Gy parcella

Gy parcella. Szerintem nincs szülő, akinek ne lenne gombóc a gyomrában, amikor belép ide. A kis fejfákon többnyire egyetlen évszám szerepel. Ez a születés és és egyben a halál éve. Családi tragédiák sorakoznak egymás mellett. A várt jövevény, aki már fel sem sírt, vagy hamar gyásszá változtatta családja örömét. Akad fejfa, amin három név és egy dátum szerepel. Ikrek voltak. Fotó egy mosolygó babáról, alatta: „élt 2 hónapot”. Vidám kis figurák egy másik helyen, mókásak lennének, ha nem egy három évet élt kisfiú sírján ücsörögnének.

És itt a sír, amit kerestem. Rajta friss virágok, alattuk mécses ég. „P. Márk 2007-2008.” A szülők sokáig csak álmodoztak a kis utódról, de nem akart összejönni. Végül óriási örömükre sikerült és megszületett Márk. Július 17.-én volt egy éves.  Mindenki a vidám kis legényt ünnepelte a családban. A tortából jutott a szomszédoknak is. A kisfiú már totyogott és ránevetett azokra, akik ránevettek. A szülők is barátságosak voltak, rengeteg helyre vitték a gyereket, sokat sétáltak vele. A szülinapja után elmentek a veszprémi állatkertbe és a zalaegerszegi Aquaparkba. Vidáman mesélték az élményeket. És filmszakadás.

Tizenkét nappal a születésnap után Mónika, az anya és Szabolcs, az apa gyógyszerekből kevert méregkoktélt itatott a kisfiúval. A kis legény szervezete küzdött, de hiába. Az a kéz, amitől eddig szeretetet kapott most keményényen rászorult a fiúcska arcára, amíg az meg nem fulladt. Ezután a szülők is megpróbáltak végezni magukkal. Egyiknek sem sikerült. Az anya P. Mónika Szombathelyen, az apa, P. Szabolcs Tökölön ül, előzetesben. Én pedig hihetetlenül dühös vagyok. És egyben kíváncsi is. Vajon a szülők odaállnak valaha a kis Márk sírja elé? Gyújt érte gyertyát az a kéz, amely elvette az életét? Nem egy ismerősöm van, aki szeretne gyereket, de nem lehet neki. Nekünk „elment” a második babánk és azóta az orvos tanácsára még nem próbálkozhatunk új gyerkőccel, de szerencsére van egy gyönyörű nagy-kislányunk. Nem tudok elképzelni olyan szituációt, hogy a feleségem elémállna: öljük meg a gyerekünket és én rábólintsak. Az lenne a minimum, hogy soha nem közelíthetné meg többet a gyereket, de lehet, hogy olyan dologra is rávetemednék, amit súlyos testi sértésnek neveznek hivatalosan és amit normális körülmények között nem tudnék elképzelni magamról. De P-éknél állítólag közösen tervelték ki a gyilkosságot, a „nehéz anyagi körülmények” miatt. Én ezt nem hiszem el és nem csak azért, mert állítólag semmiben nem nélkülöztek és a lakást is felújították. Remélem egyszer kiderül, mi történt és miért történt így. Addig viszont nagyon sokat fognak szenvedni a börtönben. A gyerekgyilkosokat ugyanis állítólag nagyon nem kedvelik arrafele.

Meggyilkolt kisfiú a gyerektemetőben, Szombathelyen

Tanács szülőknek

Érdemes megpróbálni egy fél napra eltiltani a gyereket a chat-programoktól. (MSN, Skype, chat.hu stb.) Ha dührohamot kap, hisztizni kezd, hogy nem találkozhat a barátaival, akkor jó lesz komolyan aggódni. Egyre több ilyen gyerkőccel futok össze, akik a társasági életüket a chat-en élik, ott vannak a „barátaik”, akiket esetleg még soha nem láttak, csak képen, de jól megvannak a virtuális térben. Ami megdöbbentő: kollégiumi szomszédok, egy házban lakó gyerekek kis chat-en tartják a kapcsolatot, mert olcsóbb, mint a mobiltelefon. Esetleg átmenni a szomszéd szobába? Lemenni az udvarra dumálni, vagy bandázni egyet valami rejtett zugban? Régimódi…

Zaklató lettem

Feljelentettek zaklatásért. Ausztriában. Kicsit váratlanul ért a dolog, de ebből is látszik, nem vagyunk egyformák. A feljelentőm egy osztrák férfi, aki szerint félelemkeltő, hogy többször becsengettem a házába és a falujában érdeklődtem utána, hol lehet megtalálni.

