Kategória: reklám

Köszönjük, Vas Népe!

Remek reklámot kapott a nyugat.hu a Vas Népétől. Mint az a Vas megyei napilap szilveszteri összeállításából kiderült, a sporteseményeken nem tudják megkerülni a nyugat.hu nevet, hiszen ez több képen is szerepelt. Egyen azonban teljes terjedelemben látható lett volna, de ezt frappánsan megoldották a szerkesztőségben. Nem kitakarták a logónkat, hanem meghamisították picit módosították azt. De végül is semmi vész, hiszen a szombathelyiek jó része tudja, minek kellene ott szerepelnie és minden újság a megszokások rabja.  Ha így szokták, hát így szokták, sokkal nagyobb nevek is buktak már meg képmanipulálással, mint pl. a Reuters fotósa a drámaivá varázsolt füstoszloppal.

Tavaly jót nevettem az alon.hu egyik blogbejegyzésén, amiben arról panaszkodnak, hogy nem adhattak fel álláshirdetést a megye egyetlen napilapjában. Pontosabban nem a bejegyzésen nevettem, hanem ezen az abszurd helyzeten. De akkor tessék, itt a Vas Népe képe, rajta a nyugat.hu reklámtáblájával.


Úgy kelet ez nekünk, mint egy falat kenyér.

Bevallom, először egy „Aszt írja a F@sz Népe” című, németes beütésű írással készültem, de aztán ránéztem a cikk szerzőjére és nem akarom bántani T. T.-t. Elég neki a maga baja… Meg aztán nem is lenne vicces, ha a Fő téren tíz némettel felolvastatnám kamerába a Vas Népe címét és feltölteném a Youtube-ra a sok „Fasz Népe” -ként kiejtett nevet. A Vas Népében vannak kreatív fotósok, akik hamisítás nélkül is jó képeket készítenek, legközelebb jobb lenne arra hagyatkozni. Mert a vicces és nevetséges között van egy árnyalatnyi különbség.

Felforgatókönyv

Szinte minden nap hallani olyan esetről, amit nehezen tudunk megmagyarázni. Normálisnak hitt emberek kattannak be egyik pillanatról a másikra, törnek-zúznak, hogy a komolyabb tetteket ne is említsük. A kiváltó okokat ritkán ismerjük meg. Pedig néha elég egy szikra a láncreakció beindulásához.

Képzeljünk el például egy munkást, akinek a felesége otthon van a gyerekekkel, a szülők vállát nyomja a lakás hitele, így is nehezen élnek meg és ráadásul a férfi most tudta meg, hogy decembertől megszűnik a munkaviszonya. Nekikeseredve ballag be a bankba, hogy megtudakolja a lehetőségeit, amikor a bejáratnál a kezébe nyomják ezt a szórólapot:

Repülni jó!

Ismét belém botlott egy reklám, ami a hirdető szempontjából jó, mivel fennakadtam rajta. Sőt, akinek megmutattam nem is azt értékelte, amiért én kiszúrtam. Ismét ingyen reklám következik: megjelent a REPÜLNI JÓ sorozat legújabb kötete, a LÉGIKATASZTRÓFA. Gondolom ha listát kellene készíteni arról, mi a jó a repülésben, akkor mindenkinek benne lenne a top 3-ban egy jó kis zuhanás. Ismerősöm meg a hirdetés alsó kétharmadán nyihogott. Légikatasztrófa – rendelje meg online! A szülinapi tűzijátékok már úgyis unalmasak. Na de egy Airbus a szomszéd telkére, az már valami!


Forrás: index.hu fórum

Itt a kezem…

Azt szeretem a dizájnerekben, hogy az esztétikumot mindenek elé helyezik. Hát jó, legyen. De mi történne, ha a Kedves Olvasó üzletet kötne a képen látható Kedves Fiatalemberrel? Mivel pecsételik meg a bizniszt? Kézfogással? És mégis hogyan?


Hasonló grafikusi bravúrnak esett áldozatul az olimpia alatt végig futó reklámbanneren szereplő lány, akit eredetileg piros-fehér-zöld színekkel festettek ki, de a bannerre már tükrözve került, mert úgy adta ki magát a montázs. Így az ifjú hölgy olasz színekben pompázva szurkolt a magyar csapatról szóló hirdetésen.

Meguntad? Dobd ki…

Újabb szerencsétlen reklámra bukkantam, ezúttal az Index.hu-n futó Indafax kampányar. Nem elég, hogy idegesítő, eltakarja több szolgáltatás elérhetőségét (pl. fórum, webmail, videó), de a tartalma sem túl pozitív kicsengésű. Az üzenet ugyanis egyértelmű: dobd ki a fenébe eddig használt berendezésedet, hiszen már az internetről is faxolhatsz. Hű, nem mintha ezt nem tehettem volna eddig is, de most egyenesen felszólítanak arra, hogy kukába vágjam a berendezésemet és ezután az Indafaxnak csorgassam a forintokat.

