Ha marketing szemmel nézzük, akkor remek fogás a könyvsorozatok gerincén képtöredékeket elhelyezni, amelyek akkor adnak teljes képet, ha a sorozat minden darabja megvan. Íme, a donaldos könyveknél ez hogy néz ki.
Egyrészt egyszerűbb a könyvek áttekintése, hiszen sorban követik egymást a részek és a hiány azonnal feltűnik, másrészt ha már kettő van egy szériából, akkor a gyerek addig nyúzza a szüleit, amíg a többit is megszerzik.
A közelmúltban három szomszédos országba is el kellett mennem. Ausztria felé már többször rácsodálkoztam a magyar oldalon az aszfaltot feltörő gazra a lezárt sávokban, a nyáron kergetőző őszi falevelekre a korábbi VÁM épületek előtt és arra, hogy bő másfél év alatt mennyire megkopott minden. A múltkor Bucsunál léptem át a határt, hat éves kislányomnak magyaráztam, hogy itt régebben meg kellett állni, mielőtt átértünk volna egy másik országba. Megmutattam neki az ütött-kopott sorompót is, amit csak akkor húztak fel, ha alaposan átvizsgálták az autót a határőrök. Aztán gurultunk tovább. Ausztriában éppen a sorompót festették. A gaz nem törte fel az aszfaltot és csak az egyik határépület tűnt kicsit romosnak, de erről meg véletlenül épp tudható, hogy egy honfitársunk rongyolt bele az oldalába kocsival. De már ezt is javítják.
A hét végén Szlovákiából tartottam hazafelé. Kifelé, hajnali négy óra tájban még nem figyeltem az átkelőre, hazafelé azonban már a zuhogó eső ellenére is feltűnt, milyen gazos és lehangoló a rajkai átkelő. A bódék ablaka több helyen bezúva, rongyos függönyöket lobogtat a szél.
Az autóval érkező külföldieknek ez az első benyomásuk az országról. Az is lehet, hogy tudatos a dolog. Az első, borzasztó tapasztalatok után csak jobb jöhet? Félek, nem erről van szó.
Ez nagyon gaz!
Ő Artúr, az ex-házisün. Ez a legbájosabb kinézete, mielőtt szétmarcangolja az ember lábát a tűhegyes fogaival.
Artúr – hívhatjátok Túrónak is – néhány éve Szentendre mellől került Szombathelyre egy havas, fagyos napon, az út széléről. Messze volt még a vágósúlytól, így szüleim a télen szépen felhízlalták a házban. A tüskés ördög az ágy alatt lakott és a nappalokat gyönyörűen átaludta. Csak időnként szuszogott elő ellenőrző körútra. Először a két házimacskát szoktatta le a vele egy időben való evésről, majd idővel a kutyákkal is szót értett (értsd vagy szúrt, vagy harapott, vagy kombinálta a kettőt hangos pöfögés közepette). Artúró szépen átvette az uralmat a háziállatok között. Csak a szabadon bóklászó teknős nem félt tőle, de az semmitől nem fél, csak megy, mint a meszes, úgyhogy ő nem mérvadó. A süni még a családtagokat is megszokta, ha nem volt ismeretlen ember a közelben, akkor nyugodt lélekkel és parkettán kopogó körmökkel sasszézott fel és alá a lakásban. Ha ismeretlen érkezett, akkor átment lopakodóba. A körmei ugyanúgy kopogtak, a puffogása is messziről hallatszott, de ilyenkor igyekezett takarásban közlekedni, foteltől fotelig osont, így közelítette meg az idegeneket. Egy házisün nem szokványos dolog, így a legtöbb látogatónk üdvözült mosollyal szemlélte az itt-ott feltűnő vadállatot. Amikor Artúr előpöfögött a kanapé alól a vendégek lába mellett, a legtöbben valami olyasmit mondtak volna legszívesebben, hogy „Jajj, de aranyos!”, de ebből legtöbbször „Áááúúú! A ku***a dög megharapott!” lett. Artúr ugyanis őrző-védő sün is volt és kis tűhegyes fogait ügyesen mélyesztette bele az ember sarkába, majd ezután elégedetten és szélsebesen visszarobogott védett vackába, az ágy alá és jóízűen álomba pöfögte magát, hogy éjszaka újult erővel induljon akrobatikus túrára. Sün! Sün! Ezúttal Artúr részletei…
Statisztikai adatok bizonyítják, hogy Francziaország ma a legiszákosabb ország s hogy az utolsó ötven év alatt az elfogyasztott alkohol mennyisége 254 százalékkal emelkedett, holott a népesség növekedése nem tett ki többet ugyanez idő alatt 12 százaléknál. Érdekes párhuzamot vonni az egyes országok közt az elfogyasztott alkohol mennyisége tekintetében. Francziaországban 18,41 liter, Svájczban 12,5 liter, Belgiumban 10,42 liter, Olaszországban 10,23 liter, Dániában 10,21 liter, Németországban 9,25 liter, Angliában 8,91 liter, Ausztria-Magyarországban 8,57 lit., Hollandiában 6,09 lit., az Egyesült-Államokban5,19 lit., Svédországban 4,97 lit., Norvégiában 2,06 lit., Finnországban 2 lit., Kanadában 1,94 lit. az alkohol fogyasztás fejenkint egy esztendő alatt. Ehhez csak azt tesszük hozzá, hogy Francziaország ma a legvadabb atheista ország. Bölcsnek elég ennyi!
