Hónap: 2009 február

Szalámirúd a mellek között

Régebbi képeim között akadtam rá erre az óriásplakátra, amelyet Horvátországban fényképeztem. Nálunk vajon elképzelhető lenne hasonló? Valószínűleg már a fedetlen keblek látványa is sokakat felháborítana és ehhez jönnek még hozzá a kereszt alakot öltő szalámirudak. Hazánkban balesetmegelőzési célból sem engednek hasonló, figyelemelterelő plakátot. Mondjuk a plakát mondandója nekem „nem jött le”, de az biztos, hogy én is rácsodálkoztam a látványra. Meztelen nővel, gyerekkel, kutyával mindent el lehet adni. Vagy lehet vele próbálkozni.

Legalább őszinte

Kinéztem magamnak egy újabb kütyüt az autóba, mivel szeretem hasznos dolgokkal körülvenni magam. Hordozható áramforrásom volt már korában is, de több év alatt leamortizáltam. Egy átalakító segítségével bárhol 230 volthoz juthatok és a notebook töltése mellett múltkor 5 órán keresztül egy kis televízió is ment róla a semmi közepén. Ezért örültem, hogy ismét felbukkant egy szombathelyi áruházban ez a szerkentyű. Mire elhatároztam, hogy megveszem, addigra már csak egy volt belőle.

-Elég ramaty állapotban van a doboza, ugye nem visszahozott és újracsomagolt? – kérdeztem a pénztárosnőt, mire mosolyogva válaszolt:

-Dehogy! Szó sincs róla. A szállítók dobálják, ők nem vigyáznak rá…

Azóta is ezen töprengek, ezzel megnyugtatni akart, vagy elriasztani?

Vágott bélyeg

Lelkes bélyeggyűjtőként időnként követek el kisebb-nagyobb merényletet a kézbesítők és a posta ellen. Ezúttal azt teszteltem, vajon a „vágott bélyeggel” és a némileg hiányos címzéssel megérkezik-e a küldeményem? Nos, a képeslap célba ért, dícséretére legyen mondva a postának. A küldemények szortírozásánál már biztosan hozzászoktak a képtelen címzésekhez (a borítékra írt „Balázs kúkac ertéel klup ponthu” cím már klasszikusnak számít), így aztán az én lapom nem jelenthetett igazi kihívást. A félbevágott bélyeg sem zavart senkit. Ha valamikor rászánom magam, akkor egy tekintélyes „képtelen küldemény” gyűjteményt is beszkennelek.

Szülőház rossz helyen – Magyar László kálváriája

Lám, mire jó egy ártatlan blogbejegyzés. Kiderül például utána, hogy a város neves szülöttje nem is ott született, ahol az ezen eseményről szóló emléktáblája áll.

A Lesifotós egyik legutóbbi blogjában Magyar Lászlóról megjelent írással kapcsolatban tisztelettel hívnám fel a figyelmet, hogy az 1994-ben elhelyezett tábla ellenére, Magyar László szülőháza nem azon a helyen állt, ugyanis annak idején egy felületes kutatás nyomán tévesen határozták meg a szülőház helyét.

Magyar László szülőháza valószínűleg a Piactéren (ma: Főtér) állt, pontosabban áll, ugyanis a 11. szám alatti házról van szó, amely a Belsikátor északi oldala és a tér sarkán áll, jelenleg éppen felújítják.

A levelet dr. Tilcsik György írta, ezúton is köszönöm neki és hamarosan megkeressük, hogy még többet megtudjunk Magyar László valós szülőházáról és a tévedés hátteréről.

A Rába gyár lámpabúrái

Régebben, még gyerekfejjel mindig izgatottan néztem a Rába gyár szokatlan lámpabúráit. Mint megannyi oszlopra szállt idegen űrhajó, jól el lehetett játszani a gondolattal. Azt már később hallottam, hogy nem esztétikai okokból kaptak ilyen búrákat a világítótestek. A Rába gyár ugyanis háború esetén stratégiai fontosságú lehetett volna és mint ilyen, elsőszámú célpontja egy esetleges légitámadásnak. A búráknak köszönhetően a levegőből nem nyújtott hivalkodó célpontot az üzem. Persze a XXI. században már akár koromfekete is lehetne a környék, az sem lenne akadály, de a búrák maradtak.

A Rába gyár lámpabúrái részletei…

Hóhatár

„Fotózz hógolyózó gyerekeket valamelyik szombathelyi iskolában!” – érkezett a kérés Budapestről, egy napilap szerkesztőségéből. Magyaráztam, hogy Szombathelyen nincs hó, de nem volt egyszerű. „Minden attól hangos, hogy Vasban és Zalában 20 centi hó esett” – jött a következő érv, miért kellene nekem havat látnom ott, ahol éppen nem láttam. Végül aztán elindultam havat keresni. Menet közben sikerült egy beszédes képet lőnöm a 86-os úton. Egy cseppet éles a határ a havas és a hómentes táj között.

Tavaly a 89-es útról lőttem egy hasonló képet, szintén menet közben. A Panoramio-n megtekinthető.

Reptéri kavarás

Biztosan mások is voltak már úgy, hogy órákkal a beszélgetés után esett le, miről beszélt a másik fél. Tegnap a váti repülőtérrel kapcsolatos népszavazás ürügyén szólítottam meg több helyi lakost, akik a reptér mellett, vagy ellen érveltek. Az egyik ellenző kifejtette, hogy az éjszakai repülőgép forgalomtól aludni sem lehet majd. Szerinte az éjjel dübörgő félszáz repülő zaja kibírhatatlan. Ezt nem igazán értettem, de a hölgy többször is elmondta, hogy ő a tanulmányban olvasta, hogy minden éjjel több mint ötven repülő érkezik majd Vátra. Hiába mondtam, hogy az igen nagy szám és kizártnak tartom, de az asszony hajthatatlan maradt.

Ma reggel a Vas Népe grafikájára nézve aztán belémnyilalt a felismerés, mi okozhatta az éjszakai „félszázas” repülőszámot. A váti hölgy valószínűleg egy hasonló kimutatást láthatott.


Nem mindegy: darab, vagy decibel (Vas Népe illusztráció)