszolgálónál” felirat.


A lakóövezetbe való behajtást szabályozó angol nyelvű felirat alatt az alábbi szöveg olvasható: „Jelenleg nem vagyok bent az irodában. Küldje el a fordítani valókat.”

Hát ez minimum fuckup. With marmelade. Azaz bukta, a lekváros fajtából.

Figyelemelterelés

Ismét egy „véletlen” marketinges fogás. A rikító matrica felhívja a figyelmet arra, hogy most egy csomagban két készülék lapul. És nem mellesleg ugyanez a matrica „véletlenül” eltakarja azt az összehasonlító táblázatot, amelyből kiderül, hogy a termékcsalád legfapadosabb, valószínűleg kifutó változatáról van szó. Így a vásárló esetleg hirtelen örömében nem nézi meg ugyanezen gyártó alig valamivel drágább, de gyorsabb, nagyobb tudású és újabb berendezését. Így is meg lehet szabadulni az elfekvő készletektől.

Ravasz szörp

A bevásárlólistámra rejtélyes okokból szörp is került, így arrafelé vettem az irányt a szupermarketben. Ha már cukros lötty, akkor legalább legyen benne gyümölcs alapon átböngésztem az összetevőket és a Piroska márkában véltem meglelni a megfelelő ár/érték arányt, mivel nem csak aromával dúsított műanyagból állt, hanem 33 százalékban gyümölcslevet tartalmazott. Az már más kérdés, hogy íztől függetlenül mindegyik kizárólag almalevet és ehhez adták a cimkéhez passzoló aromát, de ne legyünk telhetetlenek. Nem keveset nyomott a latban, hogy a kinézett szörp sem tartósítószert, sem mesterséges színezéket nem tartalmazott. Feltűnt viszont egy polccal feljebb egy Fino márkájú szörpcsalád, ami ugyanazokat az ízeket kínálta, látszólag ugyanazon az áron és hasonló dizájnnal, mint Piroskáék, de míg a magyar márkanév alatt futó szörpöt kilencszeres, addig Fino-t nyolcszoros higításban javasolják fogyasztani a címkén. A gyártó adatait böngészve azonban kibújt a szeg a zsákból. Ugyanott készül a két termék és teljesen megegyező az összetétel. Bár mindkettő 369 forint, a Piroska 7 decis, a Fino félliteres üvegben van, az utóbbi tehát drágább. Aki pedig betartja a keverési tanácsot, az a Fino-t érzi édesebbnek, holott ugyanaz van mindkét üvegben. Ügyes. Csak azt nem értem, miért egy helyen árulják őket?