(Zászlónk, ifjúsági lap 1905.)
A fentebb említett bölcs elmondhatná, hogyan sikerült felküzdenünk magunkat az élvonalba? (99 évvel később, 2004-ben Magyarország a negyedik helyen állt 11,6 literrel, Franciaország 9,95 literrel a 10. a 28-as listán, a májzsugor számában pedig mindkét nem esetében a dobogó legfelső fokára állhattunk.)
Készítettem egy riportot régebben az akadálymentesített Pósfáról, ahol kerekesszékkel gyakorlatilag minden fontos helyet könnyen el lehet érni és a boltot is átalakították, hogy a falu egyetlen kerekesszékese, Csóka Tamás könnyen be tudjon vásárolni. A férfi még 1991-ben elszúrt egy fejesugrást az egyik vasi fürdőhelyen és eltört a nyakcsigolyája, deréktól lefelé lebénult. Ez azonban nem akadályozza abban, hogy állandóan nyüzsögjön. Weblapján rendszeresen beszámol a falu történéseiről, fényképez, videókat szerkeszt, szóval ő a helyi hírharsona. Egy ideje MSN-en is tartjuk a kapcsolatot és ma is megnevettetett fanyar humorával. Íme a beszélgetés egy részlete:
Dontomasz üzenete:
Asszem a főkapitányt kérdezték a Vas Népében, hogy az elektromos kerekesszékkel miként lehet közlekedni. Szerinte a járdán, de nem ihatunk alkoholt, mert elektromos dolgot vezetünk
lesifotos üzenete:
Na, majd megérem hogy benne leszel a rendőrségi jelentésben. „A sebességhatárt jelentősen túllépve, ittasan vezette elektromos kerekesszékét Cs. T. pósfai lakos”
Dontomasz üzenete:
Én kockáztatok. Legfeljebb ha megcsípnek majd gyalog jövök haza.
Ezt megfejelve még egy képet is küldött, amit édesapja készített róla, amint a faluban száguldozik. Íme:
A techline.hu oldalon egy cikkben találtam ezt a módszert a telefonszám kitalálására. Pontosan követni kell a lépéseket és megdöbbentő módon a végén sikerül megtudni az ismeretlen telefonszámot. Ha valaki gondolja, próbálja most ki nyugodtan. Egy számológép kell hozzá, meg papír, ceruza. Működik! Félelmetes!
Telefonszám kitalálása számológépben
Ha el akarjuk kápráztatni kollégáinkat kávészünetben, csak töltsük be a Windows számológépet, majd kérdezzük meg kollégánk telefonszámának első három számjegyét (30-as, 20-as és egyebek nélkül, tehát csak a közvetlen szám első három számjegyét).
1. Írjuk be az első három számot a telefonszámból,
2. szorozzuk meg nyolcvannal,
3. adjunk hozzá egyet,
4. szorozzuk meg 250-nel,
5. most kérdezzük meg az utolsó négy számjegyet telefonszámából, és adjuk hozzá,
6. adjuk hozzá ismét az utolsó négy számjegyet,
7. vonjunk ki 250-et,
8. osszuk el kettővel.Mutassuk meg a végeredmény a kollégának: ismerős lesz neki…
Bámulatos, ugye?
Most pedig mindenki koncentráljon az első és az ötödik pontra, de hozzáadni nem kell, csak mellé írni. Hihhetetlen… 🙂
Megkérdezték az első három számjegyet, majd az utolsó négyet és közben ment a hókuszpók.
