Ásványvíz, akcióban


Magától értetődő akció. A 17 százalék kedvezmény után a termék 90 százalékkal drágább.
Na jó, ne gonoszkodjunk, az ilyen hibák rendszerint figyelmetlenségből adódnak, korábban egy 219 forintos valami lehetett a tábla alatt. A pénztárnál viszont nem reklamálhatunk, ha ilyen áron húzzák le vizünket és kis árcédulán nincs ennél alacsonyabb ár feltüntetve. (A gépben feltételezhetően az akciós ár szerepel.)

Kandi telefon

Megtaláltam ütött-kopott telefonom adatkábelét, így át tudtam tölteni a számítógépemre azokat a fotókat, amelyeket különböző boltokban fotóztam a közelmúltban. Aki ismer, az tudja hogy lelkesen bújom vásárláskor a tájékoztató adatokat, az összetevők leírását és nem elsősorban az árcimke alapján döntök. Kedvelem a reklámokat is, ezért rendszeresen elolvasom az ilyen feliratokat. Most 5-6 olyan képet szúrok be a blogra, ami talán nem csak a hozzám hasonló kockafejűeknek érdekes, de a normális embereknek is tanulságos lehet. 🙂

A képek minőségéért elnézést kérek, de mobiltelefonnal készültek. (A mobiljaimat mindig akkor cserélem, amikor már szétestek, így nem a legmodernebb James Bond arcfelismerő, navigációs és hátmasszírozó kütyü lapul a zsebemben.)

51 éves a Delta főcímzenéje :O

Ma egész nap a Derrick zenéjét fütyültem magamban, nem tudom miért. Estére már kezdett bosszantani a dolog, ezért leültem a Youtube elé és meghallgattam pár XXI. századi átdolgozását. Ezzel sikerült is kielégítenem a Derrick-éhségemet, de ekkor meg a Delta zenéjét kezdtem füttyögni. Őrület.

Ismerősöket interjúvoltam meg, tudják-e ki a szerzője a számnak? A legtöbben Jean-Michel Jarre-ra tippeltek, de aztán a Google adta meg a választ. A szám címe Song of the second moon, a szerzők pedig Tom Dissevelt és Kid Baltan (Dick Raaijmakers). A fiúk 1957-ben (!) dobták össze a zenét egy lengyel népdal (!!!) alapjait felhasználva. A fórumok böngészése közben érdekes jelenséget figyeltem meg: a hozzászólók nagy része gyerekként félt a Delta főcímétől, sokan csak Kudlik Juli hangjára mertek előmászni az asztal alól. Én nagyon szerettem a Deltát, sokszor tátva maradt a szám az ott bemutatott vívmányoktól.

Fekete Pákó utca vs. Rómeó és Júlia sétány

Úgy látszik a Google is megvezethető, vagy már tudnak valamit a fiúk, Budapest térképén ugyanis szerepel egy Fekete Pákó utca. Ha esetleg közben javítanák, akkor maradjon itt egy képernyőmentés, bár a Google-t ismerve inkább beruháznak pármilliót és megépítik azt a nyamvadt szakaszt, hogy mégis nekik legyen igazuk.

Íme a térképváltozat is:

Nyilvánvaló, hogy tréfáról van szó, de biztosan szívenüt néhány térképböngészőt az elnevezés. Kétszáz év múlva pedig vitatkozhatnak a történészek, vajon létezett-e valóban ez az utca, ha igen, miért és hova tűnt?

Az utcanévről eszembe jutott egy kedves szombathelyi sétány is, amely csak néhány napig élt és a térképre soha nem került fel. A Bagolyvár előtti domb tetején egy kitaposott gyalogút fut végig. Kedvenc terepe ez a kutyasétáltatóknak és a szerelmesen andalgóknak. 2003. tavaszán aztán a kerítésen megjelent egy barkácsolt utcanévtábla: Rómeó és Júlia sétány. Kedves ötlet, biztos vagyok benne, hogy (szinte) senkit nem zavart, sőt… Valakinek azonban mégis bökte a csőrét, mert nem egészen egy hét elteltével a táblának már hűlt helye volt. Sajnálom, hiszen a szentek és híres emberek, vagy növények mellett miért ne lehetne akár csak játékból elnevezni egy-egy ilyen „sétányt” hasonló stílusban? Íme két archív kép a Rómeó és Júlia sétányról. (Nekem már az marad.) Örülnék, ha esetleg az alkotó is jelentkezne és elmondaná, mi is volt ez valójában, honnan jött az ötlet?


Sétány a Brenner Tóbiás körút felett. Itt nem tilos az Á.


Fenn, a „világ tetején”

A műsorvezetők a fejükre estek

Tegnap este kapcsolgattam a tévét és a TV2 dzsungelshow-jában éppen szavazás zajlott.

A tét nem kicsi. Annak a játékosnak, aki a legkevesebb szavazatot kapta perceken belül el kell hagynia Afrikát.

Ilyet szólt a műsorvezető, én pedig elgondolkodtam, hogy tekintettel arra, miszerint ők éppen valahol Botswanaban eszik az ízeltlábúakat és pondrókat, vajon mekkora sebességre kell kapcsolnia a kiszavazottnak, hogy eleget tegyen a szabálynak és perceken belül elhagyja a kontinenst?

Visszafogott sebesség – Speed limiter akcióban

Bekeményítettek a szombathelyi közlekedési rendőrök. Nem is akárhogyan. Nem volt előre bejelentett akció, rongyrázás, csak sokkal erélyesebben lépnek fel a szabálytalankodókkal szemben. Nagyon helyesen. Az elmúlt héten nem volt olyan nap, hogy ne láttam volna járőrautóval félreállított járművet az út szélén, intézkedő rendőrökkel. Többször is belefutottam a traffipaxos autóba, a kocsiból mértek a közlekedésiek. Már csak ennek hatására is óvatosabban vezetek.