Ami igazán bosszant ebben a reklámban az csupán annyi, hogy kis hazánkban még nagyon gyerekcipőben jár az a mentalitás, miszerint a használt, használaton kívüli, de még kitűnően használható berendezéseket a felhasználó átadja másnak, rászorulónak. Nem eladja, átadja. Helyette inkább megy a kukába, vagy évekig porosodik a szekrényben, raktárban, amíg már tényleg nem lehet semmire használni. Tisztelet a kivételnek.

Mély nyomokat hagyott bennem egy súlyos baleset Szombathely határában, ahol egy kamion karambolozott és felborult. Vadi új HP lézernyomtatókat szállított, talán több száz darabot. Aki látott már ilyen gépet eredeti csomagban az tudhatja, nagyon kipárnázzák őket csomagoláskor. A borulás azonban nagy mehanikai hatásnak minősül és feltételezhető, hogy egyes nyomtatók megsérültek.  Mi történt ezután Szombathely határában? (vagy bárhol máshol, ilyen esetben) Érkezett egy munkagép és a helyszínen péppé zúzta a több tízmilliós szállítmányt. A biztosító ugyanis így fizet, nem kellett pepecselni az átvizsgálással, vagy használtként történő értékesítéssel. Kérdeztem, nincs-e mód arra, hogy olyan intézmények kapjanak belőle garancia nélkül, akiknek egyébként nem lenne pénzük megvásárolni egy ilyen berendezést? A válasz egyértelmű nem volt. Helyette pillanatokon belül képződött pár tonna veszélyes hulladék, a biztosító pedig fizetett. Mindenki jól járt?

Panorámás telek, éber szomszédokkal eladó

Egy postaládában talált, rapszodikusan megjelenő reklámújságban leltem az alábbi hirdetést. Az ötlet jó és még nem túl jellemző: légifotón mutatja meg az eladásra kínált területet. A vevő könnyen átláthatja leendő birodalmát. Kis házikó, kutyaházzal, tűzrakóval, néhány fa, bokor, sövénykerítés.

De egy szemfüles érdeklődő ennél sokkal többet is kihámozhat. Láthatja a környező szőlőket és azt, hogy egyik szomszédjának hasonló faházikója van, mint amilyen az eladó telken áll, a másik oldalon viszont nagy téglaház áll. Sőt, azonnal láthatja a két éber szomszédot is, akik kijöttek a repülő zajára és tekintetüket az ég felé fordítva talán azt szemlélik, mi zavarja éppen a sziesztájukat. Íme:

Plébános vs. Kézbesítő – 1:0 – Bunyó Győrváron

Kíváncsi lennék, mennyivel ugrik meg most a Keresztény Élet és a Szabad Föld című lapok eladási példányszáma, mivel a két újság neve egy Vas megyei bunyó kapcsán bekerült az országos sajtóba. Az esetet részletesen megírtam pl. itt. Nyilatkozott a verekedő pap is, aki nem kertelt, nem ködösített, bevállalta a verést, bár utólag már sajnálja, hogy nem bírták az idegei. A plébános nem mint kézbesítőnek osztotta a maflásokat, hanem régi haragosának, aki rendszeresen cukkolta őt. Pech, hogy a férfi éppen egyenruhában volt, hiszen így közfeladatot ellátó személy elleni erőszak miatt indult eljárás. Tanulságos történet az elpattant idegekről, olvassátok el.

Szerintem a kertévék fenegyereke, Árpa Attila most tépi a haját és szívja a szívandóját, miért nem neki jutott ez eszébe előbb? Hiszen egy ilyen gerillamarketingért milliók ütötték volna a markát.  Ő meg csak olyan izzadtságszagú dolgokat tudott kitalálni e témában, mint pl. egy műbalhé az egyik reggeli műsorban, vagy hasonlóan amatőr megmozdulások.  Nekem szimpatikus a Szabad Föld szerkesztőségének hozzáállása is, akik azonnal előfizették a győrvári plébánost az újságjukra, hogy a kézbesítő helyett az időt verje el, velük.

Bomba ajánlat a Tesco-tól/-nak

Bombariadó miatt órákig zárva tartott a szombathelyi Tesco hipermarket.  Erről korábban már írtam. Aznap este valami szöget ütött a fejembe és előkutattam a papírgyűjtésre szánt újságok közül a cég reklámkiadványát. Nem csalódtam, a sarkában ott virított, hogy „Bomba ajánlat”. Vajon a rekedtes női hanghoz tartozó telefonáló innen merítette az ötletet? Vagy neki is volt egy bomba ajánlata a multinak, csak félreértették a hívását?

Aznap egyébként valamilyen front volt és ilyenkor megszaporodnak az ilyen-olyan hívások a segélyhívószámokra. Van, aki megelégszik egy „Buzi zsaruk!” bekiabálásával, más hisztérikusan röhög, vagy liheg. Ilyenkor elnéző mosoly jelenik meg az ügyeletes arcán, miközben kijelzőjén ott virít a letiltott szám, teljes valójában, visszahívhatóan.