Aki ma Magyarországon 1 TB-os (terabájtos) merevlemezt vesz, az kénytelen azzal szembesülni, hogy önkényesen elloptak tőle 93, azaz kilencvenhárom gigabájtot. (Sok ezren lehetnek olyanok, akiknek a számítógépében néhány gigabájtos a teljes háttértár. Ehhez képest gigászi az elcsórt bájtmennyiség.) Én csak azt nem értem, hogy miért nem léptek már fel ez ellen vagy a hatóságok, vagy a fogyasztóvédelmi szervezetek.
A különbség oka egyébként egyszerű. Az átváltásoknál ugyanis ezres szorzót használnak 1024 helyett.
1 GB (gigabájt) az 1024 MB (megabájt)
1 TB (terabájt) az 1024 GB.
Az általam vásárolt merevlemez dobozán viszont már nagyvonalúan elfeledkeznek 24 GB-ról, ami több mint 5 DVD-nyi, vagy 34 Cd-nyi adatmennyiség. A csomagoláson ugyanis ez a felirat virít: 1 TB = 1000 GB. (Mintha apróbetűvel szerepelne a kenyéren, hogy 1 kg = 930 g).
Tehát én ennek az átverésnek a tudatában vásárolom meg a merevlemezt. De mivel gonosz vagyok, ezért ellenőrzöm a szűz merevlemezt, hogy valójában mit is kapok a pénzemért. És jönne az újabb sokk, ha eddig nem fedeztem volna fel már ezt az aljas trükköt az összes eddigi merevlemezemnél. A gyártók ugyanis 1 TB címszóval 999,958 milliárd bájtot adnak nekem, tehát már az alapoktól elfeledkeznek az 1024-es szorzóról. De félre a matekkal. A 999,958 milliárd bájt szabályosan átváltva 931 GB.
Tehát az 1024 GB helyett 931 GB.
Ha a merevlemez ára 25 ezer forint, akkor egy GB ára 24,5 forint. Magyarul minden egyes merevlemeznél 2278,5 forintot a semmire fizetek ki, hiszen nem kapom meg a „kicsórt” tárterületet. De ha a pénzt nem nézzük, akkor közelítsük arról az oldaláról a dolgot, hogy összesen 136 CD lemeznyi tárterülettel lettem megrövidítve terabájtonként.
Ha az élet más területeit nézzük, akkor ugye nehezen nyelnénk le, ha 100 négyzetméteres lakás helyett 93 négyzetmétert kapnánk, vagy ha 5 darab 20 ezrest 93 db 1000 forintosra váltanának. A számítástechnikával vajon miért ilyen elnézőek a hatóságok?
Aki szeretne oda-vissza bitekkel és bájtokkal számolni, azoknak ajánlom ezt az oldalt.