Szeretem a (nálunk) egzotikusnak számító gyümölcsöket, szerencsére jópár a kertünkben és a lakásban is megterem. (Erről majd máskor, de pont tegnap láttam sharon-gyümölcsöt darabonként 600 forintért, amelyből egy fán száz darab felett szüreteltünk, Szombathelyen.) Hónapok óta nem jártam a Tesco-ban, de csütörtökön betértem és természetesen a gyümölcsöspultokat is körbejártam. A gránátalma aranyárban volt (a kertben már jön rajta a virágbimbó), a görögdinnyében még nem bíztam, így maradt a banán, narancs, kiwi (ez is épp most kezd virágozni) és egy illatos ananász. Ez utóbbin sokat rágódtam az ára miatt, de hát egyszer élünk, így öt gombóc fagyi áráért (599 Ft) az autómban landolt.
Aznap este a feleségem is hazaállított egy ananásszal, de jóval nagyobbal, mint az én kiválasztottam. A méret azonban valami rejtélyes oknál fogva nem társult magasabb árral, sőt. A LIDL-ben beszerzett gyümölcs 300 forintot kóstált, tehát a ránézésre kétszer nagyobb ananász fele annyiba került, mint a kisebb társa. De elővettem a mérleget is kíváncsiságból. A 300 forintos ananász 3,02 kg, a kisebb 1,19 kilót nyomott. Mivel mindkettő lédús és ízletes, így nem kérdéses, melyik kapja a kitűnő ár/érték arányt.
Május elsejei körkapcsolás a Kossuth Rádióban. Talán Hódmezővásárhely kap szót, a riporter hölgy lelkesen beszél a veterán járművek felvonulásáról, majd folytatja:
-Itt áll mellettem egy bőregér nevű csotrogány. Elnézést, hogy így nevezem, de elég rossz állapotban van – itt kicsit elbizonytalanodott a hangja, talán szúrós szemmel néztek rá. – Vagy nem így van? Csak kívülről néz ki romosnak?
A mikrofon végén ekkor egy letört hang, a tulajdonosé:
-Teljesen fel lett újítva. 2003-ban került hozzám roncs állapotban, de kétkezi munkával megcsináltam…
(Elfojtott nevetés a stúdióban.)
Bocsánat, nem szó szerinti a beírás, mert az autóban hallgattam, de majd megkeresem az archívumban és beszúrom az eredetit. 2009.05.01. 10.45 körül hangzott el az élő helyszíni riport.
(Update: itt a hangfelvétel, nem tévedtem sokat a fenti bejegyzésben 🙂 )
Az egyik szombathelyi kertészetben beszélgettem egy régi ismerőssel. Mellettünk érdekes párbeszédek zajlottak, finoman fogalmazva nem túl magas röptűek. Mint kiderült, buszos kirándulók érkeztek, akik valamilyen termékbemutatóra jönnek a városba és külön programként megtekintik a most zajló tavaszi virágkiállítást is, ami egyébként ingyen látogatható. Mostanában több ilyen busz is érkezik naponta, tapasztaltabbá téve a kertészet munkatársait. A kiállítás bejáratánál például ki van írva, hogy a kiállított növények a rendezvény végén megvásárolhatók. Több száz beültetett virágról, fáról, cserjéről van szó egyébként, tehát senki ne cserepes virágokra gondoljon. A minap egy földből frissen kitépett virágokkal és bokrokkal megrakott kocsival gurult a pénztárhoz az egyik vásárló. A pénztáros hirtelen megszólalni sem tudott. Mint kiderült, a buszos társaság kiválogatta a kiállításon, mi az, ami tetszik nekik és ezeket iziben ki is húzkodták a földből. Hiszen ki volt írva, hogy megvásárolható…
Valami miatt feláll a hátamon a szőr, ha valaki elkezdi nekem ecsetelni egy „remek rendszer” tulajdonságait, minden mondatban megemlítva „A RENDSZERT”. Ha még a szeme is csillog hozzá a hévtől, akkor már mielőbb leállítom és biztosítom róla, hogy ez a zseniális lehetőség – legyen az bármi – engem nem érdekel. Ilyen volt például az Il Ferro is, amivel én csak nyerhetek, hiszen remek lehetőség és rengeteg pénzt kapok. Érdekes, nem kértek bocsánatot tőlem azok, akik internetes fórumokon lehülyéztek, amikor piramisjátéknak neveztem a „remek rendszert”.
Google hirdetés nyomán bukkantam egy újabb gyöngyszemre, a Sciennet-re, ahol ígérnek fűt-fát, professzionális a kinézet, remekül facsarják a szót és az ember úgy érezheti, ebből vétek kimaradni. Pedig nem az. Én szóltam előre. De nem csak én, egyre több az olyan ember, aki meghallgatott egy prezentációt és nem bírt ellenállni, milliókat tett be a rendszerbe, hogy megtízszerezze a pénzét egy éven belül. (!) Én erre már csak legyinteni tudok.
Újabb RENDSZER (R), amivel csak nyerni lehet – aha, persze részletei…