A dübörgő válság időszakában ritkaság, amikor valaki bővítésre, új épület felhúzására adja a fejét. A minap egy ilyen vállalkozóval beszélgettem, de az örvendetes fejlesztésről gyorsan elkalandoztunk a kész épületig, új szolgáltatásokhoz vezető rögös útig. Aki járatos a bürokrácia eme útvesztőiben, annak nem lesz érdekes ez a bejegyzés, ugorjon. De aki hozzám hasonló laikusként szemléli az ilyesféle procedúrákat, az próbálja kitölteni az alábbi tesztet, hogy kiderüljön, mennyire otthonosan mozog kis hazánk ügymenetében.
Kategória: Nincs kategorizálva
Fenyőgigász
Felállították mindenki karácsonyfáját Debrecenben – mondta a műsorvezető a TV2 Tények című hírműsorában, majd hozzátette: A fa 180 méter magas.
Na, ez már valami! A kezdeti felnevetés után azon kezdtem töprengeni, vajon logisztikailag megoldható lenne-e egy ekkora fa eljuttatása egy város központjába? Szombathelyen például biztosan nem, hiszen híján vagyunk például a sugárutaknak. A második ötlet az volt, hogy ha a fa tényleg 180 méter magas, akkor a tetejére egy erős izzót kell tenni és még húsz mérföldről is látható lesz.
Csak viszonyításképp: Vas megye legmagasabb épülete, a szombathelyi székesegyház 62,5 méter magas. Egy érdekes lista: Magyarország legmagasabb épületei.
Fák magasságának tekintetében két éve egy 115,5 méteres kaliforniai óriásfenyő, Hyperion vezette a világranglistát, túlnőve az addig vezető Heliost és kétágnyira lehagyva a lista harmadikját, Icarust.
Aknamező
Tegnap délután tettek bejelentést, hogy Vasváron kertásás közben 2
nyeles gránát, egy tojásgránát és 5 db kb. 30 cm hosszú lőszer került
elő. (Rendőrségi jelentés)
Próbálom elképzelni a szituációt, de nagyon nem megy. Magam is szoktam ásni szőlőben, ezért van fogalmam róla, nagyjából mennyi földet mozgat meg az ásó egy fordításra. Ebbe viszont nagyon nem fér bele a fent felsorolt mennyiség. „Fütty, fütty, jé, egy nyeles gránát. Füty, fütty, jéé, egy másik. Sálálá, hopp, ez meg egy tojásgránát, tümtütüm… Na, ezek meg lőszerek, ideje szólni a rendőrségnek.”
Jópár éve egy Szombathely melletti település határában szántogatott egy férfi a traktorjával. Egyszer csak különös, fémes hangra figyelt fel az eke felől. Hátranézett, majd ugyanabban a másodpercben már repült is ki a vezetőfülkéből és rohant, ahogy a lába bírta. Az eke ugyanis egy nagy világháborús bombát görgetett maga előtt. A nagy bumm szerencsére elmaradt, a tűzszerészek néhány nap múlva Szombathely határában megsemmisítették a leletet.
Ravasz szörp
A bevásárlólistámra rejtélyes okokból szörp is került, így arrafelé vettem az irányt a szupermarketben. Ha már cukros lötty, akkor legalább legyen benne gyümölcs alapon átböngésztem az összetevőket és a Piroska márkában véltem meglelni a megfelelő ár/érték arányt, mivel nem csak aromával dúsított műanyagból állt, hanem 33 százalékban gyümölcslevet tartalmazott. Az már más kérdés, hogy íztől függetlenül mindegyik kizárólag almalevet és ehhez adták a cimkéhez passzoló aromát, de ne legyünk telhetetlenek. Nem keveset nyomott a latban, hogy a kinézett szörp sem tartósítószert, sem mesterséges színezéket nem tartalmazott. Feltűnt viszont egy polccal feljebb egy Fino márkájú szörpcsalád, ami ugyanazokat az ízeket kínálta, látszólag ugyanazon az áron és hasonló dizájnnal, mint Piroskáék, de míg a magyar márkanév alatt futó szörpöt kilencszeres, addig Fino-t nyolcszoros higításban javasolják fogyasztani a címkén. A gyártó adatait böngészve azonban kibújt a szeg a zsákból. Ugyanott készül a két termék és teljesen megegyező az összetétel. Bár mindkettő 369 forint, a Piroska 7 decis, a Fino félliteres üvegben van, az utóbbi tehát drágább. Aki pedig betartja a keverési tanácsot, az a Fino-t érzi édesebbnek, holott ugyanaz van mindkét üvegben. Ügyes. Csak azt nem értem, miért egy helyen árulják őket?