Egy osztrák rendőrtiszt hívott telefonon és rendkívül udvariasan, magyarul érdeklődött, jártam-e augusztus 27-én Ausztriában? Rövidre zártam a dolgot, rákérdeztem, Nikitsch-ről akar-e kérdezni. Hallhatóan megkönnyebbült, hogy nem kell lefutnia a köröket. Kiderült, tizenegy embert találtak az osztrák rendőrök, akiktől Stefan B. után érdeklődtem. Tudtak arról, hogy a szomszéd település kocsmájában, Stefan törzshelyén is jártam. Fotóik vannak a kocsimról Nikitsch utcáin. Rákérdeztek a „97 PRESS 00” feliratú francia rendszámtáblámra is, ami a kalaptartón hevert, vajon az igazi-e? Majd abban maradtunk, hogy tájékoztatnak, mikor kell mennem kihallgatásra.

Most talán zaklatónak kellene magam éreznem, amiért így felzaklattam egy osztrák férfit a jelenlétemmel. Pedig csak a munkámat végeztem és a rendőrségi nyomozás eddigi adatát – a 11 fellelt osztrák megkérdezettet – büszkén mutathatom majd a főszerkesztőmnek, nem a lábamat lógattam, mentem, kerestem-kutattam. A célomat végül csak részben értem el, hiszen Stefan B. elbújt előlem, nem tudtam vele beszélni, így ő sem mondhatta el, hogy látta a történteket, de azt sem, hogy menjek a fenébe. A falusiak is segítettek neki, telefonon értesítették, meneküljön, magyar rendszámú autó érkezett a faluba.

Ja, igen. Egy fontos momentumot elfelejtettem megemlíteni. Stefan B. egy osztrák rendőrtiszt. Július 27-re virradóra elgázolt egy 19 éves nagycenki fiút, majd megállás nélkül áthajtott Ausztriába és elrejtőzött a házában. Később házkutatási paranccsal hozták ki saját kollégái. Vérében 1,2 ezrelék volt az alkoholszint. Sz.B., az elgázolt fiú a helyszínen meghalt.


Ezt láttam, amikor Stefan B. ajtaja elől elnéztem a negyedik szomszédhoz.


És ezt a képet rögzítette a hanyagul hátrafordított és sorozatlövésre állított gépem, amikor én háttal álltam a szomszédoknak.

Újra lecsap a Greenpeace

Most kellene indulnom, hogy odaérjek a Greenpeace újabb csapására, amit a Rábát szennyezőkre mérnek, de sajnos most nem tudok 250 kilométert autóni oda-vissza ehhez, nem fér bele az időbe. Pedig szívesen megnézném, mit találtak ki megint. HB kollégámnak viszont átadtam a titkos találkahely koordinátáit, így délre már okosabbak leszünk. Tavaly alaposan megkaptam a magamét a feldbachi bőrgyárnál, de nagy élmény volt, utólag visszagondolva.

Nézőpont kérdése

-Hogyan jutott a rendőrség tudomására, hogy azok az emberek orvvadászatot folytattak? – tette fel a kérdést egy újságíró a rendőrségi sajtótájékoztatón.
-Mi sem a lábunkat lógatjuk, igyekszünk információkat szerezni és vannak törvénytisztelő emberek, akik segítik a munkánkat – válaszolt a város kapitánya.
-Mindenkinek vannak rosszakarói – foglalta össze a bajsza alatt a zsurnaliszta.

Párbeszéd

-Látsz valami különöset ezen a képen?
-Hmmm…Az egyikük nő?
-Miért, az különös?
-Jó, akkor… lássuk csak… az egyik ló fején páncél van?
-Nem erre gondoltam.
-Az egyik katona sapkája nem korhű?
-Mindegy, hagyjuk. Nem fontos.