Május végéig beváltható, 15 százalékos kedvezményre jogosító bónnal mentem nagybevásárlásra a DrogerieMarkt-ba. Összeírtam, mi minden kell és mivel nagyjából az árakkal is tisztában vagyok, így könnyen eldönthettem, megéri-e az adott áru, vagy nem a 15 százalékos kedvezménnyel. Nos, a többség megérte, így abban a tudatban raktam meg a kosaramat, hogy tisztító-, mosogatószert és egyéb kencét, kemikáliát egy darabig nem kell beszerezni. (Ha beszabadulok egy boltba, akkor ritkán tudok kijönni azzal az egy termékkel, amiért bementem. Ezért igyekszem minél kevesebbszer bevásárlásra indulni.)
Szerző: admin
Fénynyeremény a Zeptertől
Nagymamám igen szerencsés csillagzat alatt születhetett, mert megint nyert. Ezúttal 10 ezer forint értékű nyereménnyel lehetett gazdagabb, ha elmegy érte Szombathelyen a Thököly u. 48. szám alá, ahol a kapualjban várják majd 17.30-kor. Mindezt telefonon közölte vele egy kedves hölgy. A nagyim már rutinos, így nem egyedül indult útnak a nyereményért. Mentem vele én is. Fénynyeremény a Zeptertől részletei…
Fekvő kép
Fodrászatban fotóztam egy újságnak. Csinos, fiatal fodrásztanuló mutatta be a fortélyokat. Készült vagy tíz portré, de biztosra akartam menni.
-Csinálnék néhány fekvő képet is – mondtam a hölgynek, mire ő elpirult és közölte, hogy azt ő annyira nem szeretné. Beletelt néhány másodpercbe, mire leesett, hogy ő azt hitte, neki kell lefeküdnie, miközben én a kép tájolásáról beszéltem. Utólag belegondolva meglepő lett volna, ha felvetődik a pultra és valamilyen pózba vágja magát. Azt hiszem értetlenül néztem volna a produkciót.
Szórakozóhelyeken jellemző, hogy amikor objektívvel közelítek valamilyen dekoratív leányzó felé, akkor ő a mellet düllesztve, popsit kitolva, orrot megemelve (Playboy-póz), kissé elnyújtott hangon közli: „Jaaajj, ne fotózz le…!”
Ananász – nem a méret a lényeg?
Szeretem a (nálunk) egzotikusnak számító gyümölcsöket, szerencsére jópár a kertünkben és a lakásban is megterem. (Erről majd máskor, de pont tegnap láttam sharon-gyümölcsöt darabonként 600 forintért, amelyből egy fán száz darab felett szüreteltünk, Szombathelyen.) Hónapok óta nem jártam a Tesco-ban, de csütörtökön betértem és természetesen a gyümölcsöspultokat is körbejártam. A gránátalma aranyárban volt (a kertben már jön rajta a virágbimbó), a görögdinnyében még nem bíztam, így maradt a banán, narancs, kiwi (ez is épp most kezd virágozni) és egy illatos ananász. Ez utóbbin sokat rágódtam az ára miatt, de hát egyszer élünk, így öt gombóc fagyi áráért (599 Ft) az autómban landolt.
Aznap este a feleségem is hazaállított egy ananásszal, de jóval nagyobbal, mint az én kiválasztottam. A méret azonban valami rejtélyes oknál fogva nem társult magasabb árral, sőt. A LIDL-ben beszerzett gyümölcs 300 forintot kóstált, tehát a ránézésre kétszer nagyobb ananász fele annyiba került, mint a kisebb társa. De elővettem a mérleget is kíváncsiságból. A 300 forintos ananász 3,02 kg, a kisebb 1,19 kilót nyomott. Mivel mindkettő lédús és ízletes, így nem kérdéses, melyik kapja a kitűnő ár/érték arányt.