Magyar minőség
Kenőmájast akartam vásárolni egy újonnan megnyílt élelmiszerüzletben, amikor az egyik termék felett megláttam az alábbi jelölést: „magyar minőség”. Még átfutott az agyamon, hogy mennyire nem jelent ez semmit – a jól ismert „Henkel minőség!” szlogen is csak annyit jelent, hogy olyan, mint amilyent a Henkel gyárt -, de úgy döntöttem, ennél a terméknél kezdem a válogatást. Azok kedvéért, akik nem járatosak az élelmiszereken feltüntetett összetevők világában, teszek egy kis kitérőt. Az előírások alapján az öszetevőket mennyiségi sorrendben kell feltüntetni a csomagoláson, az szerepel a lista elején, amiből a legtöbb van az adott termékben. Magyar minőségű készítményünk például így kezdődött: Gyártási szalonna, sertésbőrke, ivóvíz, máj. Magyarul nyesedék és zsíradék adta alapját a magyar minőségnek. Mellette német kenőmájas, különösebb reklám és figyelemfelkeltés nélkül, 30 forinttal drágábban. Összetevői: Sertéshús (55%), sertésmáj (25%), szalonna. Remélem érezhető a különbség. Talán nem kellene lejáratni a „magyar minőség” fogalmat élelmiszerként árusított ipari hulladékkal, még akkor sem, ha a stabilizátorok, ízfokozók és ízesítő anyagoknak köszönhetően gusztusos és ízletes a műmájas.
Még egy kiegészítés, amire jó odafigyelni: a „kenőmájas” feliratú termékekben a máj aránya minimum 25 százalék, a „májas” pedig legalább 12 százalék májat tartalmaz.
51 éves a Delta főcímzenéje :O
Ma egész nap a Derrick zenéjét fütyültem magamban, nem tudom miért. Estére már kezdett bosszantani a dolog, ezért leültem a Youtube elé és meghallgattam pár XXI. századi átdolgozását. Ezzel sikerült is kielégítenem a Derrick-éhségemet, de ekkor meg a Delta zenéjét kezdtem füttyögni. Őrület.
Ismerősöket interjúvoltam meg, tudják-e ki a szerzője a számnak? A legtöbben Jean-Michel Jarre-ra tippeltek, de aztán a Google adta meg a választ. A szám címe Song of the second moon, a szerzők pedig Tom Dissevelt és Kid Baltan (Dick Raaijmakers). A fiúk 1957-ben (!) dobták össze a zenét egy lengyel népdal (!!!) alapjait felhasználva. A fórumok böngészése közben érdekes jelenséget figyeltem meg: a hozzászólók nagy része gyerekként félt a Delta főcímétől, sokan csak Kudlik Juli hangjára mertek előmászni az asztal alól. Én nagyon szerettem a Deltát, sokszor tátva maradt a szám az ott bemutatott vívmányoktól.
Ilyen is van…
Időnként szóba kerül beszélgetéseken, hogyan csöppenek annyi érdekes szituációba. Nem tudom, szerintem más ugyanúgy találkozhatna érdekességekkel, ha ilyesmire nyitottan járna-kelne. De van, amikor a hihetetlennek tűnő történetek találnak meg. Már számos helyen elmeséltem, hogy két éve az esti órákban a Savaria Karnevál ideje alatt valaki összetörte az autóm oldalát. Ezt akkor nem vettem észre, hazamentem és leparkoltam a ház elé. Másnap, amikor indultam volna dolgozni, akkor tűnt fel jobb oldalon keményen behorpasztott ajtó és a lenyúzott máz. Nem titkolom, a szlengszótár nagy része végigfutott bennem. Dühösen ültem be az autóba és már éppen indultam volna, amikor feltűnt egy cetli az ablaktörlő mögött.
Minden dühöm elszállt egy pillanat alatt. Tárcsáztam a számot és egy kaposvári orvos jelentkezett. Amikor megtudta, hogy a megtört kocsi tulajdonosa vagyok sűrű bocsánatkérésbe kezdett, alig tudtam meggyőzni arról, hogy egy cseppet sem haragszom, sőt, kifejezetten örülök, hogy még vannak ilyen emberek.
Kiderült, hogy este a felesége tolatott ki a parkolóból és nem vette észre a sötétszürke autómat. Nekiütközött. Az esetek túlnyomó részében ilyenkor az okozó gyorsan elhajt a helyszínről. Mivel kaposváriak, soha nem derült volna ki, ki törte össze az autómat. Ők azonban megálltak és megírták a fenti papírt, plusz felírták a rendszámomat, ha esetleg nem jelentkeznék. A telefonos beszélgetésünk után két nappal megérkezett postán a baleseti bejelentő, mehettem vele a biztosítóhoz. Az ajtócsere, javítás, fényezés több mint 300 ezer forintba került, de egy emberi gesztusnak köszönhetően nekem ez teljesen „fájdalommentes” volt.
Ne kanyarodj, ha megcsalod a párod!
