Most láttam, hogy Atom poénkodott a Rózsa cukrászdás képemen, miszerint már csak a sepregető Magdi anyus hiányzik a háttérből. Nos, ő valami esküvőre észül, így kénytelen voltam én takarítani magam után. (Bocs azoktól, akik nem néznek Barátok köztöt és fogalmuk sincs, miről van szó.)
Horváth Balázs kollégával egy Opel Agilát teszteltünk és feltűnt, hogy az autó olyan sípolással figyelmeztet a bekapcsolva felejtett világításra, mint amilyent az intenzív osztályon hallhatunk. Amikor pedig a kulcsot is kivettem, akkor jött a nagy halál. A képre kattintva mindez meghallgatható.
Újabb látványos, régi panorámaképet találtam Szombathelyről, ezúttal a Vas Megyei Rendőr-főkapitányságon. A képre kattintva letöltődik a teljes méretű felvétel, amelyen az akkori Horváth Boldizsár, ma Fő tér kb. háromnegyede látható. Ha nem tévedek, akkor a fotóművész vicces kedvében volt a kép készítésekor, és néhány gyerkőcöt megkért, hogy a panorámakép minden kockájára álljanak be valamilyen pózban. Így a felületes szemlélő egy olyan teret lát, amelyen zajlik az élet, de ha jobban megnézzük, akkor klónokat láthatunk. Remélem nem voltam nagyon illúzióromboló, de én szeretek ilyesmiket észrevenni.
Klikk a képre a panorámafotóért! A letöltött képet 100 százalékra nagyítva megtekinthető a régi tér. Az üveg tükröződéséért elnézést, gyorsan lőttem.
Máris vissza kell vonnom az öttel ezelőtti bejegyzésemet, amiben a városszavazás szükségességét kérdőjeleztem meg. Itt van pl. ez a tábla. Ha egy idegen téved erre, akkor milyen nevet keressen a térképen?
A megoldás persze kézenfekvő, nézzük meg, mi van az út túloldalán. Ez:
De vajon ha a városból távozókat ilyen szép tábla búcsúztatja, akkor a beérkezőket miért egy kopott? (Túrázóknak: az Emlékmű dombja melletti út)
Nehéz eldönteni, vajon a száguldozó Hello Kitty rajongók rózsaszín-imádatát célozza meg ez tábla, vagy egy melegfelvonulási útvonalra tévedtem véletlenül? Bájos a 30-as szám alá vésett MIÉP felirat is, a politológusok biztosan azonnal mondanának rá valami hihető magyarázatot, mit szombolizál. De az is lehet, hogy az aktivisták partizánként bevették magukat az erdőbe és időnként kiörnek jelet adni magukról. A harmonikus színösszeállítású tábla a Parkerdő közelében lelhető fel, Szombathely határban.
Egy kis zalai faluban álltam meg némi harapnivalóért. Zsemlét, kockasajtot és párizsit kértem. (Igen, tudom, miből készülnek, de szeretem ezeket, főleg vezetés közben.)
-Szeleteljem? – kérdezte az eladó hölgy kedvesen én pedig bólintottam és pénzt keresgéltem.
-24 deka lett, maradhat?
-Persze, maradjon csak. Nagy vagyok, belémfér.
Azt már a kocsi mellett vettem észre, hogy az eladó nem vitte túlzásba a szeletelést. Viszont igaza van. Mivel nem ismert, tudja, hogy nem vagyok falubeli. Egyedül ültem az autóban, így valószínű, hogy nekem kell. Öt zsemlére meg minek 20 szelet? Viszont ha utánaszámolunk, akkor kiderül, hogy csupán egy szelettel számította el magát, így lett a 20-ból 24 deka.De legalább a héját lehúzta.
Az idén már olyan sokan fotóztak tornádót Magyarországon, hogy kicsit szégyenkeztem miatta, amiért nekem még nem sikerült. De a szerencse mellém szegődött és a Haladás pálya felett sikerült is lekapnom egy rémisztő, pusztító, brutális, gigantikus és megdöbbentő példányt, amint sunyin osont az esti égen, bárányfelhőket szaggatott cafatra és bizonyára egyéb csúnyaságokat is művelt. Közben a szombathelyiek nem is sejtették, milyen veszedelem fenyegeti őket! Rémisztő!
Persze ha úgy fotóztam volna, hogy épületek, tereptárgyak is legyenek a képen, akkor azonnal kiderülne, hogy nem egy lenyúló tölcsérről van szó, hanem optikai csalódásról, de akkor hol maradna a szenzáció és a rettegés?
Hosszú távollét után 23 olvasatlan üzenet várt az iwiw fiókomban. Több mint öt éve regisztráltam, de még mindig van bennem kis izgalom ilyenkor. Régi ismerős bukkant fel, programra hívnak? Nos, ezúttal is csalódnom kellett. A levelek közül 18 városszavazásról szólt, 3 valamilyen szolgáltatást reklámozott, 2 levél pedig gyakorlatilag nem szólt semmiről.
Nem értem ezt a városszavazásos dolgot sem. Az iwiw fejlesztőinek még nem esett le, hogy ha a világban kétmillióan szavaznak pl. Hegyfalura, attól az még nem lesz város? Amikor kérdőíveken futok bele a „Város” mezőbe a lakcím megadásánál, akkor néha elmorfondíozok rajta, hogy ezt a bivalyröcsögeieknek nem kell kitölteni? De sokkal elgondolkodtatóbb, mi vezérel embereket arra, hogy ilyen szavazásosdit továbbítsanak? Főleg, amikor egy listában szereplő városról szavaznak. Azt hiszem, akkor lehet ilyesmit indítani, ha egy település nem szerepel az iwiw adatbázisában. Ha elegen szavaznak rá, akkor bekerül. Vicces. Ha én mondjuk az alaszkai Nome városából netezek, akkor feltehetőleg kevés magyar támogat onnan, kereshetek hát embereket hazánkból, akik szavaznak Nome-ra. Mondjuk nem nehéz. Beírom, hogy a levelek továbbküldői kapnak ingyen egy iPod-ot a Microsofttól és máris özönlenek a levelek boldog-boldogtalanhoz, hogy ők is szavazzanak és olyanok is lesznek, akik állítják, a levél nem kamu, mert van ismerősük, aki már kapott olyan kütyüt.
Végezetül már csak egy vágyam van. Szeretnék eljutni Szobathelyre, Sombathelyre, Gencapátiba, Sáevárra, mivel ezekben a városokban még nem jártam, de olyan sokan küldik tovább a szavazásos körlevelet, hogy biztosan izgalmas helyek lehetnek.
Budapesten járva leültem egy kiscsit pihenni egy barátságos cukrászdába. Furcsa érzés kerített hatalmába, nem tudtam mi zavar. talán ha Barátok közt lettem volna, akkor hamarabb leesik a tantusz.