Nem titkolom, néha az én lábam is megszalad a gázpedálon, pedig elég hatvannal belefutni városon belül a mérőautóba és máris jelentősen apadt a családi büdzsé. Ennek kiküszöbölésére már egy hete használom az autóm azon szolgáltatását, amire korábban megesküdtem volna, hogy hülyeség. Ez pedig a sebességhatároló, speed limiter. Korábban összesen egyszer próbáltam ki és eldöntöttem, hogy ez nekem nem kell. Aztán kiderült, hogy mégis. A sebességhatároló csupán annyit tesz, hogy nem engedi a beállított sebességérték fölé a járművet. Intenzív gyorsításkor ugyan a lendület túlviheti a sebességmérőt 4-5 kilométerrel, de ez másodperceken belül visszaesik, hacsak nem lejtőn robogunk. Városon belül mostanában 52-54 kilométeres maximális sebességet állítok be, így nyugodtabban közlekedhetek, csak a 30-as táblákra, vasúti átkelőkre kell figyelni a forgalom mellett. A sebességhatároló egy rövid „padlógázzal” kikapcsolható, így ha hirtelen kell gyorsítani a beállított érték fölé, akkor sincs jelentős időveszteség.


Büntetnek a rendőrök a Szent Gellért utcában. Az autó kijelzőjén virít a bekapcsolt sebességhatároló.

Atom Ablak a dobogón

Az általam korábban itt dicsért képösszeállítás harmadik lett a Totál Szombathely megmérettetésen. Gratula Atomnak a sikerhez! Munkatársam, Mészáros Zsolt két képpel is bejutott a legjobbak közé, őt különdíjjal jutalmazta a zsűri. Neki is őszinte gratuláció!


Atom a díjazott kép előtt. A visszatükröződésben ott az oklevele is.

Nyugat.hu és az öt törpe

Tavaly a Mikulás nem kerülte el a nyugat.hu szerkesztőségét sem. Kazalnyi virgács mellett néhány csokiputtonyost is begyűjtöttünk. A főszerkesztő kapta a legnagyobb Mikulást, a többiek pedig falatnyi csokikkal gazdagodtak. Ezek aztán mind felkerültek az egyik polcra. A számosságukat és méreteiket figyelembe véve a csokitornasor megkapta a Hófehérke és a hét törpe nevet. Valahogy ők védettséget élveztek, a munkatársak a szerkesztőségi megbeszéléseken újabb és újabb életképeket készítettek a polcon a nyolc szereplő felhasználásával, vidám pillanatokat szerezve ezzel a többieknek. Aztán egy szomorú reggelen Hófehérkének nyoma veszett, helyszínelőink csak a ruhájára bukkantak rá az egyik új munkatárs asztalán, a monitor mellett. (Azóta gyanakodva szemléljük, tartunk tőle.)  A kis törpék az eset óta asszony nélkül szomorkodnak a polcon. Hónapok alatt kettőjüket is elvitte a depresszió (vagy a szerkesztőség valamelyik látogatója.) Jelenleg öten tartják a bányafrontot, Unger Tamásnak köszönhetően meglehetősen kényelmetlen pózban.

Meguntad? Dobd ki…

Újabb szerencsétlen reklámra bukkantam, ezúttal az Index.hu-n futó Indafax kampányar. Nem elég, hogy idegesítő, eltakarja több szolgáltatás elérhetőségét (pl. fórum, webmail, videó), de a tartalma sem túl pozitív kicsengésű. Az üzenet ugyanis egyértelmű: dobd ki a fenébe eddig használt berendezésedet, hiszen már az internetről is faxolhatsz. Hű, nem mintha ezt nem tehettem volna eddig is, de most egyenesen felszólítanak arra, hogy kukába vágjam a berendezésemet és ezután az Indafaxnak csorgassam a forintokat.

Ami igazán bosszant ebben a reklámban az csupán annyi, hogy kis hazánkban még nagyon gyerekcipőben jár az a mentalitás, miszerint a használt, használaton kívüli, de még kitűnően használható berendezéseket a felhasználó átadja másnak, rászorulónak. Nem eladja, átadja. Helyette inkább megy a kukába, vagy évekig porosodik a szekrényben, raktárban, amíg már tényleg nem lehet semmire használni. Tisztelet a kivételnek.

Mély nyomokat hagyott bennem egy súlyos baleset Szombathely határában, ahol egy kamion karambolozott és felborult. Vadi új HP lézernyomtatókat szállított, talán több száz darabot. Aki látott már ilyen gépet eredeti csomagban az tudhatja, nagyon kipárnázzák őket csomagoláskor. A borulás azonban nagy mehanikai hatásnak minősül és feltételezhető, hogy egyes nyomtatók megsérültek.  Mi történt ezután Szombathely határában? (vagy bárhol máshol, ilyen esetben) Érkezett egy munkagép és a helyszínen péppé zúzta a több tízmilliós szállítmányt. A biztosító ugyanis így fizet, nem kellett pepecselni az átvizsgálással, vagy használtként történő értékesítéssel. Kérdeztem, nincs-e mód arra, hogy olyan intézmények kapjanak belőle garancia nélkül, akiknek egyébként nem lenne pénzük megvásárolni egy ilyen berendezést? A válasz egyértelmű nem volt. Helyette pillanatokon belül képződött pár tonna veszélyes hulladék, a biztosító pedig fizetett. Mindenki jól járt?