Régi lányismerősömmel futottam össze Szombathelyen. Éppen költözik, a barátja kirakja a szűrét. A lány lebukott, nem is hétköznapi módon. Története tanulságos lehet a kanyargós úton járóknak.
A 25 éves Judit két hónapja futott össze Z-vel egy munkahelyi vacsorán. A férfi bókolt a lánnyal, akinek tetszett, hogy valaki csapja neki a szelet. B-vel két éve élt együtt, a barátja azonban egyre többet foglalkozott a számítógépével és az autójával. Munka után ritkán mentek valahova közösen. Judit azon vette észre magát, hogy a házas Z-vel töltött röpke órák után teljesen feltöltődik és így már B. heppjeit is könnyebben elviseli. „Megszaporodtak” hát Judit munkaidő utáni plusz munkái, legalábbis barátjának ezt mondta. Időnként vidékre is el kell menni az ügyfelekhez – ecsetelte ártatlanul a lány és elkérte B. autóját az ilyen kiruccanásokra. Tudta, hogy a férfi alaposan átnézi a kocsit, nincs-e benne idegen hajszál, nem áll-e másképp az ülés, de ilyentől nem félt a görbe utakra tévedt lány. Az autó ugyanis Z. munkahelyi garázsába került, ahonnan együtt indultak kirándulni Z. drága, új, sötétített üveges autójával. Attól sem kellett tartani, hogy B. valahol meglátja, hiszen a férfi leült a számítógép elé és ott elvolt, mint a befőtt. Épp egy „túráról” tartottak haza, amikor megcsörrent Judit telefonja, B. kereste. A lány intett szeretőjének, hogy maradjon csendben és felvette a telefont. Nyugodt hangon belecsicseregte, hogy már a város határában jár és nemsokára otthon lesz. Ez nagyjából igaz is volt. Pár perc múlva átült a saját autóba és hazagurult. B. otthon várta, kicsit feszültnek tűnt, de Judit nem fogott gyanút. A férfi a napjáról kérdezgette, majd mellékesen azt is tudakolta, hol járt éppen, amikor hívta?
-A Metró mellett jöttem el, akkor hajtottam be a körforgalomba.
-És mióta pittyeg másképp az index az autómban?
A sportban talán az ilyesmit nevezik K.O.-nak. Juditnak torkán akadt a szó, megadóan bólintott, majd nem sokkal később elmesélte az egész szituációt. Másnap reggel pedig elkezdte bepakolni a bőröndjét.
Katasztrófaturizmus
Ahol vér folyik, ott közönség is van. Ma különösen látványos volt a „cirkusz”, érdemes volt kimenni rá a környező településekről is. Először egy autó zúzott le a murvás útról, ami jelesül egyszámjegyű főút, a 8-as volt. Telibekapott egy beton vízelvezetőt, ami sem a sofőr egészségének, sem az autója műszaki állapotának nem tett jót. Érkezett is a mentő, a sofőrt annak rendje, módja szerint bepakolták és nekiálltak vizsgálni. Ekkor ért oda az Audi, amelynek vezetője valahogy nem vette észre az úton villogóval álló mentőt és belerongyolt. A mentő messzire repült, mint egy biliárdgolyó, az Audi pedig totálkáros lett. Mindenki megsérült, az első autó szerencsétlen sofőrje így kétszer is. De végül senkinek nem lett komoly baja. A nézelődők pedig csak gyűltek. Volt, aki a fák közé mászott, hogy közelről lásson, le ne maradjon egy érdekes momentumról sem. Persze csipogtak a mobilok is, ki videót, ki fotót rögzített a kártyájára. A vezető mentőtiszt ezt látva nosztalgiázott egy kicsit. Korábban egy három halálos áldozatot követelő balesethez mentek, ahol a látványra szintén sokan összegyűltek. A roncsok és a testek az út mellett, a szántón hevertek, egy férfi pedig közvetlen közelről szemlélte az „élettel összeegyeztethetetlen jeleket”. Amikor a rendőr el akarta küldeni, felháborodott: „Ez az én földem, azt csinálok rajta, amit akarok!” Hát, khmmm…
Star, a mindent lenyelő sztár
Városi legendákról tanakodtam néhány ismerőssel, nekik töltöttem fel illusztrációnak Stevie Star 15 évvel ezelőtti hazai fellépését. Ő a reformok tökéletes alanya, ugyanis szinte mindent lenyel. Engem viszont inkább az érdekelne, hogyan csinálja? Az előbb belinkelt videóban és a második részben is van számos olyan pont, amit nem tudok hova tenni. David Copperfield és más nagy illúzionisták legnagyobb trükkjeit is megfejtették már, de Star-ról még semmi ilyesmit nem olvastam. Lehet, hogy erre csak a boncolás deríthet fényt? :O Ha valaki tudja a megoldást, jelezze a hozzászólásoknál. Lehet, hogy kézenfekvő, de egyelőre nekem magas.