Az élő kapcsolás varázsa (Kossuth Rádió)
Május elsejei körkapcsolás a Kossuth Rádióban. Talán Hódmezővásárhely kap szót, a riporter hölgy lelkesen beszél a veterán járművek felvonulásáról, majd folytatja:
-Itt áll mellettem egy bőregér nevű csotrogány. Elnézést, hogy így nevezem, de elég rossz állapotban van – itt kicsit elbizonytalanodott a hangja, talán szúrós szemmel néztek rá. – Vagy nem így van? Csak kívülről néz ki romosnak?
A mikrofon végén ekkor egy letört hang, a tulajdonosé:
-Teljesen fel lett újítva. 2003-ban került hozzám roncs állapotban, de kétkezi munkával megcsináltam…
(Elfojtott nevetés a stúdióban.)
Bocsánat, nem szó szerinti a beírás, mert az autóban hallgattam, de majd megkeresem az archívumban és beszúrom az eredetit. 2009.05.01. 10.45 körül hangzott el az élő helyszíni riport.
(Update: itt a hangfelvétel, nem tévedtem sokat a fenti bejegyzésben 🙂 )
Újratervezés
Az iGo bevitt a sűrűbe Lakhegynél. Jó kis szőlőhegyi, hepehupás földutat jelzett nekem hagyományos útként. A szoftver egyébként korrekten ábrázolta az út kanyargását, csak aszfalt helyett traktorcsapa volt a kerekek alatt. Ebben a navigátorban még 2007-es program ketyeg, lehet, az újabbakban már javították a hibát. Végül elértem a célonmat, de 10 km-es sebességgel.
Használtcikk kereskedés
Ha már az előbb a szemetet említettem, akkor itt van egy másik kép is. Végre rászántam magam és megálltam Rábahídvégnél, ahol ez a kép tárul hónapok óta az arra utazók elé, a 8-as főút mellett. Sok külföldi is
jár erre, akik Rábafüzesnél lépnek be és a Balaton felé veszik az irányt. A képen egy használtcikk kereskedés látszik, többnyire Ausztriából összeguberált limlommal. Jó bornak is kell a cégér, ennyi ingyenreklámot nem sajnálok ettől a bolttól.
Mostanában nagyon rákattantam a szemétre. Lásd pl. írásomat a szombathelyi „patkánytanyáról”, azaz a jobb sorsra érdemes volt városi örömházról.
Merci
Két Mercedes a Nikon márkaszervíz előtti parkolóban, Budapesten. Nincs semmi aktualitása, csak érdekes látvány volt.
Magyar baromfiudvar
Kis osztrák faluban sétálgatva elemeztük, mitől másabb érzés Ausztriában végigmenni egy falun, mint odahaza? Takaros házak nálunk is vannak, a sógorék életszínvonala meg cseppet azért magasabb mint a miénk. Ez kilőve. Az emberek miatt sem, akikkel találkoztunk, hiszen nálunk is vannak vidám és mogorva falusiak. Az út az már más kérdés, sokan tapsolnának örömükben, ha a 86-os tranzitútnak lenne olyan a minősége, mint a kis osztrák falvak útjának. De a végén azért rájöttünk, mi a legfőbb különbség.
Az udvarok. Ha itthon végigmegyünk egy falun (tisztelet a kivételnek), vagy elmegyünk mellette, akkor autóból, vonatból, buszból mit látunk? Minden kacattal telezsúfolt udvarokat, 30 éve a korhadt farakás mellett rohadó „majd jó lesz még valamire” autó-vagy traktorroncsot és egyéb, nem éppen szemet gyönyörködtető dolgokat. Ausztriában a kerti törpék sokkolnak, igaz, sokkal kevésbé, mint a hulladékkupacok.
Osztrák roncs vasi faluban, a tyúkok örömére.
Szün!
Szűnni akaró köszönet a Duna-házban. Az rendben, hogy kitesznek egy ilyen táblát és sem a tervező, sem a cég vezetője, sem az alkalmazottak, sem pedig a táblát kihelyezők nem veszik észre az ordító bakit a feliratban, na de a kijáratnál hat tábla köszüni a vásárlást az a4team nevében, emígyen: „Köszünjük a vásárlást!”
Oké, a felirat nem nekem szól, én nem vásároltam náluk, de azért elgondolkodtató.
